Télen sokan bosszúsan tekintenek a hóra, amely akadályozza a közlekedést és a napi munkát – pedig a mezőgazdaság számára értékes vízkészlet rejlik benne. A szilárd halmazállapotú csapadék lassú, természetes módon juttathat nedvességet a talajba, ami különösen fontos a tavaszi aszályos időszakok előtt. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a talajok vízhiánya komoly kihívást jelent. A hótakaró alatt beszivárgó víz azonban segíthet a kiszáradt talajok feltöltésében – feltéve, hogy sikerül helyben tartani a csapadékot. Ehhez tudatos agrotechnikai és tájhasználati gyakorlatokra van szükség.


Takarónövények, mulcs, és természetes élőhelyek

A talajfelszín takarása – például magas tarló, mulcs, takarónövények alkalmazásával – kulcsfontosságú, mert lassítja az olvadékvíz elfolyását, és elősegíti a talajba szivárgást. A mozaikos vetés, a pillangós növényekből álló zöldugar vagy a méhlegelők szegélyei szintén támogatják a víz helyben tartását.

A tájképi elemek – gyepesített vízvédelmi sávok, sövények, mezsgyék, természetközeli vizes élőhelyek – szintén segítenek a vízmegtartásban, különösen a lejtős vagy mélyebb fekvésű területeken. Az ilyen megoldások jelentős része jelen van a támogatási rendszerekben is, így érdemes ezekben gondolkodni hosszabb távon is.


havas

 Fotó: olvasói fotó/Hopka Balázs


Ültetvényekben is fontos a víz helyben tartása

A gyümölcsösökben a mulcsozás, a sorköztakarás és a teraszok megőrzése lehetőséget ad arra, hogy a hó ne csak elolvadjon, hanem hasznosuljon is. Árnyékos, növényzettel borított területeken az olvadás lassabb, a víz fokozatosabban szivárog be a talajba – ezzel csökkenthető a lefolyás, és nő a beszivárgás aránya.

A „hó = víz” szemlélet kulcsa: tudatos tervezés

Az éghajlatváltozás hatására egyre szélsőségesebbé válik a csapadékeloszlás: rövid idő alatt hullik le sok csapadék, amit hosszabb száraz időszak követ. Ezért felértékelődik minden olyan megoldás, amely tárolja a vizet, különösen a természetes csapadék formájában érkező havat.

A mikrodomborzat, a sávos művelés, és a táblaszegélyek mentén meghagyott növényzet segíthet abban, hogy a hó ne egy ponton olvadjon el, hanem egyenletesen nedvesítse a talajt. A jól strukturált, takart talaj éléskamraként tárolja a vizet, amelyet később, a növények gyökérzónájában felhasználhatnak.



Minden talaj számít – városban, mezőn és kertben is

Akár egy kiskertben, akár egy szántóföldön vagy városi zöldfelületen is sokat tehetünk: ha a hó nem burkolt felületekről a csatornába, hanem a talajra kerül, az jelentős vízpótlást jelenthet a jövőben. Ezzel csökkenthető a tavaszi aszályok hatása, és természetes úton javítható a talajnedvesség.

A kulcs az, hogy tudatosan tekintsünk a hóra nem akadályként, hanem értékes vízként. Ehhez nem feltétlenül szükséges komoly beruházás – sok esetben elég a jó gyakorlatok követése és a talajfelszín védelme.

Forrás: NAK

Indexkép: olvasói fotó/Hopka Balázs