Írország a legnagyobb alkoholfogyasztó országok közé tartozik, és évszázadokkal ezelőtt még ennél is többet ittak. Egy, az ír élelmiszer-történetet vizsgáló kutatócsoport az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával belevágott egy projektbe, melynek során arra voltak kíváncsiak, hogy milyen sört ittak az írek a 16. században – írja a qubit.hu.

A történelmi sörök eddigi legátfogóbb vizsgálata során egy olyan sörfélét alkottak újra és elemeztek ki, amit utoljára 1574-ben készítettek el a dublini várban.

Az öt legérdekesebb dolog, amire a projekt rávilágított:

1. Az emberek nem azért ittak sört, mert nem volt tiszta víz

Egy hiedelem szerint a tiszta vízhez való hozzáférés hiánya állt a nagymértékű sörfogyasztás mögött, azonban a kutatók ezt cáfolták, mondván, jelentős mennyiségű tiszta víz nélkül iható sört sem lehetett volna főzni. A vizet azért tartották kevésbé egészségesnek a sörnél, mert a korabeli orvoslás szerint a víz „hideg" ital volt, ami emésztési zavarokat és puffadást okoz, a sört pedig „meleg" italként szomjoltó hatásúnak és egészségesnek tartották.


2. A sört fizetségként is használták

A sört nemcsak orvosságként, hanem fizetségként is használták. A Christchurch-székesegyházon dolgozó kőművesek például naponta akár 15 pint (több mint 8,5 liter) sört is kaphattak a munkájukért, de a dublini várban 5-10 pint sör volt az átlagos fizetség, amivel napi 2700 kalóriát is bevihettek a szervezetükbe, amit a drága kenyérből nem tudtak volna fedezni.

3. A sör összetevői egyvalamiben különböztek

A sör alapjai a 16. században is ugyanazok voltak, mint ma, azonban akkoriban még tájfajta gabonákat termesztettek, melyek a helyi klímához és talajhoz adaptálódtak, szemben a standardizált modern fajtákkal. Ez nehézséget is jelentett az autentikus újrafőzésnél, de a skóciai Orkney-szigeteken még ma is termesztenek tájfajta sörárpát, amit fel tudtak használni a projektben.

4. A sörkészítéshez ma már eltűnőben lévő mesterségekre volt szükség

A mai ipari sörgyártás képes minden főzésnél ugyanazt a minőséget biztosítani, azonban a 16. században nem álltak rendelkezésre azok az eszközök és technikák, amelyek ezt lehetővé teszik. Ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a sörfőzők szakértelme és tapasztalata, valamint fontos volt az olyan mesteremberek tudása, mint a hordókat készítő bodnárok és a főzéshez szükséges egyéb eszközöket készítő szövőmesterek, fa- és rézmunkások.

5. Tévhit, hogy alacsony alkoholtartalmú söröket ittak

Nem igaz, hogy évszázadokkal ezelőtt azért tudtak annyi sört inni az emberek, mert gyenge, 2 százalék alkoholtartalmú söröket fogyasztottak. A kutatók szerint az ilyen söröket az orvosok és a hatóságok veszélyesebbnek tartották az egészségre, mint az erős, gyógyhatásúnak ítélt söröket. Az újrafőzött receptből kb. 5 százalék alkoholtartalmú sört sikerült készíteni, ami megfelel a modern lagereknek.

Indexkép: Pixabay