A PREGA Precíziós Gazdálkodási Konferencia és Kiállításon Dr. Pék Zoltán egyetemi tanárral, a precíziós zöldségtermesztési szekció egyik vezetőjével beszélgettünk a hazai ágazat aktuális állapotáról, szerkezeti átalakulásáról és a technológiai válaszokról.
Csemegekukorica és zöldborsó: a szabadföld gerince
Mint kérdésünkre a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézet Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékének szaktekintélye rámutatott, ha pillanatképet készítünk a hazai szabadföldi zöldségtermesztésről, két növény egyértelműen kiemelkedik: a csemegekukorica és a zöldborsó. Jelentőségük nem csupán a vetésterületből fakad, hanem abból is, hogy technológiájuk teljes mértékben gépesíthető – a vetéstől a betakarításig –, és döntően feldolgozóipari növények, amelyek szerződéses integrációban kerülnek konzerv- és hűtőipari üzemekbe.
A termelési szerkezet az elmúlt évtizedekben átalakult: a nyolcvanas években a csemegekukorica még nem tartozott a vezető zöldségnövények közé, ma viszont stabilan az első helyen áll. A zöldborsó szintén meghatározó maradt, ugyanakkor a klímaváltozás már érezteti hatását. A borsó hidegtűrő növény, így a déli országrészekben a melegebb, szárazabb viszonyok egyre inkább korlátozzák a termeszthetőségét.
A csemegekukorica esetében inkább a vízhiány jelenti a fő kockázatot. Az aszályos évek, az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás – akár a legcsapadékosabbnak számító június csapadékmentessége – komoly terméskiesést okozhatnak öntözés nélkül.
Biostimulátorok és a talajmikrobiom: még az elején járunk
A klímaváltozás okozta stresszhatások mérséklésére egyre nagyobb figyelem irányul a biostimulátorokra, különösen a gyökérbaktériumokra és mikrobiológiai készítményekre. Dr. Pék Zoltán szerint azonban a kutatás még kezdeti fázisban van.
A talajmikrobiom rendkívül összetett rendszer, így nehéz olyan univerzális megoldást találni, amely minden termőhelyen, minden kultúrában azonos hatékonysággal működik. Ugyanakkor számos kutatócsoport dolgozik ilyen irányban, és a piacon már elérhetők különféle termékek. A jövő valószínűleg nem egy „csodabaktérium”, hanem jól megválasztott, helyspecifikus megoldások irányába mutat.
Balról Dr. Pék Zoltán – Fotó: Agroinform
Precízió: térben és időben
A precíziós zöldségtermesztés kapcsán Dr. Pék hangsúlyozta: a precizitásnak két dimenziója van – a térbeli és az időbeli.
A helyspecifikus kijuttatás – például változó dózisú öntözés, tápanyag- vagy növényvédőszer-kijuttatás – jellemzően mozgó eszközökkel valósítható meg hatékonyan. A fix rendszerek, például a csepegtető öntözés, térben nehezebben differenciálhatók, ugyanakkor időbeli precizitásban kiválóak lehetnek.
A növényházi automatizált rendszerek akár 5 másodpercenkénti mintavételezéssel dolgoznak, míg a szabadföldi termesztésben gyakori a 10 perces mintavétel, amelyből órás vagy napi átlagok képződnek. A kérdés nem az, melyik a „jobb”, hanem az, hogy az adott rendszer melyik precíziós dimenzióban erős.
Nem aranykor, de stabil szint
Mennyiségileg a hazai zöldségtermelés ma nagyjából a rendszerváltás előtti szintet tartja, de a szerkezet jelentősen átalakult. Az éves másfélmillió tonna körüli termelés stabilnak tekinthető, ugyanakkor egyes kultúrák súlya változott.
A görögdinnye példája jól mutatja a technológiai váltás hatását. Bár a termőterület 3–4 ezer hektárra csökkent, az oltott palánták alkalmazásával a potenciális termőképesség nőtt, így a megtermelt mennyiség nem esett vissza arányosan. Az oltás révén javult a stressztűrés, nőtt a termésméret, bár az ízminőség kérdése továbbra is komoly kihívás.
A paprika – frisspiaci és feldolgozott formában – még mindig ikonikus és stabil növény Magyarországon. Ugyanakkor a szabadföldi növényvédelem egyre nagyobb kihívást jelent, miközben az uniós szabályozás folyamatosan von ki hatóanyagokat.
Növényház: nagyobb biztonság, biológiai védelem
Dr. Pék szerint a növényházi termesztés számos szempontból biztonságosabb. A szabályozott környezet, a biológiai növényvédelem alkalmazása és a kiegészítő világítás lehetővé teszi az egész éves, folyamatos ellátást. Utóbbinak köszönhetően,
ma már január–februárban is elérhető magyar paradicsom a boltokban, ami néhány éve még elképzelhetetlen volt.
A klímaváltozás azonban itt is kihívás: a nyári hőhullámok, az extrém alacsony páratartalom (akár 30% alatti relatív páratartalom) komoly stresszt okozhat. A sztómák záródása miatt a növény nem tud párologtatni, nem tudja magát lehűteni, ami például paradicsomnál csúcsrothadáshoz vagy akár belső szövetkárosodáshoz vezethet.
Szabadföldön az árnyékolóhálók alkalmazása lehetne megoldás, de gazdaságosságuk még kérdéses. A nemesítés szerepe felértékelődik: olyan fajtákra van szükség, amelyek jobban tűrik a hő- és légköri aszálystresszt.
A legnagyobb veszteség: amit nem eszünk meg
A zöldségtermesztés egyik legnagyobb problémája nem a termelés, hanem a veszteség. A nemzetközi adatok szerint a betakarított áru mintegy 30%-a nem jut el a fogyasztóig. Ennek fele a kereskedelmi láncban, fele a háztartásokban vész el. Ehhez még hozzáadódik a termesztés közbeni veszteség, amelyet sokszor nem is számolnak.
A tárolási kapacitás kulcskérdés. Míg Magyarországon a friss–tárolt arány nagyjából 80–20, addig Ausztriában ennek fordítottja jellemző, a hosszabban tárolható zöldségfajok esetén. A megfelelő hűtőtárolás lehetővé tenné a folyamatos ellátást és a veszteségek csökkentését, de ehhez termelői összefogás és jelentős beruházás szükséges.
Import kontra hazai termék
Az élelmiszer bizalmi termék – hangsúlyozta Dr. Pék. Az uniós termelők szigorú növényvédelmi és hatóanyag-maradék előírásoknak felelnek meg, miközben az importtermékek esetében az ellenőrzés és a logisztikai lánc átláthatósága sokszor kevésbé egyértelmű.
Emellett a beltartalmi minőség is csökkenhet a hosszú szállítás és a hűtési lánc során. A paradicsom és paprika például 10 °C alatti hőmérsékleten maradandó minőségromlást szenvedhet. A hazai, rövid ellátási láncú termék előnye tehát nemcsak gazdasági, hanem minőségi kérdés is.
Mitől lesz fenntartható a jövő?
A hosszú távú fenntarthatóság kulcsa több tényező együttes kezelésében rejlik:
- öntözési lehetőség nélkül nem érdemes kertészeti termesztésbe kezdeni;
- a precíziós öntözés és tápanyag-gazdálkodás hatékonyságnövelő eszköz;
- a tárolási infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen;
- a növényházi technológia és a biológiai növényvédelem szerepe nő;
- a hazai termék tudatos választása erősítheti az ágazatot.
Dr. Pék Zoltán szerint Magyarország agrárökológiai adottságai kiválóak, és a hazai zöldségtermesztés képes egészséges, jó minőségű élelmiszert előállítani. A kérdés az, hogy a technológiai fejlesztéseket, a precíziós megoldásokat és az ágazati összefogást sikerül-e olyan szintre emelni, amely a változó klimatikus és piaci környezetben is stabilitást biztosít.
Indexkép: Agroinform
_fill_540x300_0.jpg)
