A takarmányozás költségének növekedése az érdeklődés középpontjába helyezte a húsmarhák takarmányértékesítő képességének javítását célzó szelekciós stratégiákat. A takarmányozás költségei a marhahús-előállítás összköltségének mintegy 70–75%-át teszik ki, ebből adódóan a jó takarmányértékesítő képességgel rendelkező hízóállatok javítják a hizlalási paramétereket, és csökkentik a takarmányozás költségeit.

A kedvezőbb takarmányfelhasználás eredményeképpen csökken a marhahús-előállítás környezeti lábnyoma is (környezetterhelés), amely napjainkban különösen aktuális kérdés. A jó takarmányértékesítő-képesség a nőivar esetén is számos előnnyel jár; egységnyi legelőterületen több anyatehén tartható, továbbá a jó takarmányértékesítő képességgel rendelkező anyatehén jobban tartja a kondícióját, jobb a borjúnevelő képessége és feltehetően reprodukciós teljesítménye is jobb.

Az elmúlt években került az érdeklődés középpontjába a reziduális (maradék) takarmányfelvétel (RFI) meghatározása és értékelése, amely alatt a tényleges és az elvárt takarmányfelvétel közötti különbséget értjük (Koch és mtsai., 1963). A reziduális takarmányfelvételt egy regressziós egyenlet segítségével számítjuk ki, amely a metabolikus testtömeget, az átlagos napi súlygyarapodást és az ultrahangkészülékkel mért hátifaggyú vastagságot foglalja magában. A hatékony takarmányértékesítő egyed negatív vagy alacsony RFI-értékkel rendelkezik, ami arra utal, hogy az előre jelzettnél kevesebb takarmányt fogyaszt, tehát az elvártnál kevesebb takarmányból is képes a genetikailag megalapozott hízékonysági teljesítménye kibontakoztatására.

A reziduális takarmányfelvétel (RFI) meghatározásához szükséges az egyes állatok takarmányfelvételének pontos mérése. A takarmányfelvételt nyomon követő korszerű rendszerek alkalmasak az egyedi takarmányfelvétel rögzítésére. Ilyen automatizált rendszereket több gyártó is kifejlesztett: pl. Calan Broadbent (American Calan Inc. Northwood, NH, USA), Gallagher Animal Management Systems (Gallagher, Hamilton, Új-Zéland), GrowSafe 4000 System (GrowSafe Systems, Ltd., Airdrie, AB, Kanada), a CRFI (BioControl, Technology for biology, Barcelona, Spanyolország), a SmartFeed (C-lock Inc., Rapid City, SD, USA) és a RIC-rendszer (Insentec B.V., Marknesse, Hollandia).

A jelenleg elérhető rendszer többsége az RFID-érzékelőkön (Radio Frequency IDentification = rádiófrekvenciás azonosítás) alapul, amelyeket kifejezetten az állat jelenlétének vagy távollétének azonosítására terveztek. Az automatizált takarmányozási rendszerek egyre szélesebb körű elterjedésével az állatok egyéni viselkedési reakcióinak megfigyelésére is lehetőségünk nyílik, amellyel a takarmányfelvétel mennyiségét és eloszlását is „real-time” (= valós idejű) feldolgozással nyomon követhetjük.

Elsőként Nielsen (1999) javasolta különböző paraméterek mérését: szárazanyag-felvétel (kg/nap), egy állatra jutó átlagos takarmányfelvétel (kg/nap), az etetőnél tett látogatások során felvett takarmány mennyisége (kg/látogatás), az etetőnél tett látogatások száma (látogatások/nap), az etetőben töltött idő (perc/nap), átlagos idő látogatásonként (perc/látogatás) és a takarmányfelvétel intenzitása (g/perc).

A táplálkozási viselkedést számos belső és külső tényező szabályozza, amelyek ismerete fontos a takarmányhasznosítás javítása szempontjából. Mindazonáltal a takarmányozási hatékonyság jelentős hatással van az állatok teljesítményére. A reziduális takarmányfelvétellel kapcsolatos vizsgálatok költségesek és nem teszik lehetővé egy-egy populációban a széles körű, nagy egyedszámon alapuló adatgyűjtést.

A modellvizsgálatok (teljesítményvizsgálatok) ugyanakkor megbízhatóan megalapozhatják olyan nukleotid-polimorfizmusok (SNP) azonosítását, amelyek molekuláris biológiai eszközökkel (géntérképezés) történő felderítése lehetővé teszi számunkra a húshasznú fajták takarmányértékesítő képességének javítását. A takarmányfelvétellel kapcsolatos tulajdonságok gazdaságilag fontos információkat hordoznak, amelyek beépíthetők a teljesítményvizsgálat rendszerébe.

Fontos szempont a jelzett tulajdonságok összefüggéseinek meghatározása más, a hústermelés szempontjából fontos értékmérőkkel (hízékonyság, húsformák stb.). A vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk a charolais egyedek reziduális takarmányfelvételében mutatkozó különbségeket, és objektív képet kapjunk a fiatal bikák takarmányfelvételi szokásairól, valamint értékeljük ezeknek a saját teljesítményvizsgálati eredményekre gyakorolt hatását.

Anyag és módszer

A vizsgálatokat kéthetes szoktatási időszakot követően az egykori Kaposvári Egyetem FIEK – Szarvasmarha Teljesítmény-vizsgáló Állomásán végeztük. A vizsgálat 113 napig tartott. A 20 charolais növendékbikát 2×10-es csoportokban, kötetlen tartásban helyeztük el. A pihenőtér taposóalmos (8%-os padozatlejtés) volt, az ivóvizet csoportonként egy-egy fűthető, nyílt víztükrös itató biztosította.

Az állatok egyedi takarmányfelvételét a Hokofarm RIC2 (Roughage Intake Control) rendszerével (HOKOFARM Group, INSENTEC VB, Marknesse, Hollandia) mértük, csoportonként 4–4 egyedi takarmányfelvétel-mérő állomás (etetőláda) segítségével. A rendszer minden alkalommal rögzítette, amikor az egyes bikák az etetőbe léptek, megadva a bikák azonosítóját, a takarmányfelvétel időtartamát, ládalátogatásonként és naponta. Mértük az egyes látogatások során elfogyasztott takarmány mennyiségét.

Rögzítettük a napi szárazanyag-felvételt (kg/nap) és a takarmányfelvételt g/kg testtömegben. Felvételezésre került a napi látogatások száma, a látogatásonkénti takarmányfelvétel (g), a takarmányfelvétellel töltött idő (perc/nap) és a látogatásonkénti idő (perc).

Az állatok átlagos súlya csoportonként kiegyensúlyozott volt. Az állatok a vizsgálat teljes időtartama alatt erjesztett szálastakarmányból, rétiszénából és abrakból álló TMR-t fogyasztottak, ad libitum. A vizsgálatok során alkalmazott egyedi takarmányfelvétel-mérő állomás (etetőláda) az 1. képen látható.

A reziduális takarmányfelvétel (RFI) meghatározását a következő paraméterek felhasználásával számítottuk ki: élősúly (kg^0,75), a KSTV alatti súlygyarapodás, valamint a 12–13. borda között ultrahangkészülékkel mért háti faggyúvastagság.

A kapott adatok statisztikai értékelését az SPSS 26.0 (IBM, Armonk, NY) program segítségével végeztük el. Az adatok eloszlásának normalitását a Kolmogorov–Smirnov-próbával ellenőriztük. A két csoportot (L-RFI, H-RFI) az adatok eloszlása alapján független mintás t-próbával vagy Kruskal–Wallis-próbával értékeltük. A választott szignifikanciaszint valamennyi esetben P ≤ 0,05 volt.

takarmányozás

1. kép Az alkalmazott egyedi takarmányfelvétel-mérő állomás – Fotó: Agroinform

Eredmények és értékelésük

A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az alacsony RFI-értékkel rendelkező egyedek (1. táblázat) a vizsgálat ideje alatt naponta 12,84 kg, tehát 1,06 kg-mal kevesebb szárazanyagot vettek fel, mint a magas RFI-értékkel rendelkező társaik (13,90 kg/nap).

A kevesebb takarmányfelvétel ellenére 40 grammal nagyobb napi súlygyarapodást, valamint 4,1 kg-mal nagyobb élősúlynövekedést mutattak a magas RFI-értékkel rendelkező csoporttal szemben. Az eltérés ugyanakkor nem volt szignifikáns.

A 2. táblázat eredményei alapján a charolais növendékbikák naponta több mint három órát töltöttek takarmányfelvétellel. Az alacsony RFI-vel rendelkező egyedek átlagosan 14 alkalommal kevesebbszer látogatták az etetőt, ugyanakkor több időt (+1,5 perc) töltöttek a ládánál, mint a magas RFI-vel bíró társaik, amely 561,41 gramm felvett takarmányt jelentett ládalátogatásonként.

Az alacsony RFI-értékkel bíró egyedek jobb takarmányértékesítő képességét mutatja, hogy 1 kg élősúlyra vetítve átlagosan 1,96 grammal kevesebb takarmányt vettek fel, mint a magas RFI-értékkel rendelkező egyedek (34,30 g/nap). A jobb takarmányértékesítő képesség részben a rost- és nemrost-tartalmú szénhidrátok emésztéséhez kapcsolódó főbb baktériumfajok nagyobb számának köszönhető, tehát az RFI által meghatározott takarmányozási hatékonyság a bendő mikrobiotája és a hámgénexpresszió egyedi adaptációihoz kapcsolódik (Elolimy és mtsai., 2018).

takarmányozás

Forrás: Agroinform

takarmányozás

Forrás: Agroinform

Következtetések

A takarmányfelvétellel kapcsolatos tulajdonságok gazdaságilag fontos információkat hordoznak, amelyek beépíthetők a teljesítményvizsgálat rendszerébe. A reziduális takarmányfelvétellel kapcsolatos vizsgálatok ugyanakkor költségesek, és nem teszik lehetővé egy-egy populációban a széles körű, nagy egyedszámon alapuló adatgyűjtést.

A modellvizsgálatok ugyanakkor megbízhatóan megalapozhatják olyan nukleotid-polimorfizmusok (SNP-k) azonosítását, amelyek molekuláris biológiai eszközökkel (géntérképezés) történő felderítése lehetővé teszi számunkra a húshasznú fajták takarmányértékesítő képességének javítását, valamint a tárgyalt értékmérő tenyésztési programokba történő beépítését.

Húth Balázs 1,2
Tempfli Károly 1
Szabó-Sárvári Loretta Csilla 1
Tóth Tamás 2
Török Márton 3
Dizseri Tamás 4
Tossenberger János 1

1Széchenyi István Egyetem, AKMK, Állattudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár
2Széchenyi István Egyetem, Agrár-és Élelmiszerkutató Központ, Győr
3Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete, Miskolc
4DeLaval Kft., Budaörs

A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.