Magyar Vidéki Paktum
Esély a hosszú távú vidék- és agrárstratégia megalkotására
Igazodási kényszer van. Az elmúlt évek világosan megmutatták, hogy jelen formájában mennyire sérülékeny a magyar vidék és az agrárium. Ha csak a 2020 óta eltelt időszakot vizsgáljuk, egyértelműen kirajzolódnak azok a szorító, veszélyt jelentő kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk.
A Covid–19 járvány következtében a globális ellátási láncok összeomlottak, ami piaci zavarokat idézett elő, és ezek az élelmiszerellátásban is érezhető hatásokkal jártak. A háborús konfliktusok – köztük az orosz–ukrán és az USA–Irán közötti feszültségek – energiaválságot, valamint inputanyag-ellátási és piaci problémákat okoztak. Eközben a klímaváltozás egyre gyorsuló ütemben kezdi ki az agrártermelés természeti alapjait. A demográfiai folyamatok – az elöregedés, az elvándorlás és a népességfogyás – párhuzamosan jelentkeznek a digitalizáció és az automatizáció okozta nyomással, ami komoly kihívást jelent a humán erőforrás területén.
A fiatalok vidéken tartása egyre nehezebb – Fotó: Shutterstock
Ezekre a kihívásokra jelenleg nincs átfogó magyar válasz. Ha léteznek is részmegoldások, azok a szélesebb közvélemény számára nem ismertek, így társadalmi támogatottság sem épült ki mögöttük.
Alapvetően kétféle válasz adható ezekre a problémákra. Rövid távon az azonnali beavatkozások, kármentő és kárenyhítő intézkedések jelennek meg – ezek minden krízishelyzetben megfigyelhetők. Hosszabb távon azonban elengedhetetlen a tudatos felkészülés, amely csak egy jól megalapozott stratégia mentén valósulhat meg. Ehhez olyan stratégia szükséges, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi egyetértés áll.
Világos stratégia alkotása
Egy ilyen stratégia képezheti az alapját a hosszú távú fejlesztési programoknak. Ezek közül csupán az egyik az uniós támogatások felhasználását meghatározó operatív program. Emellett azonban szükség van többek között hatékony intézményrendszerre, jól működő kríziskezelési mechanizmusokra és ellenálló társadalmi hálózatokra is. A feladatot tovább nehezíti, hogy a jövőre – akár 2050-re – kell választ adni úgy, hogy közben még az alapvető kérdések sincsenek tisztázva a magyar vidék és agrárium kapcsán.
Tudatosan nem használjuk a „vidékpolitika” vagy „agrárpolitika” kifejezéseket, hiszen őszintén szembenézve a helyzettel, ilyen átfogó rendszer az elmúlt 36 évben nem alakult ki Magyarországon. Bár különböző vidékfejlesztési és agrárprogramok léteztek és léteznek, az alapvető kérdésekre nem született válasz.
Mit kezdjen az ország a vidéki térségekkel, az ott élő emberekkel és a helyi vállalkozásokkal? Mi a társadalmilag elfogadott funkciója a magyar vidéknek? Mi lesz a sorsa azoknak a településeknek, amelyek gyors ütemben néptelenednek el, miközben más térségekben az urbanizáció jelent kihívást?
Az agráriumban is egyértelmű iránymutatásra lenne szükség. A gazdálkodókat nem szabad magukra hagyni ebben a bizonytalan, folyamatosan változó környezetben. Világos üzenetet kell adni arról, mit vár el a társadalom az agrárszereplőktől.
Számos további kérdés is eldöntésre vár:
Milyen mértékben kíván az ország élelmiszer-önellátó lenni? Mely ágazatok tekinthetők kiemelten fontosnak a hazai gazdasági és klimatikus adottságok, valamint a piaci szempontok alapján? Mit érdemes termelni, és mely tevékenységeket szükséges kivezetni az agráriumból? Hogyan alakuljon át a földhasználat a környezeti kihívások hatására?
Milyen szerepet szánunk a vidéknek? – Fotó: Agroinform
Társadalmi egyezségre van szükség
Ezekre a kérdésekre adott válaszok sok esetben nehéz, akár konfliktusokkal járó döntéseket igényelnek. Éppen ezért elengedhetetlen nemcsak az érintettek, hanem a teljes társadalom támogatása és elfogadása.
A stratégiaalkotás összetett folyamat, amely számos szereplő együttműködését igényli. Különböző érdekekkel és nézőpontokkal rendelkező csoportoknak kell közös nevezőre jutniuk a vidék jövőjét illetően. Ilyen szintű együttműködésre a rendszerváltás óta nem volt példa Magyarországon, és a kultúrája sem alakult ki. Ugyanakkor a jelenlegi kihívások már megkövetelik, hogy a szereplők túllépjenek a korábbi kereteken, és közösen dolgozzanak.
Ezt az utat kezdte meg az a 21 szervezet, valamint azok a további szereplők, akik azóta csatlakozási szándékukat jelezték. A falufejlesztőktől az erdészeken át a természetvédőkig, a nagyüzemi gazdáktól a fiatal gazdákig, sőt a kistelepülési könyvtárosokig sokféle szereplő ült egy asztalhoz április 17-én. Ez az összefogás egyértelműen jelzi: elérkezett a cselekvés ideje.
Az együttműködés kereteit egy európai uniós példa adaptációja adhatja, ami szintén fontos üzenetet hordoz a kezdeményezés szempontjából. A kezdeményezés sikere nagymértékben attól függ, hogy a kormányzat bekapcsolódik-e ebbe a közös munkába, és fontosnak tartja-e egy hosszú távú, széles társadalmi egyetértésen alapuló vidék- és agrárstratégia kidolgozását és megvalósítását. Ez nem kizárólag civil ügy: az állami intézmények, a tudományos élet és a szakmai szervezetek közös felelőssége.
A civil oldal mindenesetre megtette az első lépést. Kezdeményezte a közös munkát a hosszú távú vidék- és agrárstratégia megalkotása érdekében, és bízik a folytatásban. Ennek jegyében vállalta szervezetként az előkészítéssel és az elindítással kapcsolatos feladatokat.
Dr. Mikula Lajos főtitkár
AGRYA – Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége / PVSZ – Pannon Vidék Szövetség
Indexkép: Agroinform.
