Komoly érdeklődés mellett zajlott le a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület „Az állatvédelem két oldala – kedvencállatok az állatorvosi praxisban, illetve vadállat-védelem” című online ismeretterjesztő képzése. A rendezvény egyik legaktuálisabb előadását Földvári Attila vadgazda mérnök, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője és az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa tartotta. Prezentációjában a belterületre tévedő, illetve ott tartósan megtelepedő vadfajok által kiváltott társadalmi, jogi és egészségügyi konfliktusokat, valamint a megelőzés és a kezelés lehetőségeit vázolta fel.

Alkalmazkodás és megtelepedés: a legkisebb ellenállás útja

Földvári Attila előadása elején egyetemi professzora, dr. Heltai Miklós gondolatát idézte, rávilágítva a probléma gyökerére: a vadon élő állatok nem az ember által elképzelt romantikus szabályok szerint "működnek". Azok a fajok, amelyek magasabb toleranciaküszöbbel rendelkeznek az emberi jelenlét és a civilizációs stressz iránt, hajlamosak kompromisszumot kötni. Ha a lakott területeken könnyebben megtalálják az életfeltételeikhez szükséges forrásokat, a legkisebb ellenállás útját választva először csak megjelennek, majd életvitelszerűen megtelepednek a közvetlen közelünkben.

A szakember hangsúlyozta: az „együttélés” kifejezést szándékosan kerüli, mivel annak pozitív csengése van, miközben egy vaddisznó jelenléte a magánkertben súlyos konfliktusforrás. Tisztázni kell, hogy az urbanizálódott állatok között vannak teljesen semleges vagy közkedvelt fajok (mint a kék cinege vagy a fekete rigó), és vannak kifejezetten problémásak. Példaként említette a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatait a nagy fakopáncsokról, amelyek a panelházak hőszigetelését megrongálva okoznak jelentős anyagi kárt, miközben védett státuszuk miatt az eltávolításuk vagy gyérítésük jogilag nem kivitelezhető.

A vadászható vagy korlátozás nélkül kezelhető fajoknál azonban az embernek van és kell is, hogy legyen szerepe. Napjainkra a lakott területeken három fő faj észrevétele vagy kártétele vált dominánssá:

  • a vörös róka, amely mesebeli imázsa miatt tévesen pozitív megítélés alá esik a lakosság egy részénél;
  • a szarka (és a dolmányos varjú), amely fészekrabló életmódjával az énekesmadár-állományt is tizedeli;
  • valamint a belterületi vadmegjelenés emblematikus állata, a vaddisznó.

Mit keres a vad a városban? – Források és genetikai változások

Az állatok alapvető motivációja hármas: táplálékot, vizet és búvóhelyet keresnek. Ezt a lakott területeken sokszor bőségesebben és könnyebben érik el, mint a természetes élőhelyeiken.

Táplálék: A nyitott vagy könnyen felborítható kukák, a kihelyezett kutyatápok és a komposztálók folyamatos élelemforrást biztosítanak. A vaddisznó mindenevőként a virágágyásokat és pázsitokat is feltúrja giliszták, bogarak után kutatva, míg a temetőkbe bejáró őzek a friss virágokat fogyasztják előszeretettel. A dolmányos varjak intelligenciáját mutatja, hogy már a lefedett kukák kinyitásával is megpróbálkoznak.

Víz: Az aszályos nyarak kényszerítő hatása mellett a kerti medencék, kerti tavak és díszkutak vonzzák a vadat. Ez sokszor az állatok pusztulásához is vezet: Tatabányán például medencébe fulladt vaddisznómalac esete borzolta a kedélyeket. A tőkés récék szintén villámgyorsan kolonizálják a városi vízfelületeket (így járt korábban a Városligeti-tó is, ahonnan az áttelepítési kísérletek a madarak visszarepülése miatt rendre kudarcot vallottak).

Búvóhely: A beépítetlen, elhanyagolt, bozótos zárványtelkek tökéletes nappali fekvőhelyet biztosítanak a vadnak. Budapest XII. kerületének domborzati és beépítési struktúrája (erdőszélek és kertes házak közvetlen találkozása), vagy a Balaton-felvidéki települések (például Ábrahámhegy) part menti, sűrű nádasai ideális búvózónák, ahonnan az állatok sötétedés után azonnal megkezdik belterületi portyázásukat.

A jelenség mélységét mutatja, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) korábbi közös kutatása genetikai különbségeket mutatott ki a tisztán erdei és a fővárosi belterületeken élő vaddisznók között. A változások pontosan a stressztűrésért és az alvásciklusért felelős kromoszómákat érintik. Hasonló folyamatot korábban Nagy-Britanniában a városi rókáknál is igazoltak, ami azt jelenti, hogy az urbanizált vadbiotípusok evolúciós lépés előtt állnak.

Földvári Attila kitért arra is, hogy a lakossági észrevételek drasztikus megugrásában a modern technológia és az okostelefonok is szerepet játszanak: egyetlen utcán végigfutó vaddisznóról percek alatt tucatnyi videó kerül fel a közösségi médiába, ami a sajtóban sokszor azt a téves látszatot kelti, mintha falkák árasztották volna el a városokat. Eközben a valóságban a vadállomány nem növekszik korlátlanul: az afrikai sertéspestis (ASP) miatti hatósági gyérítések következtében az országos vaddisznó-állomány a 2018-as 100-110 ezres szintkről mára mintegy 41-42 ezer példányra (több mint 60%-kal) csökkent. A belterületi jelenlétük mégis intenzív maradt, mert a vad megtanulta, hogy a házak között nem dörren el a vadászfegyver.

Közvetlen veszélyek: támadások és paraziták

A belterületi jelenlét komoly humán- és állategészségügyi kockázatokat rejt magában. Fészkelési időszakban rendszeresek a járókelőkre (akár óvodás gyermekekre) támadó dolmányos varjak, amelyek védelmezik a fiókáikat. Bár a vaddisznótámadás ritka, sarokba szorítva, vagy ha csíkos malacait védő kocáról van szó, az állat súlyos, akár életveszélyes sérüléseket képes okozni agyaraival.

Különösen aggasztó a helyzet állatorvosi és közegészségügyi szempontból. Míg a veszettség az évtizedes orális vakcinázási programoknak köszönhetően Magyarország nagyobb részén visszaszorult, megjelent és intenzíven terjed egy másik parazita: a róka öttagú galandférge (Echinococcus multilocularis). A féreg petéi a róka ürülékével kerülnek a környezetbe, és a homokozóban játszó gyermekek, vagy a földközeli gyümölcsök fogyasztói könnyen megfertőződhetnek. A betegség emberben rendkívül veszélyes, nehezen kezelhető, és a lappangási ideje akár 10 év is lehet.

Gazdasági szempontból az afrikai sertéspestis (ASP) terjedése jelent fenyegetést. Ha a házak között kószáló vaddisznók közvetítésével a kór átterjed a házi sertésállományokra – ahogy az nemrégiben Szabolcs vármegyében is megtörtént –, az exportkorlátozásokon keresztül a teljes magyar sertéságazat csődjét idézheti elő.

Megelőzés, lakossági megosztottság és a „jó gazda gondossága”

A szakember rámutatott, hogy

a megoldás első lépése a táplálék, a víz és a búvóhely felszámolása lenne, ám ez a gyakorlatban komoly akadályokba ütközik. Az elhanyagolt, gazos zárványtelkek felszámolását az önkormányzatok gyakran a tulajdonosi háttér (elhunyt, felderíthetetlen vagy külföldön élő társtulajdonosok) miatt képtelenek kikényszeríteni.

Emellett a lakosság rendkívül megosztott. Földvári Attila egy hivatásos vadász esetét mesélte el, aki engedéllyel vonult ki vaddisznót lőni egy belterületi utcába: az utca egyik oldalán lakó, veteményesüket féltő idősek kávéval várták, míg a másik oldalon lévő nyaralók emeletéről „gyilkosnak” titulálva kiabáltak vele.

A szóvivő hangsúlyozta a jó gazda gondosságának elvét: a kutyák udvaron tartása nem mentesít a felelősség alól, sőt, a felelős kutyatartás nem merülhet ki abban, hogy az ebeket vadriasztásra használjuk. A leghatékonyabb védekezés a mechanikai akadály. Hosszú távon anyagilag is kifizetődőbb egy masszív, vaddisznóbiztos kerítés kiépítése, mint az összetúrt, méregdrága öntözőrendszerek és pázsitok évenkénti helyreállítása. A riasztóeszközök közül a hang- és gázágyúkat a vad napok alatt megszokja, ellenben az újabb fejlesztésű, mozgásérzékelős, farkasvizelet-kivonatot permetező technológiák jó eredményeket mutatnak a csülkös vad távoltartásában.

Új jogi szabályozás: a polgármesterek felelőssége

A belterületi vadvédelem és -kezelés jogi háttere alapvetően megváltozott. Korábban a fegyverekről és lőszerekről szóló rendelet alapján, nehézkes rendőrségi engedélyeztetés mellett lehetett csak fellépni. 2025 decembere óta azonban a vadgazdálkodási törvény egy teljesen új, külön fejezete egyértelműen szabályozza a lakott területre tévedő vad kezelését.

A jelenlegi jogszabályi keretek legfontosabb pontjai:

  • A felelősség nevesítése: A belterületi vad elejtésének vagy befogásának megszervezése a polgármester feladata (nem a jegyzőé és nem az önkormányzaté).
  • Mentesség: A területileg illetékes vadgazdálkodónak (vadásztársaságnak) a belterületi károkért és a vad eltávolításáért semmilyen jogi felelőssége vagy kötelezettsége nincs.
  • Szigorú személyi feltételek: Belterületen lőfegyveres elejtést kizárólag olyan vadász végezhet, aki legalább 10 éve érvényes vadászjeggyel rendelkezik. Ezzel garantálják a lakóházak közötti biztonságos fegyverhasználathoz szükséges tapasztalatot.
  • A zsákmány sorsa: Az elejtett vadat kötelezően meg kell semmisíteni (nem kerülhet kereskedelmi forgalomba vagy fogyasztásra), megelőzve a visszaéléseket.
  • Befogás és elengedés: Élvebefogó csapdák alkalmazása esetén az állat elszállítása és szabadon engedése kizárólag a polgármester, a vadászati hatóság és a befogadó terület vadgazdálkodójának együttes hozzájárulásával lehetséges. Érdemes megjegyezni, hogy az afrikai sertéspestis miatt elrendelt szállítási tilalmak következtében a befogott vaddisznók esetében jelenleg szinte csak az eutanázia (kilövés) alkalmazható, ráadásul a csapdák hatásfoka a 12. kerületi tapasztalatok alapján elenyésző, ha az állat a csapdán kívül is talál táplálékot.

Földvári Attila zárszavában rámutatott: bár az új szabályozás tisztább helyzetet teremtett, a polgármesteri hivatalok kezdetben adminisztrációs és technikai nehézségekkel küzdöttek, amelyek mára a legtöbb településen megoldódtak. Ugyanakkor a vadászkamarák és a lakossági segélyvonalak telefonjai a mai napig folyamatosan csörögnek a nyestek, rókák és vaddisznók miatt, így a közeljövőben a jogszabályok további finomhangolására, és a szakmai ágazatokkal való szoros egyeztetésre lesz szükség a fenntartható megoldás érdekében.

Indexkép: Pexels