Az agráriumban ma szinte minden szereplő nehézségekről beszél. De vajon a takarmánypiac helyzete is ennyire egyértelműen kedvezőtlen, vagy már látszanak a pozitívabb fordulat jelei? Erről kérdeztük dr. Gregosits Balázst, a Vitafort Zrt. K+F igazgatóját és vezérigazgató-helyettesét.

– Az agráriumban most sok a panasz. A takarmánypiacon is ennyire borús a kép?

– Sajnos azt kell mondanom, hogy a panaszkodás nagy része megalapozott. Alapvetően pozitív és problémamegoldó szemléletű ember vagyok, de az idei évben valóban komoly gondok látszanak. A takarmányipar szorosan együtt mozog az állattenyésztéssel, és most több meghatározó ágazat is veszteséges.



– Kezdjük a tejelő szarvasmarha-ágazattal. Ott mi a helyzet?

– A tej felvásárlási ára jelenleg 70 és 170 forint között mozog literenként, miközben az önköltség – hatékonyságtól, üzemmérettől és technológiától függően – 150 és 190 forint között alakul.

Vagyis sok esetben a termelési költség magasabb, mint az értékesítési ár.

Ha például egy telep évente 7 millió liter tejet állít elő, és 140 forintért tudja eladni, miközben az önköltség 190 forint, akkor literenként 50 forint veszteséggel számolunk. Ez éves szinten 350 millió forint mínusz. És a tehenet nem lehet „leállítani”, mint egy gyártósort. Etetni kell, fejni kell, dolgozni kell vele.

– Mi áll a háttérben?

– Több tényező együtt. Európai uniós túltermelés, nemzetközi kereskedelmi feszültségek, exportkorlátozások, és az úgynevezett azonnali értékesítési árak kockázata. Aki szerződéssel értékesít, valamivel kiszámíthatóbb helyzetben van, de ha az ár tartósan 130 forint alá megy, az már komoly gond.

– A sertéságazat mennyiben más?

– Sajnos ott is hasonló a helyzet. Egy kilogramm sertéshús előállítása körülbelül 530 forintba kerül, miközben a német tőzsdei ár 400 forint alá esett. Ez egy hízósertés esetében akár 15 ezer forintos veszteséget jelenthet leadáskor.

Egy közepes méretű telepnél, amely évente 25–30 ezer hízót bocsát ki, ez 400 millió forint körüli éves mínuszt jelenthet. Ehhez hozzáadjuk a tejágazat veszteségeit, és máris több százmilliós nagyságrendű problémáról beszélünk.

– Van olyan ágazat, amely most stabilabb?

– A baromfiágazat jelenleg kedvezőbb helyzetben van, a hús iránti kereslet erős. De a tej és a sertés sokkal nagyobb súlyt képvisel az árbevételben, így ezek határozzák meg igazán a takarmányipar helyzetét.


gregosits

 Fotó: Vitafort


– A takarmányreceptúrák hogyan változnak ilyen környezetben? Tudomány vagy ár dönt?

– Ha egy szóval kell válaszolnom: az ár. Mi alkalmazott kutatást végzünk, és a receptúrákat alapvetően a piaci igények és az alapanyagárak határozzák meg.

Természetesen vannak speciális célok – például egészségtudatos élelmiszer-előállítás, omega-3-ban gazdag tojás vagy tej –, de az alapreceptúrák esetében a költségoptimalizálás az elsődleges szempont.

– Hol tudnak spórolni a gazdák?

– Elsősorban az állomány csökkentésével és a takarmány egyszerűsítésével. A tejelő ágazatban megindult az alacsony termelésű tehenek selejtezése. Emellett a takarmányozásból kiveszik azokat az extra kiegészítőket, amelyek ugyan növelik a teljesítményt, de drágák.

Ez viszont hosszabb távon termeléscsökkenést és akár szaporodásbiológiai problémákat is okozhat. De sokan most úgy érzik, nincs más választásuk.

– Közben érkeznek a beruházási támogatások. Ez segít?

– Ez egy paradox helyzet. Most kapták meg sokan a támogatói okiratokat, miközben a következő évre több százmilliós veszteséggel számolnak. Ilyenkor nehéz döntés beruházni, még ha hosszú távon indokolt is lenne. Valószínűleg a piac koncentrálódni fog. A tőkeerősebb szereplők maradnak talpon, a kisebbek számára ez komoly kihívás.

– A metánkibocsátás-csökkentő takarmányadalékok mennyire reálisak most?

– Komoly kutatási terület ez. Mikroalgák, enzimek, fermentációt befolyásoló megoldások – mind léteznek, és mi is több ilyen projektben dolgozunk. A cél, hogy a bendőfermentáció irányát úgy módosítsuk, hogy kevesebb metán keletkezzen.

A kérdés az, hogy a pluszköltséget ki vállalja. Ez részben közérdek, de a gazdálkodó számára azonnali kiadás.

Ráadásul nem minden régióban azonosak a szabályozási feltételek, ami versenyhátrányt okozhat.



– Mennyire befolyásolja a versenyképességet az uniós szabályozás?

– Jelentősen. Az EU-ban szigorúbbak például a mikotoxin-határértékek vagy a hozamfokozókra vonatkozó szabályok. Ez a fogyasztó szempontjából jó, de ha más régiókban lazább a szabályozás, az árversenyben hátrányt jelenthet. Itt jön képbe a tudatos fogyasztói döntés: ha az európai vásárló az európai terméket választja, az erősítheti a rendszert. De ez gazdasági kérdés is.

– Összességében mit lát a következő időszakban?

– Ez egy kényszerű alkalmazkodási időszak. Minden forint számít, minden döntésnek súlya van.

A takarmányipar és az állattenyésztés most erős nyomás alatt áll, de a szakma keresi a megoldásokat.

Alkalmazkodni kell, fejleszteni kell, és közben megőrizni a szakmai minőséget. Nem könnyű időszak, de a mezőgazdaság mindig is ciklikus volt. A kérdés az, ki hogyan tudja átvészelni ezt az időszakot.

Indexkép: Vitafort