A legtöbben a meggy elfogyasztása után gondolkodás nélkül a szemétbe dobják a gyümölcs kocsányát. Pedig a meggyszár évszázadokon át keresett alapanyagnak számított: gyógyteák, gyógyszerkészítmények, sőt még fogyasztószerek összetevőjeként is alkalmazták. Története jól mutatja, hogyan válhat egy jelentéktelennek tűnő növényi rész értékes gyógynövénnyé.
A meggyszár első említései: pipák és sétabotok alapanyaga
A 19. századi forrásokban a „meggyszár” kifejezés kezdetben nem a gyümölcs kocsányára, hanem a meggyfa faanyagára utalt. A korabeli hirdetésekben és ipari leírásokban gyakran találkozhatunk vele a csibukok, vagyis a hosszú szárú pipák alapanyagaként.
Egy 1890-es közlemény szerint Magyarország jelentős mennyiségű meggyfa-alapanyagot exportált külföldre, ahol abból sétabotok, pipaszárak, esernyőnyelek és különféle esztergált tárgyak készültek. A meggyfa olyan keresett nyersanyagnak számított, hogy kivitele jelentős bevételt hozott az országnak.
Amikor felfedezték a gyógyhatását
A valódi meggyszár, vagyis a gyümölcs kocsányának gyógyászati felhasználásáról először 1885-ben olvashatunk. Egy korabeli híradás arról számolt be, hogy a megszárított cseresznye- és meggyszárból készített tea jótékony hatással lehet bizonyos hurutos megbetegedések esetén.
A recept egyszerű volt: a leszedett szárakat megszárították, majd forrázattal teát készítettek belőlük. A beszámolók szerint különösen gyermekek köhögésének enyhítésében bizonyult hatásosnak.
Ettől kezdve a meggyszár gyűjtése és szárítása fokozatosan elterjedt a háztartásokban.
_fitmax_750x750_0.jpg "meggyszár")
A legtöbben a meggy elfogyasztása után gondolkodás nélkül a szemétbe dobják a gyümölcs kocsányát. Pedig a meggyszár évszázadokon át keresett alapanyagnak számított – Fotó: Pixabay
A meggyszár mint értékes kereskedelmi áru
A századforduló környékére a meggyszár keresett gyógynövény-alapanyaggá vált. Olyannyira, hogy külön felvásárlási rendszerek épültek rá. 1891-ben már a Néptanítók Lapja is beszámolt arról, hogy az iskolás gyermekek pénzt kereshetnek a meggyszár gyűjtésével. Egy budapesti kereskedő cég kilónként 60 koronát fizetett a leadott cseresznye- és meggyszárért.
A kereslet folyamatosan nőtt. A Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Részvénytársaság rendszeresen vásárolta fel a szárított meggyszárat, amelynek ára sok esetben meghaladta más gyógynövények és gyűjtött termények felvásárlási árát.
Háborús idők gyógynövénye
Az első világháború idején a meggyszár stratégiai jelentőségű gyógynövénnyé vált. Iskolai értesítők és hivatalos felhívások ösztönözték a lakosságot a gyógynövények gyűjtésére, hogy segítsék a hadsereg gyógyszerellátását.
A korabeli dokumentumok szerint a meggyszár a hadsereg gyógyszertárai számára gyűjtendő fontos növények közé tartozott. Nemcsak gyógyászati jelentősége miatt becsülték, hanem azért is, mert a külföldi beszerzések a háború alatt rendkívül nehézzé váltak.
Gyógytea és népi gyógymód
A népgyógyászatban a meggyszárból készült teát nemcsak köhögésre, hanem hasmenés ellen is alkalmazták.
A harmincas évekre már gyógyszertárakban is forgalmazták, sőt egyes vélemények szerint kiváló alternatívája volt az akkor népszerű orosz teának. A korabeli beszámolók kellemes ízről és kedvező hatásokról számoltak be.
Mit mond a tudomány?
Az 1940-es évektől kezdve a gyógyszerészeti szakirodalom egyre gyakrabban említette a meggyszár vizelethajtó hatását. Az ötvenes évektől pedig orvosi ajánlásokban is megjelent.
A kutatások során számos biológiailag aktív vegyületet mutattak ki benne, köztük flavonoidokat, geniszteint, naringenint, kvercetint és procianidineket. Ezek az anyagok antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságaikról ismertek.
A modern gyógynövénytudomány érdeklődését jól mutatja, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2023-ban külön felhívást tett közzé a meggyszár gyógyászati felhasználásával kapcsolatos tudományos adatok összegyűjtésére.
A legismertebb alkalmazás: természetes vízhajtó
A meggyszár legismertebb felhasználási területe a vizelethajtás volt. Számos hagyományos teakeverék alapanyagaként szerepelt.
Gyakran kombinálták zsurlóval, nyírfalevéllel, porcsinnal és csillagpázsitfűvel. Az ilyen keverékeket a szervezet folyadékháztartásának támogatására és a veseműködés serkentésére ajánlották.
Ipari feldolgozás és technológiai fejlesztések
Az ötvenes években már olyan gépeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a meggy és a kocsány gyors, gépi szétválasztását.
A meggyszártépő gép jelentősen felgyorsította a feldolgozást, csökkentette a munkaerőigényt, és lehetővé tette a nagy mennyiségű meggyszár összegyűjtését. Ennek köszönhetően a kocsány ipari alapanyagként is egyre nagyobb szerepet kapott.
Gyógyszerek alapanyagává vált
1964-ben a budapesti Szerves Vegytani Tudományos Kutatóintézet kutatója, Králik Lajos olyan készítményt fejlesztett ki cseresznye- és meggyszár felhasználásával, amely a Cardinovina nevet kapta.
A gyógyszert szív- és érrendszeri betegségek kezelésére alkalmazták. A korabeli beszámolók szerint javította a betegek közérzetét, csökkentette az ödémás tüneteket és a légzési nehézségeket.
A fogyókúrás készítmények kedvelt összetevője
A hetvenes évektől kezdve új tulajdonságára figyeltek fel: a meggyszárat fogyasztó hatású készítményekben is alkalmazni kezdték. A Herbária és más gyártók fogyasztóteákat, illetve teacseppeket hoztak forgalomba. A termékek népszerűségét jól mutatja, hogy csak 1982-ben mintegy 150 ezer üveg fogyott a meggyszár-alapú készítményekből. Hatásosságukat kórházi vizsgálatokkal is tanulmányozták.
A modern fitoterápiában is jelen van
Az 1990-es években a meggyszár több gyógynövény-készítmény összetevőjeként is megjelent. Ezek közül az egyik legismertebb a Resculini tinktúra volt, amelyet érrendszeri problémák megelőzésére ajánlottak.
A készítmény galagonyát, vadgesztenyét, hársfavirágot, gyöngyajakat, valamint cseresznye- és meggyszárat is tartalmazott.
Több mint egyszerű melléktermék
A történelmi feljegyzések, a népi tapasztalatok és a tudományos kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a meggyszár jóval több egyszerű hulladéknál. Köhögéscsillapítóként, vizelethajtóként, szív- és érrendszeri panaszok kiegészítő kezelésében, valamint fogyókúrás készítmények összetevőjeként is alkalmazták.
Bár a kutatások ma is folytatódnak, egy dolog biztos: a legtöbbek által kidobott meggyszár évszázadok óta értékes gyógynövényként van jelen a gyógyászatban, és a modern fitoterápia is egyre nagyobb figyelmet szentel neki.
Forrás: egy.hu
Indexkép: shutterstock.com
