Az Európai Unió egyre intenzívebben vizsgálja, hogyan erősítheti élelmezésbiztonságát a geopolitikai feszültségek, a klímaváltozás és az ellátási láncok sérülékenysége közepette. A figyelem középpontjába Finnország került, amely évtizedek óta működtet olyan stratégiai készletezési rendszert, amely képes kezelni a háborúk, járványok vagy más válsághelyzetek okozta ellátási zavarokat.
A skandináv ország már az 1920-as években megkezdte a gabonatartalékok felhalmozását, majd az évtizedek során fokozatosan alakította ki azt az összetett rendszert, amely ma már nemcsak élelmiszerekre, hanem vetőmagokra, műtrágyára, üzemanyagra és más stratégiai fontosságú termékekre is kiterjed.
A rendszer működését jelenleg a Nemzeti Vészhelyzeti Ellátási Ügynökség (NESA) koordinálja.
Nemcsak háborúra készülnek
A finn megközelítés alapja, hogy az országnak bármilyen válsághelyzetben képesnek kell lennie az alapvető ellátás fenntartására. A felkészülés nem kizárólag katonai konfliktusokra irányul, hanem a természeti katasztrófákra, járványokra, energiaválságokra és a globális kereskedelem zavaraira is.
A készletezés a köz- és magánszféra együttműködésére épül.
Az állam megvásárolja a stratégiai tartalékokat, miközben azok tárolását szerződéses partnerek végzik az ország különböző pontjain.
A decentralizált rendszer növeli az ellátás biztonságát és csökkenti a sérülékenységet.
Jelenleg Finnország mintegy öt hónapnyi kőolajtermék-fogyasztásnak megfelelő készlettel rendelkezik, miközben a gabonatartalékok körülbelül kilenc hónapra elegendőek. A készletszinteket folyamatosan felülvizsgálják a kockázatok függvényében.
A mezőgazdaság is kulcsszerepet kap
A finn rendszer egyik fontos eleme a vetőmagok és a mezőgazdasági inputanyagok tartalékolása. A szakemberek szerint a megfelelő mennyiségű vetőmagkészlet biztosíthatja a termelés folytonosságát még kedvezőtlen termésévek vagy rendkívüli helyzetek esetén is.
Korábban több alkalommal is felhasználták a stratégiai vetőmagtartalékokat a gyengébb terméseredmények után, hogy biztosítsák a következő szezon vetőmag-ellátását. A cél minden esetben a mezőgazdasági termelés stabilitásának megőrzése volt.
A finn gazdaszervezetek ugyanakkor felvetették, hogy a gazdálkodók nagyobb szerepet kaphatnának a készletek tárolásában. Véleményük szerint a tároló- és szárítókapacitások fejlesztésének támogatása jelentős vidéki beruházásokat generálhatna, miközben hozzájárulna egyes stratégiai ágazatok fejlődéséhez is.
Brüsszel is lépéseket tesz
Az elmúlt évek válságai nyomán az Európai Bizottság több intézkedést is kezdeményezett az ellátásbiztonság növelése érdekében. A koronavírus-járvány tapasztalatai után vészhelyzeti élelmezésbiztonsági terv készült, később pedig a kritikus fontosságú termékek stratégiai készletezésére vonatkozó elképzelések is megjelentek.
A 2027 utáni agrárpolitikai javaslatok között szerepel, hogy a tagállamok nemzeti élelmezésbiztonsági terveket dolgozzanak ki, amelyek tartalmazzák a készletfigyelési rendszereket és a válságkezelési mechanizmusokat is.
Több európai politikus szerint a jövőben a mezőgazdasági inputanyagok – például a műtrágyák – tartalékolása is kiemelt figyelmet érdemelhet, mivel ezek hiánya közvetlenül veszélyeztetheti az élelmiszertermelést.
Egyre fontosabb az önellátás
A finn tapasztalatok azt mutatják, hogy a stratégiai készletezés nem csupán biztonságpolitikai kérdés, hanem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hosszú távú stabilitásának egyik alapfeltétele is lehet. Az elmúlt évek geopolitikai eseményei és az egyre gyakoribb ellátási zavarok miatt az Európai Unióban is erősödik az a szemlélet, hogy a válságálló élelmiszer-rendszerek kialakítása stratégiai jelentőségű feladattá vált.
A következő években várhatóan tovább erősödik a vita arról, hogy milyen mértékben és milyen formában érdemes uniós, illetve nemzeti szinten stratégiai mezőgazdasági és élelmiszer-tartalékokat fenntartani.
Forrás: euractiv.com
Indexkép: Shutterstock
