Miközben Magyarországon lassan véget ér a szabadföldi szamócaszezon, a világ más részein éppen azon dolgoznak, hogyan lehet ezt a népszerű gyümölcsöt olyan körülmények között előállítani, ahol a természetes adottságok nem kedveznek a termesztésének. A trópusi éghajlatú Malajziában az eper előállítása régóta komoly kihívást jelent a magas hőmérséklet és a párás környezet miatt, ezért az ország ellátása ma is nagyrészt importra épül. Ez nemcsak a költségeket növeli, hanem a termék frissességére és a fenntarthatóságra is hatással van.
Ezen a helyzeten kívánt változtatni egy malajziai vertikális farm, amely új megközelítést vezetett be az epertermesztésben.
A projekt alapgondolata az volt, hogy a termelést teljes mértékben függetlenítsék a külső időjárási körülményektől.
Ennek érdekében szabályozott környezetű mezőgazdasági rendszert (CEA – Controlled Environment Agriculture) alakítottak ki, ahol a növényeket beltéri körülmények között, folyamatosan felügyelt és irányított környezetben nevelik.
Minden termesztési fázisnak saját receptje van
A rendszer lényege, hogy a szamóca fejlődésének egyes szakaszaihoz előre meghatározott környezeti paramétereket rendelnek. A növények így nem az időjárás szeszélyeitől függnek, hanem egy gondosan kialakított termesztési program szerint fejlődnek.
Programozható logikai vezérlők (PLC) valós időben felügyelik és szabályozzák a termesztőterek működését. Az úgynevezett termesztési receptek a növény fejlődési szakaszainak megfelelően módosítják a környezetet.
A fiatal növények kezdeti, akklimatizációs időszakában a nappali hőmérsékletet mintegy 21 Celsius-fokon tartják, miközben a relatív páratartalom eléri a 85 százalékot. Ebben a szakaszban mérsékeltebb fényintenzitást alkalmaznak annak érdekében, hogy a növények megfelelően alkalmazkodjanak a környezetükhöz.
A termésképződés és az érés időszakában a körülmények jelentősen változnak. A megvilágítás intenzitása több mint háromszorosára emelkedik, a tápoldat koncentrációját növelik, az éjszakai hőmérsékletet pedig körülbelül 14 Celsius-fokra csökkentik. A cél az, hogy javítsák a gyümölcs ízét, állagát és általános minőségét.
A termesztési ciklus során a szakemberek folyamatosan módosítják a pH-értéket, az öntözések gyakoriságát és a megvilágítás időtartamát is.
A rendszer egyik legfontosabb előnye, hogy a megfelelő körülmények minden termesztési ciklusban pontosan megismételhetők, így a biológiai folyamatok is kiszámíthatóbbá válnak.
Az adatokra épülő gazdálkodás csökkenti a kockázatokat
A technológia másik fontos eleme az állandó monitorozás. Egy ember-gép interfészen (HMI) keresztül a kezelők folyamatos képet kapnak az egyes termesztőkamrák állapotáról.
A rendszer valós időben figyeli a környezeti paramétereket, és azonnal jelzi az esetleges eltéréseket. Ennek köszönhetően a szükséges korrekciók még azelőtt elvégezhetők, hogy azok hatással lennének a termés mennyiségére vagy minőségére.
Ez a megközelítés jelentősen átalakítja a döntéshozatalt is. A tapasztalaton alapuló beavatkozások helyett a termelők részletes adatokra támaszkodhatnak, miközben a rendszer előrejelzésekkel is támogatja a munkát. Mivel minden termesztőegység önállóan működik, a farm fokozatosan bővíthető anélkül, hogy a teljes infrastruktúrát újra kellene tervezni.
Közelebb kerülhet a termelés a fogyasztókhoz
A vertikális gazdálkodás egyik jelentős előnye, hogy csökkentheti az importfüggőséget a trópusokon. Az importált eper esetében hosszú szállítási láncokra és hűtött logisztikára van szükség, ami növeli a költségeket és befolyásolhatja a gyümölcs minőségét is.
Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a termelés közelebb kerüljön a fogyasztókhoz, miközben az előállítás körülményei végig stabilak maradnak.
Az állandó minőség elérését az is segíti, hogy a farm kiváló genetikai háttérrel rendelkező eperpalántákat használ, amelyeket többek között Tajvanról szereznek be. Ezeket a standardizált termesztési protokollokkal kombinálva igyekeznek egyenletes minőségű gyümölcsöt előállítani.
Számos előny mellett komoly beruházást igényel
A vertikális farmok működtetése több szempontból is előnyös lehet. A víz és a tápanyagok célzott kijuttatásával javulhat az erőforrás-hatékonyság, miközben a termelés kevésbé függ az időjárási szélsőségektől és a rendelkezésre álló termőterülettől.
Ugyanakkor a technológia bevezetése jelentős kezdeti beruházást igényel.
A termesztőterek kialakítása, az automatizált rendszerek telepítése, valamint a világítás és a hűtés energiaigényének biztosítása komoly költségekkel jár. Emellett a digitális és fizikai rendszerek összehangolt működtetése is magas szintű szakértelmet követel.
A hagyományos mezőgazdaságban a termelés növelése általában újabb földterületek bevonásával történik. A vertikális gazdálkodás ezzel szemben az egyes termesztőegységek másolásával és bővítésével képes növekedni. Ez különösen a magas hozzáadott értékű növények, például az eper esetében kínál érdekes lehetőségeket.
A mezőgazdaság átalakulásának egyik példája
A projekt jól mutatja, hogy az automatizálás, az adatvezérelt irányítás és a precíz szabályozási rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak a mezőgazdaságban. Az ágazat számos területén megfigyelhető, hogy a termelés fokozatosan kiszámíthatóbb, tervezhetőbb folyamattá válik.
Forrás: verticalfarmdaily.com
Indexkép: Shutterstock
