Az áruházak polcain látszólag óriási a választék: különböző ízesítésű kenyerek, kekszek, rágcsálnivalók és sütemények közül választhatunk. Valójában ezek jelentős része ugyanazt a néhány alapnövényt, például a búzát, a rizst vagy a kukoricát és ezen növények intenzív körülményekre nemesített fajtáit tartalmazza. A valódi változatosság persze nem az ízesítések, hanem a növényfajok és -fajták sokféleségében mérhető. Ha étrendünk többféle növényfajt és ezek változatos fajtáit tartalmazza, az nemcsak táplálkozásunkat teszi változatosabbá, hanem az élelmiszer-biztonságot is erősíti: ha egy növénykultúra a megváltozott körülmények miatt gyengébben teljesít, egy másik kompenzálhatja a hiányát.

A diverzitás szerepe a változó klímában

Az iparszerű mezőgazdaság gyakran monokultúrákra épül: hatalmas területeken egyetlen növényfajt termesztenek, akár éveken keresztül. Ez leegyszerűsíti a gépesítést és növeli a rövid távú hozamot, ugyanakkor fokozza a kártevők, növénybetegségek és az időjárási szélsőségek okozta kockázatokat. A klímaváltozás egyre gyakoribb aszályokat, hőhullámokat és szélsőséges csapadékeloszlást hoz.

Ebben a bizonytalan környezetben a biológiai sokféleség biztosítékot jelent.

A különböző növényfajok és -fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások ellenállóbbak bizonyos betegségekkel szemben. A diverzifikált vetésszerkezet csökkenti a teljes terméskiesés kockázatát, javítja a talaj egészségét, és fenntarthatóbb termelési rendszert eredményez.


omki

Az ügy támogatására jó lehetőséget kínálnak ezek a termékek – Fotó: ÖMKi

Régi gabonák új esélye

Különösen fontos ebben a kontextusban az ősgabonák szerepe: ezek a régi gabonafajok - mint az alakor vagy a tönke - kedvezőtlenebb talajokon, extenzív körülmények között is sikerrel termeszthetők, növényvédőszer-használat nélkül. Bár terméshozamuk jó adottságú termőhelyeken alacsonyabb a modern búzafajtákénál, kedvezőtlen körülmények között versenyképes hozamra és nagyobb termésstabilitásra képesek. Mindez kiemelt jelentőséggel bírhat a klímaváltozás által egyre inkább érintett mezőgazdasági környezetben.

Az elmúlt években ráadásul ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban őrzött ősgabona-tájfajták és régi magyar gabonafajták iránt.

A gabonatermesztők közül egyre többen jelentkeznek, hogy akár többhektáros területen termesszenek ilyen génbanki tételeket. Ennek hatására a Központ új mintaprogramjai között helyet kapott a „Mindennapi kenyerünk” program is, amelynek célja a génbanki gabonatételek megváltozott klimatikus viszonyok közötti termeszthetőségének vizsgálata, valamint a rendelkezésre álló vetőmagmennyiség bővítése.

„A génbanki gyűjteményekben őrzött gabonák nem a múlt relikviái, hanem a jövő lehetőségei. Olyan genetikai erőforrásokat őrzünk bennük, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a mezőgazdasági sokszínűség megőrzésében és a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodásban. Az utóbbi években a gazdálkodók részéről is egyre nagyobb az érdeklődés a génbanki gabonatételek iránt, ami azt mutatja, hogy a termelők egyre tudatosabban keresik a változatosabb genetikai alapokra épülő termesztési lehetőségeket.”

– emelte ki a „Mindennapi Kenyerünk” program kapcsán Dr. Baktay Borbála, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ vezetője.


omki

A valódi változatosság a növényfajok és -fajták sokféleségében mérhető – Fotó: ÖMKi

A program keretében 2026 őszétől 50 génbanki gabonatétel kisparcellás vizsgálata és szaporítása indulhat el, amely a következő években összesen 100 tételre bővül majd.

A vizsgálatok az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet révén a szári Csoroszlya Farmon ökológiai művelésben, míg a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ által az intézet tápiószelei területein kisparcellás körülmények között zajlanak majd. Mivel hazánkban egyre nagyobb az igény a pelyvás búzák fajtáira és tájfajtáira, az alakor- és tönkegyűjtemények egyes tételeinek vizsgálata is szerepel a programban. A kutatók a termeszthetőség mellett a gabonák beltartalmi értékeit és a belőlük készült lisztek sütési tulajdonságait egyaránt értékelik.

A cél nem pusztán a múlt megőrzése vagy megidézése, hanem annak vizsgálata, hogy a változatos genetikai erőforrások milyen szerepet játszhatnak a jövő alkalmazkodó növénytermesztésében.

Mit tehetünk vásárlóként?

A mezőgazdasági sokféleség megőrzése nemcsak a kutatóintézetek és a gazdálkodók feladata: a fogyasztók döntései is alakítják, mi kerül a termőföldbe és végső soron az asztalunkra. Ha tudatosan választunk régi gabonafajtákból készült termékeket, hozzájárulunk ahhoz, hogy ezek a különleges növények ne csak a génbankokban, hanem élelmiszerként is fennmaradjanak.

Az ügy támogatására jó lehetőséget kínálnak azok a termékek, amelyek kutatási és fejlesztési együttműködések eredményeként jutnak el a fogyasztókhoz – ilyen például az Első Pesti Malom és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet közös tönke tájfajta lisztje.

Az ÖMKi 2015 óta foglalkozik ősgabonákkal, azon belül is génbankokból származó tönke és alakor tájfajták hazai tesztelésével. Hitvallásuk szerint a kiváló biobúza megtermelésén túl az is lényeges, hogy a teljes ökológiai termékpálya, azaz az őrlés és a csomagolás is hazai vállalkozásoknál valósuljon meg, és a helyben előállított biotermékekre rátaláljon a magyar vásárlóközönség. Ezúttal az ÖMKi on-farm partneri hálózatából, Földi Mihály és Tóth András biogazdaságából származó bio tönkebúzát az Első Pesti Malom őrölte lisztté és tette elérhetővé a vásárlók számára.

Mi a tönke?

A tönke – más néven kétszemű búza – a durumbúzához hasonló, kemény szemű, de alacsonyabb sikértartalmú gabonafaj, ezért a belőle készült tészta tömörebb a megszokottnál. Elsősorban kekszekhez, száraztésztaként, vagy kenyér ízesítésére ajánlott. A tönke kedvezőtlenebb talaj- és éghajlati viszonyok között is termeszthető, ezért a biogazdálkodásban egyre népszerűbb. Fontos, hogy a tönke nem ugyanaz, mint a tönköly! A tönke (Triticum dicoccum) és a tönköly (Triticum spelta) különböző fajok.

Miért érdemes ősgabona termékeket vásárolni?

Beltartalmi adottságaiknak köszönhetően kiváló tojásmentes tésztafélék, kekszek, kenyerek készíthetők belőlük, de főzési célra, a magyar konyha különféle felhasználási területein (pl. rántás, habarás, galuska) is jól alkalmazhatók. Mivel a gluténösszetételük a modern búzákétól jelentősen eltér, nem készülhet belőlük nagy térfogatú, könnyű, szivacsos szerkezetű kenyér, ugyanakkor értékes beltartalmuk és kiváló ízük ezt kompenzálja. Tömörebb állagú, formában sütött kenyér, vagy akár pizza tészta és kenyérlángos sütésére is alkalmasak.

Azoknak, akik szívesen kísérleteznének az ősgabonák felhasználásával, útmutatóul szolgál az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ingyenesen letölthető receptgyűjteménye. Az összeállítás azzal a céllal készült, hogy ízelítőt adjon az alakor és a tönke sokszínű felhasználási lehetőségeiről, és megismertesse az ősbúzák különleges, egyedi, karakteres ízvilágát a nagyközönséggel.

Forrás és indexkép: ÖMKi