– Több nehéz év után, egy ilyen téllel most felcsillant a remény, hogy stabilizálódhat a gabonatermesztés helyzete.

– 2022-ben kezdődött az igazán komoly válság, de előtte volt egy 8-10 éves időszak, amit ma már lassan az újkori szántóföldi növénytermesztés aranykorának nevezhetünk. Ezután viszont egymást érték a nehéz évek: 2022-ben történelmi aszály sújtotta az országot, 2023 még elment valahogy, de 2024-ben újra komoly szárazság volt, majd 2025-ben júniustól hat héten át tartó aszály tette tönkre főként a kapásnövényeket. Ezek alapján azt látjuk, hogy például a kukorica termesztésének határvonala Magyarországon északabbra tolódott, és az ország jelentős részén már nem lehet megbízhatóan és nyereségesen termeszteni.



– Ez azt jelenti, hogy a gazdáknak alternatív növények után kell nézniük?

– Igen, ez a folyamat már elindult, de sajnos nem olyan egyszerű. A váltás nemcsak szemléletet, hanem gazdasági és technológiai átgondolást is igényel. Például Csongrád megyében napraforgóból 2025-ben mindössze 1,6 tonnás hektáronkénti átlagtermést értek el – ez sem meggyőző alternatíva.

A kalászos növények, mint a búza vagy az árpa, stabilabb megoldást jelenthetnek, különösen ott, ahol a termelők nem vállaltak rotációs kötelezettséget. De sajnos ezekből a kultúrákból származó bevétel nem mindig fedezi az időközben megemelkedett földbérleti díjakat – különösen, ha azok meghaladják a 100 ezer forintot hektáronként.

– Ha minden adott lenne, mi lenne a megoldás? Van egyértelmű recept?

– Egyelőre nincs. Rengeteg modellt vizsgálunk, de még mindig csak találgatni tudunk. Ráadásul nemcsak az éghajlat és a helyi viszonyok változnak, hanem a nemzetközi környezet is. Egy új világrend van kialakulóban, ami az élelmiszer-termelést és -kereskedelmet is befolyásolja. A globális piacokon mindenki az olcsó energia és az olcsó gabona felé mozdul el, és ez nekünk, termelőknek nem kedvez. Az olcsó árak mögötti gazdasági és politikai folyamatok – akár Venezueláról, Grönlandról vagy más térségekről beszélünk – kiszámíthatatlanok, és a legkisebb magyar faluban is érezhetőek.


petohazi


– Ha nem tudjuk pontosan, mi lesz, hogyan lehet mégis felkészülni?

– A legfontosabb, hogy minden termelő pontosan ismerje a saját körülményeit: talajadottságokat, mikroklímát, gazdasági lehetőségeket. Nincs általános recept. Táblaszinten kell gondolkodni, és ehhez adatok kellenek.

Ez viszont költséges, és pont most nincs pénz rá. Így aztán sokan lemondanak bizonyos kezelésekről, mert spórolni próbálnak. Elfogyott a tartalék.

– A GOSZ milyen eszközökkel tud segíteni ebben?

– Mi egy szakmai egyesület vagyunk, legfőbb feladatunk a tudásmegosztás. Van több mint 20 éve működő hírlevelünk, fajtaválasztási kísérleteink, és minden rendelkezésünkre álló adatot, tapasztalatot megosztunk a tagjainkkal. De a döntést végső soron mindenki maga hozza meg. Nagyon nehéz ebben a helyzetben tanácsot adni, mert minden gazdaság más, minden élethelyzet más. Van, ahol nincs utód, és a 70 éves gazda már nem akar változtatni. Máshol meg egy fiatal család próbál túlélni, ott más a rugalmasság, a kockázatvállalási képesség.

– A biztonság felé mozdulás lesz az új stratégia?

– Pontosan. Az elmúlt években profitmaximalizálásra törekedtünk, ma már inkább a stabilitásra kell figyelnünk. Minél kevesebb kockázatot vállalni, mert így is elég van.

Elvetjük a magot, kifizetjük az inputokat, de 11 hónapig nem tudjuk, mi lesz. Ezért sokan már inkább kihagyják a kukoricát, és stabilabb kultúrák felé mozdulnak – még ha kisebb is a nyereség.



– Lát olyan veszélyt, hogy sokan feladják és csökken az önellátás?

– Ez a folyamat sajnos már elindult. A krízis felgyorsította a generációváltást, de vele együtt a tőkekoncentrációt és az üzemméret-növekedést is. Ez nem volt cél, pláne nem ilyen tempóban, de most ez történik. Azért jönnek el sokan egy ilyen rendezvényre is, mert választ keresnek. Mindenki érzi, hogy változni kell, de még nem tudjuk pontosan, hogyan.

– Milyen hangulat van most a gazdatársadalomban?

– Néhány hónappal ezelőtthöz képest talán egy kicsit javult a hangulat. A téli csapadék valamelyest enyhítette a nyári hiányokat, és bízunk benne, hogy a hideg idő megállítja a kórokozók áttelelését. De a kockázatok megmaradnak. Március végén indítunk egy növényállapot-felmérést, akkor pontosabb képet kapunk az állományokról.

– Mi lehet a 2026-os év kulcsszava?

– Nagyon nehéz lenne egyet mondani. Talán: türelem, rugalmasság, fokozatos alkalmazkodás. A politikusok azt mondják: stratégiai nyugalom, de én inkább azt mondom: óvatos léptékű, megfontolt változtatások. Ha szükséges, fájdalmas döntéseket is meg kell hozni. Akár a vetésszerkezet teljes újragondolásával.