Dr. Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület főtitkára a szervezet által nemrég megrendezett, "Az állatvédelem két oldala - kedvencállatok az állatorvosi praxisban, illetve vadállat-védelem" című online ismeretterjesztő képzésen elhangzott előadásában részletesen ismertette, hogy a Polgári Törvénykönyv és a vadászati jogszabályok milyen esetekben teszik felelőssé a vadászatra jogosultat, a földhasználót vagy akár a károkozót.
Nem minden vaddal kapcsolatos kár egyforma
A szakjogász szerint a legtöbb félreértés abból adódik, hogy a köznyelv minden ilyen esetet egyszerűen „vadkárnak” nevez, miközben a jog négy teljesen eltérő kategóriát különböztet meg:
- vadászható állat által okozott kár,
- vadkár,
- vadászati kár,
- a vad elpusztításával okozott kár.
Mindegyikre más szabályok vonatkoznak, és az sem mindegy, hogy ki köteles helytállni a bekövetkezett veszteségért.
A jog nem az állatot teszi felelőssé
Dr. Kajó Cecília rámutatott: a vadon élő állat természetesen nem perelhető, nincs jogképessége és vagyona sem, ezért a jogalkotónak úgynevezett mögöttes felelősségi rendszert kellett kialakítania.
A Polgári Törvénykönyv alapvetően két nagy kártérítési rendszert ismer. Az egyik a szerződésszegésből eredő (kontraktuális), a másik pedig a szerződésen kívüli, úgynevezett deliktuális felelősség. A vadon élő állatok által okozott károk ez utóbbi körbe tartoznak, ahol speciális szabályok érvényesülnek.
Amikor a vad okozza a balesetet
Az egyik legismertebb eset a vadászható állat által okozott kár.
Ide tartozhat például:
- őzzel történő közúti ütközés,
- nyúl által okozott kerékpáros vagy rolleres baleset,
- vad miatt bekövetkező személyi sérülés.
Ilyenkor a törvény alapján főszabály szerint a vadászatra jogosult viseli a felelősséget, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy a káresemény olyan, az ellenőrzési körén kívül eső ok miatt következett be, amelyet nem tudott megelőzni.
Nem számít ilyen kimentési oknak például:
- a vad természetes mozgása,
- a párzási időszak,
- a táplálékkeresés,
- vagy akár a túlszaporodott vadállomány.
Utóbbi esetben éppen ellenkezőleg: a bírósági gyakorlat szerint a vadállomány megfelelő szabályozása a vadászatra jogosult feladata.
A mezőgazdaságban egészen más a helyzet
Ha a vad a termőföldön okoz kárt, már nem ugyanazok a szabályok érvényesek.
A vadkár klasszikus esete, amikor
- a vaddisznó kitúrja a kukoricát,
- az őz lerágja a napraforgót,
- a szarvas letapossa a gabonát,
- vagy a seregélyek pusztítják a szőlőt.
Ilyenkor a jogszabály szerint a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a kár 10 százalékot meghaladó részét.
Ha azonban a vadállomány azért szaporodott túl, mert nem teljesítették az előírt kilövési tervet, akkor ez a 10 százalékos önrész is megszűnhet, és akár a teljes kárt meg kell téríteni.
A túl jól sikerült vadászat is okozhat kárt
Létezik egy harmadik kategória is: a vadászati kár.
Ez már nem az állatok, hanem maguk a vadászok tevékenységéből ered.
Például amikor a vadászat során:
- letapossák a vetést,
- megrongálják a mezőgazdasági kultúrákat,
- vagy egyéb károkat okoznak a földhasználónak.
Ilyenkor szintén a vadászatra jogosult felel, aki később adott esetben tovább háríthatja a kárt arra a vadászra, aki azt ténylegesen okozta.
Ha valaki jogellenesen pusztítja el a vadat
A negyedik kategória a vad elpusztításával okozott kár.
Ide tartozik például, ha valaki engedély nélkül pusztít el vadat, vagy szándékosan akadályozza a vadászati jog gyakorlását.
Ugyanakkor az előadó hangsúlyozta: létezhetnek olyan rendkívüli élethelyzetek, amikor a sérült vadállat szenvedésének megszüntetése indokolt lehet.
A bírósági gyakorlatban már előfordult olyan ügy, amikor egy mezőgazdasági gép által súlyosan sérült őz elpusztítása miatt indult eljárás, azonban a bíróság elfogadta, hogy az állat menthetetlen volt, és a cselekmény kizárólag a szenvedés megszüntetését szolgálta.
Nemcsak jogi, hanem gyakorlati kérdés is
Az előadásban a szakember kitért arra is, hogy a vadállomány szabályozása természetvédelmi és mezőgazdasági szempontból is érzékeny terület.
A vadászható nagyvadak és ragadozók jelenléte jelentős károkat okozhat a mezőgazdaságban, ugyanakkor a vadállomány kezelése során az állatvédelmi és etikai szempontokat is figyelembe kell venni.
Dr. Kajó Cecília végül hangsúlyozta: a különböző káresetek jogi megítélése kizárólag a pontos tényállás ismeretében lehetséges. A károkozás helye, az érintett állatfaj, a káresemény körülményei és az érintett felek magatartása egyaránt meghatározza, hogy végül kit terhel a kártérítési felelősség.
Indexkép: Pexels
