Egyre nagyobb figyelmet kap a Balti-tengerben terjedő Mnemiopsis leidyi, vagyis a fésűs zselé, amelyet különleges tulajdonságai miatt gyakran „tengeri kannibálnak” is neveznek. A medúzára emlékeztető, biolumineszcenciára képes élőlény az Atlanti-óceán nyugati partvidékéről került Európába, feltehetően hajók ballasztvizével, és az elmúlt évtizedekben több tengeri ökoszisztémában is invazív fajként jelent meg.

A kutatók szerint a faj elsősorban azért jelent komoly veszélyt, mert nagy mennyiségben fogyaszt zooplanktont, emellett a halak ikráival és lárváival is táplálkozik. Ez különösen a spratt és a hering állományát érintheti kedvezőtlenül, hosszabb távon pedig a halászat számára is jelentős veszteségeket okozhat.


A Mnemiopsis leidyi rendkívül alkalmazkodóképes. Táplálékhiány esetén saját lárváit, sőt petéit is képes elfogyasztani, ami segíti túlélését kedvezőtlen körülmények között is. A sekély, melegebb és tápanyagban gazdag part menti vizek különösen kedvező élőhelyet biztosítanak számára.

A Balti-tengerben ugyan él egy természetes ellensége, a háromtüskés pikó, amely a fésűs zselé lárváit fogyasztja, ám a víz oxigéntartalmának csökkenése egyre inkább korlátozza ennek a halfajnak az aktivitását. A kutatók szerint az úgynevezett oxigénhiányos vagy „holt” zónák terjedése hozzájárulhat az invazív faj gyorsabb elterjedéséhez.

A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a Balti-tenger ökológiai egyensúlyát egyszerre befolyásolja az éghajlatváltozás, a víz oxigénszintjének csökkenése, a sótartalom változása és az idegenhonos fajok megjelenése. Bár nem minden betelepülő faj káros, a Mnemiopsis leidyi terjedését a kutatók kiemelt figyelemmel követik, mivel jelentős hatással lehet a tengeri táplálékhálózatra és az őshonos fajok fennmaradására.

Forrás: euronews.com

Indexkép: Shutterstock