Míg az állatvédők szerint a módszer szükségtelen szenvedést okoz a rókáknak és a vadászkutyáknak, addig a vadbiológusok úgy vélik: a kérdés messze túlmutat az állatvédelmen. Prof. Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem intézetigazgatója szerint a vörös róka állományának szabályozása természetvédelmi, vadgazdálkodási és közegészségügyi érdek is, ezért egy esetleges tiltás következményeit csak széles körű szakmai egyeztetés után lenne szabad mérlegelni.
Nem a kotorékozás a vita valódi tárgya
A professzor szerint a közbeszéd túlságosan a vadászati módszerre koncentrál, miközben a valódi kérdés az, hogy milyen ökológiai helyzet alakult ki Magyarországon.
Mint rámutatott, a mai táj már nem természetes ökoszisztéma, hanem az ember által jelentősen átalakított környezet. Ennek következtében egyes fajok – köztük a vörös róka – rendkívül sikeresen alkalmazkodtak, míg más fajok állománya folyamatosan csökken.
Heltai Miklós szerint ezért félrevezető egyszerűen "túlszaporodásról" beszélni.
– Nem azért van sok róka, mert természetellenesen elszaporodott, hanem mert kiválóan kihasználja az ember által létrehozott életfeltételeket – fogalmazott.
A szakember szerint hasonló alkalmazkodó "nyertes" fajnak tekinthető a dolmányos varjú, az aranysakál és a nyest is.
A rókák más fajokra is komoly nyomást gyakorolnak
A vadbiológus hangsúlyozta, hogy a vörös róka magas egyedszáma elsősorban a földön fészkelő madarakra és több kisebb emlősfajra jelent veszélyt.
A természetvédelem ezért nem egyetlen állat sorsát vizsgálja, hanem a teljes ökológiai rendszer működését.
Ha a ragadozóállományt nem szabályozzák, akkor azok a fajok kerülhetnek még nehezebb helyzetbe, amelyek eleve visszaszorulóban vannak.
Kétféle kotorékozás létezik
A professzor szerint a közvélemény gyakran összemossa a kotorékozás különböző formáit.
Az egyik módszer az úgynevezett ugrasztás, amikor a kutya csak kiűzi a rókát a kotorékból, az állatot pedig akkor ejtik el, amikor az a felszínre kerül. Ennek azért is van jelentősége, mert ugyanazt az üreget védett vagy éppen nem vadászható fajok is használhatják, így a vadász csak akkor dönt az elejtésről, amikor az állat már látható.
A másik forma a kotorék kiásása, amely rendszeresen vált ki társadalmi felháborodást a közösségi médiában megjelenő felvételek miatt.
Mi történne, ha betiltanák?
Heltai Miklós szerint a teljes tiltásnak több területen is következményei lennének.
Úgy véli, a rókaállomány szabályozása nemcsak a vadgazdálkodás és a természetvédelem miatt fontos, hanem közegészségügyi szempontból is, hiszen a rókák több betegséget is terjeszthetnek.
Arra a felvetésre, hogy a kotorékozás során kölykök is elpusztulhatnak, a professzor úgy reagált: önmagában a módszer betiltása ezt a problémát nem oldaná meg.
Ha ugyanis az anyarókát más vadászati módszerrel ejtik el, a kotorékban maradt kölykök ugyanúgy elpusztulnak.
A fogamzásgátlás sem jelent megoldást
Időről időre felmerül a rókák szaporodásának mesterséges korlátozása is.
A professzor szerint azonban ilyen kísérleteket Nyugat-Európában már évtizedekkel ezelőtt végeztek, de nem jártak sikerrel.
A mérgezést pedig sem szakmailag, sem etikailag nem tartja elfogadható megoldásnak.
Nem működik mindig a természet önszabályozása
Heltai Miklós vitatta azt az állítást is, hogy az embernek nem kellene beavatkoznia a természet működésébe.
Szerinte a mai, ember által jelentősen átalakított környezetben már nem beszélhetünk érintetlen ökológiai egyensúlyról.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha egy állományt túl korán ritkítanak, a megmaradó egyedek nagyobb szaporodási sikerrel részben pótolhatják a veszteséget. Éppen ezért a szaporodási időszakban végzett állományszabályozásnak is lehet szakmai indoka.
A vadászkutyák védelméről is beszélt
A professzor szerint téves azt feltételezni, hogy a vadászok szándékosan veszélybe sodorják kutyáikat. Úgy fogalmazott: ezek az állatok olyan feladatot látnak el, amelyre tenyésztették őket, gazdáik pedig mindent megtesznek a biztonságuk érdekében.
Szakmai egyeztetést sürget
Heltai Miklós szerint a rókaállomány kezelése egyszerre érinti a vadgazdálkodást, a természetvédelmet, a vadbiológiát, az állategészségügyet, a közegészségügyet és a településeken élő embereket is.
Éppen ezért úgy véli, csak akkor születhet megalapozott döntés, ha valamennyi érintett szakterület képviselői részt vesznek az egyeztetésben.
Mint emlékeztetett, Magyarországon évente mintegy 90 ezer rókát ejtenek el, ennek ellenére az állomány stabil marad, ami jól mutatja a faj rendkívüli alkalmazkodóképességét.
A professzor szerint a cél nem pusztán annak eldöntése, hogy szükség van-e állományszabályozásra, hanem annak meghatározása is, hogy mely módszerek képesek ezt a lehető legkisebb állatjóléti terhelés mellett megvalósítani. Ugyanakkor úgy látja, ebben a kérdésben aligha születhet olyan kompromisszum, amely minden érintett fél számára elfogadható lesz.
Forrás: Index.hu
Indexkép: Facebook/Heltai Miklós
