A Minden csepp számít! Vízgazdálkodás Agroinform online konferencia a vízmegtartás, az öntözés és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás legfontosabb gyakorlati lehetőségeit mutatta be szakértők segítségével. Mint az mára világossá válhatott mindenki előtt: a víz ma már nemcsak termelési tényező, hanem stratégiai erőforrás a mezőgazdaságban.
A klímaváltozás hatására egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokkal kell számolni: hosszabb csapadékmentes időszakok, hőhullámok és a talaj gyors kiszáradása nehezítik a gazdálkodók mindennapjait. Ebben a helyzetben különösen felértékelődik minden olyan megoldás, amely segít megőrizni a vizet a termőföldeken.
Erre a problémakörre fókuszált az Agroinform legújabb online konferenciája, amely átfogó képet adott a hazai vízügyi helyzetről, ugyanakkor konkrét, a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokat kínált a gazdálkodóknak.
A konferencia egyik központi témája a vízkészlet-gazdálkodás újragondolása volt, a szakértők szerint ma már nem elegendő az öntözés fejlesztése önmagában – rendszerszintű szemléletváltásra van szükség.
A hangsúly egyre inkább a víz megtartásán, a talaj vízbefogadó és -megtartó képességének javításán, valamint a tájléptékű megoldásokon van. A cél nem csupán az, hogy a csapadékot hasznosítsuk, hanem az is, hogy minél kevesebb víz hagyja el a területet.
Az online konferencia műsorvezetője Mátyás-Horváth Janka volt.
A Minden csepp számít! Vízgazdálkodás Agroinform online konferenciát itt tekintheted meg:
Előadások és előadók
A klímaváltozás hatása Magyarország vízgazdálkodására - "Vizet a tájba" program bemutatása
Gacsályi József főigazgató-helyettes, Országos Vízügyi Főigazgatóság
Gacsályi József arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország vízgazdálkodási helyzete az elmúlt években jelentősen romlott, és a jelenlegi rendszer hosszú távon nem fenntartható. Az ország vízkészletének mintegy 95 százaléka külföldről érkezik, miközben az eloszlás rendkívül egyenlőtlen, és különösen a Tisza-völgyben tapasztalható jelentős vízhozam-csökkenés.
Gacsályi József – Fotó: Agroinform.hu
A klímaváltozás hatására az aszály már nem egy-egy év problémája, hanem több éven át húzódó jelenség: közel egy évnyi csapadék hiányzik a vízmérlegből. Ezzel párhuzamosan a talajvízkészlet is drasztikusan csökkent,
országosan több mint 14 köbkilométer víz hiányzik, ami különösen a mezőgazdaság számára jelent komoly kockázatot.
A szakember hangsúlyozta, hogy a problémát csak ágazatok közötti együttműködéssel lehet kezelni, ennek egyik alapja a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság létrehozása. A megoldás középpontjában a „Vizet a tájba!” program áll, amely a korábbi vízelvezető szemlélet helyett a víz helyben tartását és hasznosítását helyezi előtérbe.
A program lényege, hogy árvíz idején a többletvizet kivezetik a tájba, a belvizet visszatartják, és ahol szükséges, külső vízpótlással egészítik ki a hiányt. Az eddigi eredmények biztatók: több ezer hektáron már megvalósult a vízvisszatartás, és kimutathatóan emelkedett a talajvízszint.
Hosszabb távon a cél a vízmegtartás növelése, az országból kifolyó víz mennyiségének csökkentése, valamint a talajvízkészletek stabilizálása, ami kulcsfontosságú az aszálykockázat mérséklésében és a mezőgazdaság alkalmazkodásában.
Gacsályi József prezentációja ITT érhető el.
A hőstressz és UVB sugárzás növényélettani hatásai
Dr. Parádi István egyetemi adjunktus, ELTE TTK
Dr. Parádi István arra hívta fel a figyelmet, hogy a növények jóval a látványos tünetek megjelenése előtt érzékelik a stresszhatásokat, és már ekkor megkezdik a védekezési folyamatokat. Ez jelentős energiaigénnyel jár, ezért a megfelelő vízgazdálkodás kulcsszerepet játszik abban, hogy a növények hatékonyan tudjanak alkalmazkodni a hőstresszhez és az UV-B sugárzáshoz.
Dr. Parádi István – Fotó: Agroinform.hu
Kiemelte, hogy az UV-B sugárzás a napfény kis részét teszi ki, mégis fontos élettani szabályozó szerepe van. A növények speciális receptorokkal érzékelik, és ennek hatására olyan folyamatok indulnak el, amelyek nemcsak az UV elleni védekezést segítik, hanem más stresszhatásokkal – például a hőséggel – szemben is növelik az ellenálló képességet. Ugyanakkor túlzott UV-terhelés esetén károsodhat a fotoszintézis, nő a reaktív oxigéngyökök mennyisége, ami sejtszintű sérülésekhez és terméskieséshez vezethet.
A hőstressz hasonlóan súlyos hatású: rontja a fotoszintézis hatékonyságát, károsítja a fehérjéket és a sejtszerkezetet, valamint felborítja a növény vízháztartását. A növények ilyenkor fokozott párologtatással próbálják hűteni magukat, de ha nincs elegendő víz, a rendszer összeomlik, ami jelentős termésveszteséget okozhat.
A növények védekezése komplex: flavonoidokat („növényi naptejeket”), antioxidáns rendszereket és hősokkfehérjéket termelnek, valamint szerkezeti változásokkal – például vastagabb viaszréteggel – csökkentik a káros hatásokat. Ezek a mechanizmusok azonban energiát vonnak el a növekedéstől és a termésképzéstől.
A szakember hangsúlyozta, hogy a stresszhatások gyakran együtt jelentkeznek, és egymást erősítik, ezért a védekezésben is integrált szemléletre van szükség. Gyakorlati oldalról a biostimulánsok alkalmazása, valamint a talaj és a talajélet fejlesztése jelenthet megoldást, hiszen a jó vízgazdálkodású, aktív mikrobiommal rendelkező talaj alapvetően javítja a növények stressztűrését.
Dr. Parádi István prezentációja ITT érhető el.
Amiről mindenki beszél, de mégsem beszél róla senki: Vízvisszatartás a termőföldön
Daoda Zoltán szakmai igazgató, AGRO.bio Hungary Kft.
A vízmegtartás kérdése ma már nem technológiai részlet, hanem a mezőgazdasági termelés alapfeltétele – hangsúlyozta Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója. Mint rámutatott, az aszály az elmúlt években nem rendkívüli jelenség, hanem tartós, rendszerszerű probléma lett, amelyre nem lehet gyors megoldásokkal reagálni.
„A csapadék mennyiségét nem tudjuk befolyásolni, de azt igen, hogy a talaj mennyi ideig képes megtartani a vizet” – fogalmazott, hozzátéve: ma sok helyen nem a vízhiány a legnagyobb gond, hanem az, hogy a víz nem jut be a talajba, vagy nem marad ott.
Daoda Zoltán – Fotó: Agroinform.hu
A szakember szerint a jelenlegi talajállapot sok esetben alkalmatlan a víz befogadására: tömörödött, alacsony szervesanyag-tartalmú, biológiailag gyenge. Így még az öntözővíz vagy a nagyobb csapadék is gyorsan elfolyik vagy elpárolog, miközben a gyökérzóna száraz marad.
A megoldás a talajszerkezet és a talajélet helyreállítása. „A talajnak szivacsként kell működnie: felvenni, tárolni, majd fokozatosan leadni a vizet” – hangsúlyozta. Ebben kulcsszerepe van a talajmikrobiológiának: a baktériumok és más mikroorganizmusok által létrehozott anyagok segítik a morzsás szerkezet kialakulását, amely növeli a vízmegtartó képességet.
Daoda Zoltán kiemelte, hogy ez nem gyors beavatkozás:
a talaj javítása több éves folyamat, amely tudatos gazdálkodást igényel. Ide tartozik a szervesanyag visszapótlása, a talaj bolygatásának csökkentése, a takarás és az erózió elleni védekezés.
Az eredmény azonban kézzelfogható: már 1 százalékos szervesanyag-növekedés is több ezer literrel növelheti a talaj vízmegkötő képességét hektáronként.
Az előadó szerint a jövőben nem az lesz a kérdés, hogy jut-e víz a területre, hanem az, hogy a talaj képes-e azt megtartani. „A vízvisszatartás nem lehetőség, hanem kényszer. Aki nem kezdi el időben, az egyre nagyobb kockázatnak teszi ki a termelését” – fogalmazott.
Daoda Zoltán prezentációja ITT érhető el.
A precíziós öntözés ott kezdődik, ahol a rutin már nem elég
Fotyék Tibor öntözési üzletágvezető, Pipelife Hungária Kft.
„A precíziós öntözés ott kezdődik, ahol a rutin már nem elég” – fogalmazott előadásában Fotyék Tibor, aki szerint a hazai mezőgazdaságban elkerülhetetlen a szemléletváltás az öntözés területén is.
Mint hangsúlyozta, az öntözés ma már nem egyszerűen termésnövelő eszköz, hanem a termésbiztonság alapfeltétele. A klímaváltozás következtében a csapadék eloszlása egyre szélsőségesebb, miközben a csapadékos napok száma csökken, a hőmérséklet pedig emelkedik. „Nem az a kérdés, hogy szükség lesz-e öntözésre, hanem az, hogy milyen minőségben és milyen hatékonysággal tudjuk azt megvalósítani” – emelte ki.
Fotyék Tibor szerint a legnagyobb hiba, ha az öntözés kármentésként jelenik meg. Ehelyett tudatos, hosszú távra tervezett rendszerként kell beépíteni a gazdálkodásba. Ennek alapja a pontos előkészítés: a vízbázisok felmérése, a talajtani viszonyok elemzése, valamint az öntözendő területek precíziós vizsgálata.
Fotyék Zoltán – Fotó: Agroinform.hu
Külön kiemelte a vízforrás megválasztásának jelentőségét. A felszín alatti vízkészletek esetében – mint mondta – célszerű inkább nagy hatékonyságú, célzott rendszereket alkalmazni, például csepegtető öntözést, míg a vízbázis mennyisége és minősége alapvetően meghatározza az alkalmazható technológiát.
Az öntözési beruházások komplexitását jól mutatja, hogy a tervezés során hidraulikai számítások, gépészeti és villamos tervek, valamint engedélyezési eljárások egész sora szükséges. „Egy öntözőrendszer nem egy eszköz, hanem egy rendszer, amely sok szakember összehangolt munkájával valósul meg” – fogalmazott.
A szakember egy konkrét példát is bemutatott: egy 330 hektáros, felszín alatti csepegtető öntözőrendszert, amely több millió méternyi csőhálózattal, automatizált vezérléssel és nagy kapacitású szűrőrendszerrel működik. Ez a projekt jól szemlélteti, hogy a precíziós öntözés ma már nem kísérleti technológia, hanem ipari léptékben is alkalmazható megoldás.
Az előadás végén Fotyék Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdálkodók ne féljenek a komplex rendszerektől és a szakértői együttműködéstől. „Az öntözés jövője a tudásban, a tervezésben és a precizitásban van – aki ebbe fektet, az hosszú távon versenyelőnyt szerez” – hangsúlyozta.
Fotyék Tibor prezentációja ITT érhető el.
Föld alatti csepegtető öntözés: Vízhatékonyság és termésbiztonság a klímaváltozás korában
Szabó Bence, mezőgazdasági mérnök, öntözési projektmenedzser, Poliext Kft.
A klímaváltozás új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban: ma már nem az a kérdés, hogy kell-e öntözni, hanem az, hogy milyen módszerrel lehet ezt a lehető leghatékonyabban megtenni – emelte ki Szabó Bence.
Az öntözési rendszerek tervezése minden esetben alapos adatgyűjtéssel kezdődik. A domborzat, a talajtípus, a vízforrás és a termesztett növény vízigénye mind meghatározza a választott technológiát. Ezt követően kerül sor a rendszer felépítésére: a vízkijuttató elemek (például csepegtető csövek vagy szórófejek) kiválasztására, majd a csőhálózat és az öntözőház megtervezésére.
A szakember külön hangsúlyozta a megfelelő szűréstechnika szerepét, hiszen a precíziós rendszerek csak tiszta vízzel működnek biztonságosan. A modern rendszerek automatizált szűréssel és távvezérléssel működnek, így folyamatos ellenőrzést és gyors beavatkozást tesznek lehetővé.
Szabó Bence – Fotó: Poliext Kft.
Az előadás középpontjában a föld alatti csepegtető öntözés állt. Ennél a megoldásnál a víz közvetlenül a gyökérzónába jut, így jelentősen csökken a párolgási veszteség. „Akár 30–40 százalékos vízmegtakarítás is elérhető, miközben a hasznosulás jóval magasabb” – fogalmazott.
Ez a technológia nemcsak víztakarékos, hanem a növények fejlődésére is kedvező hatással van: erősebb gyökérzetet és stabilabb állományt eredményez, miközben csökkenti a gyomosodást is.
Szabó Bence szerint a jövő kulcsa a víz hatékony felhasználása. A hangsúly nem a kijuttatott vízmennyiség növelésén, hanem a célzott, precíz alkalmazáson van, amely egyszerre szolgálja a termésbiztonságot és a fenntarthatóságot.
Szabó Bence prezentációja ITT érhető el.
Precíziós öntözési megoldások megvalósítása
Molnár Krisztián, öntözési üzletágvezető, Hydrotiq Kft.
A modern öntözés már nem egy technológiai elem, hanem egy komplex rendszer, amelynek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése szorosan összekapcsolódik – hangsúlyozta előadásában Molnár Krisztián öntözési üzletágvezető.
Mint fogalmazott, a mai precíziós öntözőrendszerek messze túlmutatnak a hagyományos megoldásokon. „Ezek már nem egy szivattyúból és néhány szórófejből állnak, hanem szűrésből, automatizálásból, tápoldatozásból és intelligens vezérlésből felépülő rendszerek” – mondta. Éppen ezért a cégük nemcsak megtervezi és kivitelezi ezeket, hanem a gazdákat az üzemeltetésben is támogatja.
Kiemelte: a felszín alatti csepegtető rendszerek (SDI) számos kérdést vetnek fel a gazdálkodókban, különösen azért, mert „nem látjuk, mi történik a talaj alatt”. Az egyik legfontosabb kihívás így az ellenőrizhetőség, amit nyomás- és átfolyásmérőkkel lehet biztosítani. Ezek ugyan kis költséget jelentenek, de kulcsfontosságú információt adnak a rendszer állapotáról.
Molnár Krisztián – Fotó: Agroinform
Szóba kerültek a gyakori problémák is: gyökérbenövés, talajszemcsék visszaszívása, rágcsálók vagy gépi sérülések. Molnár Krisztián szerint ezek nagy része megelőzhető megfelelő tervezéssel és üzemeltetéssel. „A növény gyökere mindig a víz felé halad – ha egyszerre nagy adag vizet juttatunk ki, majd napokig nem öntözünk, azzal mi magunk idézzük elő a problémát” – figyelmeztetett.
A rendszeres karbantartás elengedhetetlen: az átfolyási adatok változása jelzi a hibákat. A fokozatos csökkenés eltömődést, a hirtelen változás pedig akár csőtörést is jelezhet.
A telepítés kapcsán elmondta: a csepegtető csövek viszonylag gyorsan lefektethetők, akár meglévő növényállományban is, azonban a fővezetékek kiépítése már komolyabb földmunkával járhat. Különösen fontos a megfelelő telepítési mélység betartása, mert néhány centiméter eltérés is későbbi károkat okozhat.
A költségek tekintetében Molnár Krisztián konkrét számokat is említett: egy felszín alatti csepegtető rendszer anyagköltsége hektáronként 1,5–2 millió forint körül alakul, amelyhez még hozzáadódik a kivitelezés és az infrastruktúra költsége. Ugyanakkor rámutatott: a nagyobb rendszerek fajlagosan kedvezőbbek, így hosszú távon hatékonyabb beruházást jelentenek.
Összegzésként hangsúlyozta: a precíziós öntözés csak akkor működik jól, ha a gazdálkodó is aktív résztvevője a folyamatnak.
Ez nem egy eszköz, amit telepítünk és magára hagyunk – hanem egy rendszer, amit meg kell tanulni használni – fogalmazott.
Molnár Krisztián prezentációja ITT érhető el.
Létszükséglet a vízgazdálkodás – rendszerszemlélet a fenntartható és gazdaságos termelés érdekében
Dr. Szabó Emese, innovációs főigazgató-helyettes, KITE Zrt.
Dr. Szabó Emese (KITE Zrt.) előadásában az öntözést a klímaváltozás összefüggésében értelmezte. Rámutatott, hogy a hőségnapok száma jelentősen nőtt, miközben a csapadék csökken és egyre szélsőségesebben oszlik el. Ennek következtében nő az evapotranszspiráció, így a mezőgazdaság vízmérlege egyre kedvezőtlenebb.
Hangsúlyozta, hogy bár az öntözés fontos eszköz, a kiindulópont mindig a talaj: „a klímaadaptáció legfontosabb eleme a talaj, mint víztároló közeg”. Ha a talaj szerkezete romlott vagy erodált, az öntözés hatékonysága is korlátozott marad.
Dr. Szabó Emese – Fotó: KITE Zrt.
A KITE öntözésirányítási rendszere több adatforrásra épül: meteorológiai mérésekre, előrejelzésekre és talajnedvesség-érzékelésre. Ezek kombinációjával becsülhető a növények tényleges vízigénye. Az előadó kiemelte, hogy sem a légköri adatok, sem a talajnedvesség-mérés önmagában nem elegendő, a kettőt együtt kell értelmezni.
A vízigény meghatározását tovább árnyalja a talajtípus és a növény érzékenysége. Például homoktalajon ugyanazt a kultúrát gyakrabban kell öntözni, míg eltérő növények különböző mértékben viselik a vízhiányt.
Az öntözés hatékonyságának növeléséhez differenciált, precíziós megoldások szükségesek, amelyek táblán belül is eltérő vízadagokat tesznek lehetővé.
Az eredmények szerint így nemcsak a vízhasznosulás javul, hanem gazdasági előny is elérhető.
Összességében az előadás fő üzenete: a jövő nem a több vízről, hanem a hatékonyabb vízfelhasználásról szól, amelyhez adatvezérelt döntéshozatal és talajközpontú szemlélet szükséges.
Dr. Szabó Emese prezentációja ITT érhető el.
Öntözés és aszálykockázat kezelése a gyakorlatban
Dusnoki Csaba Sándor ügyvezető, Új Élet Mezőgazdasági Kft.
Dusnoki Csaba Sándor (Új Élet Mezőgazdasági Kft.) a Kukorica Kör Egyesület termelési versenyén elért 14,8 tonnás hektáronkénti eredménnyel jól példázza, hogy az öntözés ma már a termésbiztonság egyik kulcseleme. A Bács-Kiskun vármegyei gazdaság több mint 1000 hektáron gazdálkodik, és az elmúlt években tudatos fejlesztésekkel közel 300 hektáron vezette be az automatizált, körforgó öntözőrendszereket.
Dusnoki Csaba Sándor – Fotó: Új Élet Mezőgazdasági Kft.
Tapasztalataik szerint az öntözés szerepe átalakult: nem feltétlen a csúcstermés elérése a cél, hanem a stabil, kiszámítható hozam. Az öntözetlen 6–7 tonnás kukoricához képest öntözve 11–13 tonna rendszeresen elérhető, kedvező évjáratban ennél több is. A vízpótlás költsége ugyan jelentős, de a többlettermés miatt a beruházás néhány év alatt megtérülhet.
A hatékonyság alapja az automatizáció és az adatalapú döntéshozatal: a rendszerek a talajnedvességhez és a növény aktuális igényeihez igazodva működnek, minimális élőmunka mellett
Emellett az öntözés lehetőséget ad a tápanyagok pontos kijuttatására is, ami tovább javítja a termésszintet és a minőséget.
Ugyanakkor az öntözés nem önálló megoldás. A megfelelő fajtaválasztás, a vetésforgó, a talajállapot és a technológiai fegyelem legalább ilyen fontos. Az is egyértelművé vált, hogy extrém, tartós hőségben az öntözés hatása korlátozott, ilyenkor inkább kármentő szerepet tölt be.
A gazdaság példája azt mutatja, hogy a jövő útja a komplex szemlélet: ahol lehet, ott öntözni kell, ahol nem, ott a talaj vízmegtartó képességét kell javítani. Az öntözés tehát nem csodaszer, hanem egy jól felépített rendszer része, amely megfelelő alkalmazással jelentős versenyelőnyt adhat.
Indexkép: Agroinform
Főtámogató:
Támogatók:
Szakmai partner:
