2025 végén indult a Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat új kezdeményezése: az év hagyományos gyümölcsfajtájának megválasztása. Mint arról az Agroinform is írt: három induló – Téli arany pármen, Szentiványi alma és Ananász renet – közül lehetett választani. A szavazás igen szoros eredményt hozott, hiszen az Ananász renet mindössze egy szavazattal győzött a Téli arany pármen előtt. A cél, hogy a figyelem egy-egy hagyományosnak számító fajtára irányuljon, és készüljön róla bővebb, kedvcsináló leírás, ami által minél több kiskertben lehessen vele találkozni. Ennek elősegítésére az a terv, hogy a 2026-ban megrendezésre kerülő oltónapokon minél többen juthassanak hozzá a fajta oltóvesszejéhez.

A fajta leírása

A fajta leírását a hálózat képviseletében Dr. Kápolnás Olivér és Jászai Andrea osztotta meg portálunkkal:


Az Ananász renet eredetéről megoszlanak a vélemények, annyi azonban biztos, hogy – sok más ma már hagyományosnak számító fajtához hasonlóan – a XIX. században került Magyarországra. 1862-ben már oltványt is lehetett kapni a Magyar Gazdasági Egyesület budai szőlő- és faiskolájában. A katalógusukban próbálták magyarítani a „renet” szót, amit „királykának” fordítottak. A renet (ranett, reinetten) valójában azt jelenti, hogy nemes alma, kiváló minőségű, több alma nevében is szerepel.

Az ananász szó a 19. században nem csak a gyümölcsöt jelentette, hanem szimbólumként a gazdagságot, a rangot is jelképezte. Kastélyok kapudíszeként gyakori volt, később pedig a lépcsőházak kovácsolt vaskorlátjainak díszítésére is előszeretettel alkalmazták stilizált formában. Az ananászt gyakorlatilag senki sem kóstolta idehaza, amikor ez a fajta megjelent. Bereczki Máté leírásában is hiányzik az a mondat – amit joggal várnánk –, hogy íze olyan, mint az ananászé. Vélhetően, aki meghallotta, hogy Ananász renet, valami különösen jó almára asszociálhatott, amit szinte kiváltság volt birtokolni. Más almafajták nevében is szerepelt az ananász szó: létezett (és esetleg ma is létezik) Belga ananász, Lüttichi ananász, sőt Ananász körte is.

És hogy látták ezt a fajtát? Részletek Bereczki Máté költészetként ható leírásából (Gyümölcsészeti vázlatok, II. kötet, 1882):

„Alakja. Hosszas, kúpos gömbalakú, többnyire szép, szabályos termetű. Zöme középtájra vagy kissé alább, a száras vég felé esik, honnét kelyhe felé szelíden fogyva boltozódik, s elég széles, tompa csúcsban végződik; szára felé pedig szelíden kidomborodik és széles, lapos talpat alkot. […]

Színe. Bőre finom, vékony, sima, fényes, száraz tapintatú; eleinte zöldes czitromsárga, értével aranysárga; napos oldalán csak kissé sötétebb sárga, rendesen minden pír nélkül. […]

Belseje. Húsa sárgásfehér, finom, tömött; értével gyöngéd és porhanyó; leve bő, czukros, finom savanyúval emelt, igen kellemes, illatos és fűszeres ízű. […]

Fája. Mérsékelt növésű, de egészséges és igen edzett; korán és rendkívül bőven termő; fölálló vagy nyílt szögekben fölfelé törekvő, merev ágaival, melyek gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel jól beruházkodnak, sűrű lombos, gúlaalakú koronát alkotó. […]”



A fajta előnyei és talán neve miatt is, viszonylag gyorsan terjedt, azonban nem vált meghatározó almává. A XIX. század végén, amikor az akkori Magyarországot gyümölcstermő körzetekre osztották, a 64 körzetből csak 8-ba ajánlották ezt a fajtát (összehasonlításul: a Téli arany párment 58 körzetbe). A XX. század elején az állami faiskolában összesen 52 fajtát tartottak, és ajánlottak termesztésre – ezek között ott volt az Ananász renet is. Az 1950-es években, a nagyüzemi almatermesztés kezdetén még telepítésre ajánlott volt, de a megjegyzéssel, hogy párásabb éghajlatra való; száraz helyeken gyümölcse igen apró marad. A ’60-as évekre viszont már kiszorult a termelésből, később pedig már a szaporításra engedélyezett fajták között sem szerepelt (ellentétben például a Téli arany pármennel vagy a Batullal).


ananás renet

Koronája alacsonyan tartható – Fotó: Zicska Szilárd


Az Ananász renetnek van egy vitathatatlan előnye az íze mellett, ami miatt érdemes lenne több figyelmet fordítani rá: C-vitamin-tartalma kimagasló, akár 15 mg is lehet 100 grammonként, ami az almák között kiemelkedő (csodákat nem kell várni: a leggyengébben szereplő almákban is van 5 mg), bár paprikában akár tízszer ennyi is lehet.

Általában a régebbi fajtákat nem véletlenül váltják fel az újabbak, mások az igények, mások a lehetőségek. Németországban (Frankfurt mellett, Obsthof am Steinberg) van olyan almás, ahol Ananász renetből van az egyik ültetvény. Az ottani tapasztalatok alapján, ha megfelelő bánásmódban részesül, akkor bőségesen terem, könnyen kezelhető, bio minősítésű termesztésben is jól működő fajta. Nem nő magasra, metszéssel 3-4 méter magasan tartható a korona szintje.
Vad alanyon úgy néz ki, mintha 106-os alanyon lenne; 106-os alanyon pedig mintha M26-on lenne.
Az alacsony tőtávolságot is bírja. Azonban van egy gyenge pontja: a tapasztalatok szerint vízigényes, a légköri aszályt nem bírja, emiatt egy száraz, napsütötte szőlőhegyre biztosan nem való.

Ami miatt megérheti termeszteni, hogy ízkaraktere abszolút piacképes lehet. Kellően édes, friss savasságával üdítő, különleges aromájával pedig egyedi. Késő ősszel érik. Szezontól függően októberben, előfordul, hogy novemberben is szüretelhető. Megfelelően tárolva akár márciusig fogyasztható.



Idehaza az egyre aszályosabb nyarak miatt nem valószínű, hogy valaha újra megjelenik a nagyüzemi termesztésben, azonban kiskertben mindenképpen megéri kísérletezni vele. A Frankfurt melletti példa biztató képet mutat arra, hogy családi gazdaságokban népszerű csemegealmává vagy almabor alapanyaggá tud válni. Az említett gazdaságban több száz fa található az ültetvényen, jó állapotban.

Ananász renet csemete elérhető több faiskola kínálatában is, de a legjobb, ha egy oltónapon magunknak oltunk (teremtünk) egy ilyen facsemetét, mely remélhetőleg gyümölcsöző jövővel fogja meghálálni ezt.

Indexkép: Zicska Szilárd