Ma újabb leendő minisztereket nevezett meg a TISZA-kormány. Dr. Lőrincz Viktória kerül a vidékfejlesztési tárca élére, ahol elsősorban a vidéki közösségek megerősítésére és a területi egyenlőtlenségek csökkentésére fog koncentrálni. A tevékenysége tehát kívül esik az agrárium körén. Utóbbiért a korábban megnevezett Bóna Szabolcs felel majd. Az új agrárminisztert már bemutattuk (lásd: Kicsoda Bóna Szabolcs és mit képvisel? Ezt várhatjuk az új agrárminisztertől), most szólaljanak meg maguk a gazdálkodók! Körkérdésünk eredménye következik.
Szívügyünk a víz
A kisebb családi gazdaságokban érezhető egy kis tartózkodás az új agrárminiszterrel szemben. 300 hektáros méret alatt bizony belefutunk aggódó hangokba: „Attól tartok, hogy a nagygazdaságok képviselője lesz, és a nagyüzemek még nagyobbra nőnek” – hangzik el például Heves megyében. Az ilyen hegyvidéki tájakon a vadkárral kapcsolatos felelősség kérdése is felmerül: „Az államé a vad, a vadászat joga a vadásztársaságé, én meg csak viselem a károkat…?” – méltatlankodik a 300 hektáros üzem vezetője.
A környezetvédelem ügyét egyébként minden üzemméretben és tevékenység esetén támogatják az elért gazdálkodók. Többnyire a víz kapcsán terelődik rá a szó, de foglalkoztatja a gazdálkodókat a hulladéktermelés és -újrahasznosítás, az energiahatékonyság és a megújuló energiák kérdése is. Akár egymással összekapcsolva is: „Tegyenek egy duzzasztót a Dunára, aztán vezessék el a vizét a Homokhátságra több tározóba. Ehhez 30 métert kell emelni a vízszinten.
Azt se bánnám, ha a most épülő mohácsi hidat a meder aljáig lebetonoznák, és inkább áramtermelő duzzasztó lenne belőle” – hangzik el Bács-Kiskun déli részén. Mások napenergiával, megint mások vízen úszó, a sodrás által meghajtott lapátkerekekre bíznák az áramtermelést. A lényeg, hogy induljon el felfelé a víz a Homokhátságra.
Minek kellenek megváltoznia a mezőgazdaságban? – Fotó: Shutterstock
Mi nyújt védelmet a piacon?
Jellemzően minél kisebb volt az elért gazdaság, annál hevesebben követelte a piacvédelmet Brazíliával, Ukrajnával, az egész világgal szemben. Mások józanabbul látták a magyar kormány cselekvési lehetőségeit ebben a globalizált világban. Javító ötletből azonban ezen a téren sincs hiány. Megvalósítható javaslat például az, hogy adminisztratív eszközökkel gátoljuk az importot:
Adjunk több pénzt a Nébihnek arra, hogy még többet vizsgálódjon a határokon. Kössön bele a legkisebb hibába is” – hangzik több helyről is.
Az inputárak elszabadulását és a termelői árak csökkenését nagyon megszenvedte a mezőgazdaság az utóbbi évben. Többen a tervezettnél korábban mentek nyugdíjba, míg mások szakmát váltottak, például a szaktanácsadás, szolgáltatás irányába mozdultak el. Sokan nem értik, hogyan lehetséges az, hogy Nyugaton kisebb üzemmérettel is látszólag jobban élnek a gazdák. Az okokat boncolva két megoldásra jutnak a megszólalók: ma csak azok boldogulnak, akik sokféle bevételi forrással rendelkeznek, például vegyes gazdálkodást folytatnak, illetve azok, akik egy terméket el tudnak vinni a termőföldtől az asztalig, és ezzel az összes többi „potyautast” kihagyják a termékláncból.
„Az nem járja, hogy az ezerforintos kenyérhez mi csak 65 forinttal járulunk hozzá. Az állattartónak egy kicsit jobb, például a termelői tejár a fele-harmada a fogyasztói árnak” – említi egy Komárom-Esztergom megyei kisgazdálkodó. Ezért az egyöntetű vélemény szerint azok járnak a legjobban, akik egy-egy termékpályát teljes egészében a kezükben tartanak: például a naposcsibétől kezdve a takarmányon át a vágóhídig a teljes vertikumot egy cégen belül mozgatják, esetleg a hizlalási fázist integrálják ki. Ez a modell kicsiben is működik: aki a saját állatát maga vágja, füstöli és értékesíti, ugyanilyen elégedett ember lehet.
Nincs termelői tulajdon a feldolgozásban – Fotó: Shutterstock
Nyugaton a termelők részesedése a feldolgozásban és kereskedelemben jóval általánosabb, mint hazánkban, ahol egy-egy termelői csoportot, értékesítő szövetkezeteket kivéve nem található rá jó példa.
Sajnos nagyobb hajlamunk van rá, hogy egy szövetkezet élére jutva szétlopjuk a közöst, mint hogy a közösséget építsük vele. Nem tudom, tud-e ezen változtatni az új kormány…”
– töpreng egy Bács-Kiskun megyei gyümölcstermesztő. Egyébként a zöldséget és gyümölcsöt termelők támogatják a TISZA-kormány 5%-os áfajavaslatát, de a szavaikból úgy tűnt: sokkal többet számítana, ha létrejönne az igazi, teljes termékpályás integráció ebben a szegmensben. Mivel ez most ritkaság, sokan a tevékenységek színesítésével igyekeznek több lábon állni: például Fejér megyében szántóföldi kertészet (gyökérzöldségek, hagyma, burgonya) mellett sertéshizlalással foglalkoznak.
További kritikák és javaslatok
A körkérdés során szóba került a jégelhárító rendszer, amit sokan az esők elmaradásáért hibáztatnak. A duális képzés jó ötlet, és kiterjesztést érdemelne. A gazdálkodói javaslat szerint az iskola elvégzését követő egy teljes év finanszírozásában vállalhatna részt a kormány, amely idő alatt a tanulóról kiderülne, hogy beválik-e a cégben, közben máshol is felhasználható szakmai tapasztalatot gyűjthetne.
Sok üzemben felemlegették, hogy egy-két éve beadott pályázataikról nem hallanak semmi hírt. Még olyan gazdaság is akad, amelyik biogázüzemet építene, de így nem tudja elkezdeni, míg mások gyümölcsöst telepítenének, és a cseresznyésüket vinnék esőfólia alá. Úgy tűnik, a kormány 80%-os társfinanszírozására már nem jutott forrás az utóbbi két év permanens választási kampányában.
A pénzügyek a szakmai szervezetek kritikájában is előkerültek:
Mi sokféle termelői szervezetben benne vagyunk a pályázati pluszpontok miatt, de kevés olyan van, amelyikben valódi érdekképviselet folyik. Az Agrárkamarában semmi olyat nem látok, ami hasznos lenne nekünk, de rengeteg pénzünket elnyelik tagdíjként”
– hangzik egy sertéstartó nagygazdaságban, de más nagyüzemben is. A kisebb gazdálkodók élvezik a kamara ingyenes falugazdászi és pályázatírói szolgáltatásait, amiket részben a nagyüzemi befizetéseknek köszönhetnek.
Az erőteljes generációváltás felszínre hozta a minimálbéres önfoglalkoztatás hátrányait is: az öregek visszavonulásának gyakran a megalázóan alacsony nyugdíj a gátja. A földkérdések érdekes módon egyetlen megszólított gazdaságban sem szerepeltek a legfontosabb problémák között.
Indexkép: Shutterstock.
