Az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás körüli viták nem csillapodnak, de egyre több gyakorló gazda látja úgy: a folyamat megállíthatatlan. A kérdés már nem az, hogy lesz-e megállapodás, hanem az, hogyan tud alkalmazkodni hozzá az európai mezőgazdaság.

Valentin Seiringer osztrák biogazdálkodó szerint a Mercosur-megállapodás hosszabb távon biztosan megvalósul, függetlenül a jelenlegi politikai és szakmai ellenállástól. Úgy véli, a globális gazdasági helyzet, az európai versenyképességi kényszerek és a nemzetközi kereskedelmi viszonyok alakulása egyaránt abba az irányba mutatnak, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény elkerülhetetlen.

Tiltakozás van – hatása kevésbé

Az elmúlt időszakban Európa-szerte gazdatüntetések jelezték az ágazat aggodalmait. A dél-amerikai importtermékek várható térnyerése, az eltérő termelési feltételek és költségszintek komoly versenyhátrányt jelenthetnek az európai gazdák számára.

Seiringer szerint ugyanakkor fontos különbséget tenni a véleménynyilvánítás és a tényleges befolyás között.

„A gazdáknak meg kell szólalniuk, jelen kell lenniük a közéletben, de a tiltakozás önmagában nem fogja megállítani a megállapodást”

– fogalmaz.

Nem mindenkit érint egyformán

A Mercosur hatásai ágazatonként eltérőek lesznek. Egyes szektorok – különösen az állattenyésztés és a tömegtermékek – erősebb nyomás alá kerülhetnek, míg más területek kevésbé lesznek érintettek.

A bizonytalanság azonban általános: jelenleg senki nem tudja pontosan megbecsülni, milyen mértékű piaci átrendeződés következik be.

A verseny nem árban dől el

A gyakorló gazda szerint az európai mezőgazdaság nem tud és nem is akar árversenybe bocsátkozni a dél-amerikai termelőkkel. A kisebb üzemméretek, a szigorúbb szabályozás és a magasabb termelési költségek miatt ez eleve vesztett pozíció lenne.

A kiút szerinte egyértelmű: a minőség.

„A mi erőnk a magas színvonal, a biztonságos élelmiszer és a helyi termelés értéke. Ezt kell megmutatni a fogyasztóknak”

– hangsúlyozza.

A döntés a boltban születik meg

A jövőben a fogyasztók egyre élesebb választási helyzettel szembesülnek: az olcsó importtermékek és a drágább, de magasabb minőségű hazai élelmiszerek között kell dönteniük.

Bár gyakran elhangzik, hogy a vásárlók elsősorban az árat nézik, Seiringer szerint ez csak részben igaz.

Az adatok azt mutatják, hogy az élelmiszerre fordított kiadások aránya történelmi mélyponton van, miközben a szabadidőre, élményekre és státuszszimbólumokra soha nem költöttek annyit, mint napjainkban. Ez azt jelenti, hogy létezik fizetőképes kereslet a minőségi termékek iránt – csak meg kell tudni szólítani.

A gazdák „kara”: a saját gazdaságuk

A gazdák mozgástere tehát nem elsősorban a politikai döntéshozatalban, hanem a saját működésükben rejlik.

A termelési színvonal, a fenntarthatóság, az átláthatóság és a helyi értékek hangsúlyozása lehet az a „kar”, amellyel az európai gazdák befolyásolni tudják a piacot.

„Ha a társadalom felismeri és hajlandó megfizetni ezt az értéket, akkor van jövőnk. Ha nem, akkor nem a Mercosur lesz az, ami eldönti a sorsunkat” – fogalmaz a gazdálkodó.

Hosszabb távú trend része

A szakértők egyetértenek abban, hogy a Mercosur nem egyedi eset: a következő években további szabadkereskedelmi megállapodások is várhatók. Ez pedig tartósan átalakítja a mezőgazdasági piacokat.

Forrás: Agrarheute

Indexkép: Shutterstock