Pirkó Béla, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének tudományos munkatársa szerint ma már nem az a kérdés, érdemes-e ezzel foglalkozni, hanem az, hogy tudással és eszközparkkal ki tud élni a benne rejlő lehetőségekkel.
Miért most lett ennyire fontos a regeneratív mezőgazdaság?
Pirkó Béla szerint a szakmai közönség pontosan érzi, hogy a regeneratív mezőgazdaság fogalma ma már mindenhol jelen van: konferenciákon, gazdafórumokon, szakmai cikkekben.
– A regeneratív mezőgazdaság most azért lett ennyire felkapott, mert az elmúlt 5–10 évben álltak össze igazán azok az alkotóelemek, amelyek hatékonnyá teszik ezeket a technológiákat – fogalmaz.
Emlékeztet rá, hogy maga a művelés nélküli (no-till) technológia koránt sem új:
– Az Egyesült Államokban 60–80 évvel ezelőtt is nagy területen alkalmazták a művelés nélküli (no-till) rendszereket. Egyszerűen rá voltak kényszerülve a porviharok miatt, amelyeket a növényzet elpusztításával ők maguk idéztek elő – idézte fel a szakember.
Magyarországon – és tágabban Európában – a talajdegradáció nem jutott ilyen szélsőséges szintre, de az elmúlt évtizedek folyamatai ma már egyértelműek:
Hiába mondjuk, hogy jó adottságú talajaink vannak, ez egyre kevésbé igaz így általánosságban.
Egyre több helyen kell valamilyen talajdegradációs folyamattal számolni, és sok gazdaságban ez ma már komoly terméskorlátozó tényező.
Különösen látványos a romlás a csernozjom, azaz mezőségi talajokon, amelyek az ország mezőgazdasági területének nagyjából 20–25 százalékát adják.
– Egy bolygatás nélküli csernozjom talaj humusztartalma 3–3,5 százalék körül lehet. Ez ma sok helyen inkább 2-2,5 százalék. A humuszréteg vastagsága pedig helyenként a felére csökkent – mondta. – Mezőfalván például, ahol bemutatókon talajszelvényeket is kiásnak, jól látszik: gyakorlatilag a szántott réteg lett a humuszréteg vastagsága. Régebben minimum 60–70 centi humusz volt, ma az alatta lévő, humuszmentes löszt is rendszeresen összeforgatjuk vele.
Dombvidéken a helyzet sokszor még drámaibb:
– Az erősen erodált foltokon egyszerűen nulla a humuszréteg. Ez jól megmutatja, hol tartunk – fogalmazott.
Ez is érdekelhet: Regeneratív gazdálkodás lépésről lépésre: így kezdd el! +VIDEÓ
Mitől lesz valóban regeneratív egy rendszer?
A regeneratív mezőgazdaságról gyakran szűkített kép él: sokan csupán a forgatás mellőzésével azonosítják. A kutató szerint ez félrevezető.
– Régóta tudjuk, hogy ha nem bolygatjuk a talajt, és legalább mulccsal, de még inkább élő növényekkel borítjuk, sokkal jobban védett a káros folyamatokkal szemben. Az elmúlt 10–15 évben vált világossá, hogyan kapcsolódik ehhez a talajbiológia: a talajszerkezet kialakulásában kulcsszerepe van a talajéletnek – magyarázta.
- A regeneratív rendszerek lényege, hogy egymással összehangolt elemek működnek:
- a talajbolygatás minimalizálása vagy elhagyása,
- a talaj állandó takarása – mulccsal vagy élő takarónövénnyel,
- változatos vetésforgó, sok fajjal,
- takarónövény-keverékek egyszikűekkel, kétszikűekkel, pillangósokkal.
Az ATK Talajtani Intézetben Pirkó Béla és kollégái úgy döntöttek, üzemi léptékű, hosszú távú kísérletet indítanak kifejezetten a regeneratív technológia vizsgálatára.
– Magyarországon korábban nem volt olyan komplex kísérlet, amelyben a regeneratív technológia teljes rendszerét figyeltük volna: takarónövényekkel, művelésminimalizálással, biológiai, fizikai és kémiai talajvizsgálatokkal – mondta. – Voltak fontos előzmények, például a nemrég elhunyt Birkás Márta professzor asszony no-till kísérletei, vagy a Syngenta eróziós kísérlete, de ezek eredetileg nem regeneratív szemlélettel indultak.
Pirkó Béla: "Minden megyében legyen legalább egy bemutató farm, amely évente több alkalommal fogad gazdatársakat. Betakarításkor, vetéskor, a tenyészidőszak közepén. Ne én tartsak előadást, hanem az a gazda, aki ott gazdálkodik. Az ő pozitív tapasztalata sokkal többet ér, mint bármennyi konferencia" – Fotó: HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet
A mostani kísérlet fő jellemzői:
- 12 hektár összterület,
- három kezelés, négy ismétlés
- egy parcella mérete 1 hektár,
kezelések:
- hagyományos szántás,
- forgatás nélküli művelés (kultivátor, tárcsa),
- teljes no-till regeneratív rendszer, takarónövényekkel,
vetésforgó:
- 2023 ősz – indulás takarónövény-keverék a regeneratív kezelésben,
- 2024 – kukorica,
- 2025 – őszi búza (betakarítva), majd takarónövény-keverék a regeneratív kezelésben,
- 2026 tavasz – napraforgó.
– Ez művelési kísérlet, nem lehet 50–60 négyzetméteres kisparcellákban megcsinálni. A takarónövények hatása, a talajélet, a mezofauna mozgása mind nagyobb felületet igényel – magyarázta Pirkó. – Egy ugróvillás simán "kigyalogol" egy kis parcelláról. Ha ezt ellensúlyozni akarjuk, nagy parcellákra van szükség.
A regeneratív kezelésben minden olyan időablakban vetnek takarónövényt, amikor a főnövény tenyészidőszaka ezt megengedi:
– Búza után, ha például napraforgó vagy kukorica jön, vetünk takarónövény-keveréket. Kukorica után őszi kalászos esetén ehhez nincs elég idő, ott mi sem erőltetjük. Arra törekszünk, hogy ahol különben fedetlen lenne a talaj, ott takarónövény legyen a regeneratív kezelésekben – fogalmazott.
Ez is érdekelhet: Regeneratív gazdálkodás: Számoljunk! Meggyőző lesz a végeredmény
Mit mutatnak az első évek? Előbb változik a talajélet, mint a termés
A szakirodalom alapján legalább három, de inkább öt év szükséges ahhoz, hogy a talaj működésében markáns fordulat látszódjon.
– A kísérlet nem 5 év múlva ér véget, csak addigra várhatóak olyan változások, amelyeket már egy helyszíni vizsgálattal is jól lát a gazda – emelte ki a kutató. – Nekünk vannak olyan vizsgálati módszereink, amelyekkel hamarabb is észrevesszük a folyamatok beindulását, és ezek elsősorban talajbiológiai paraméterek.
Az egyik kulcsterület a mikorrhiza gombák szerepe:
– A növények 90 százaléka szimbiózisban él gombákkal. A növény cukrokkal „eteti” a gombát, a gomba pedig szervetlen tápanyagokat juttat vissza a gyökérhez. A gombafonal vékonyabb, mélyebbre és messzebb ér, mint a gyökérszőrök. Az evolúció során a szárazföldi növények eleve így alkalmazkodtak.
A talajművelés ebbe a finom rendszerbe avatkozik be:
Amikor művelünk, elszakítjuk a gombafonal-hálózatot, és eltoljuk a talaj biológiai egyensúlyát. Erősebb bolygatásnál dominánssá válnak a baktériumok, a gombák visszaszorulnak, így az előbbiek bontják le a szármaradványok nagy részét. A regeneratív művelés célja, hogy a gomba–baktérium arány újra kiegyensúlyozódjon.
Az ATK Talajtani Intézet kísérletében már az első években mérhető különbségek jelentek meg:
– A gyökerek mikroszkópos vizsgálatánál azt látjuk, hogy a regeneratív kezelésben nagyobb arányban lépnek szimbiózisba a gyökerek a mikorrhiza gombákkal, mint a szántott parcellákon – mondta Pirkó Béla. – A gombák által termelt glomalin mennyisége is nő, ez pedig kulcsfontosságú a jó talajszerkezet kialakulásában.
A talajkémia érzékenyebb mutatói is elkezdtek elmozdulni:
– A vízben oldható szerves szén mennyisége magasabb a regeneratív parcellákban, mint a szántott területeken. Ez egy labilis humuszfrakció, kisebb molekulákkal, amelyek jól jelzik az élő talajfolyamatokat.
Ami a termésszintet illeti, eddig nem tapasztaltak drasztikus hatást:
– Termésnövekedést még nem tudtunk kimutatni, de terméscsökkenést sem. Viszont a művelési költség alacsonyabb, mert kevesebb az üzemanyag-igény a talajművelés elhagyásával. Gazdasági oldalról már most minimum nullszaldósnak, inkább enyhén pozitívnak látjuk az átállást.
A fizikai változások – például a vízbefogadó képesség javulása – némi késéssel jelennek meg:
– Egy egyszerű beszivárgási vizsgálattal mérjük, mennyi idő alatt tűnik el a víz egy hengerből a talajba. Ha jobb a szerkezet, gyorsabban beszivárog. Itt még nem látunk egyértelmű különbséget, de egy-két éven belül reményeink szerint ez is meg fog jelenni – magyarázta.
Gyomirtás, glifozát, pocok: a kényes kérdések
A regeneratív technológiák kritikusai gyakran hozzák fel érvként a gyomirtószer-használatot, különösen a glifozátot. Az ATK Talajtani Intézet kísérletében is használják, de a kutató árnyaltan látja a kérdést.
– A gyomirtás része a technológiának, ahogy a hagyományos szántóföldi gazdálkodásnak is – mondja Pirkó Béla. – 2023 ősze óta a regeneratív parcellákon kettővel több gyomirtási alkalom volt, mint a szántott területeken, elsősorban a takarónövény-állomány terminálása miatt.
A glifozátot nem a főnövényre, hanem a takarónövényre juttatják ki, vetés előtt.
– A talajbiológiai paraméterekben eddig nem láttuk jelét annak, hogy ez a mostani technológiában számottevően rontaná az aktivitást. A talajdegradáció fékezése, a talajszerkezet javulása és a humuszmegőrzés talajtani előnyei szerintem összességében ellensúlyozzák a vélt vagy valós ökológiai hátrányokat – fogalmazott óvatosan.
Ez is érdekelhet: Miként segíthet rajtunk a regeneratív mezőgazdaság?
A pocokhelyzet a kísérlet alapján nem döntő érv egyik irányba sem:
– A parcellák 25–30 méter szélesek, a pocok ebben a léptékben könnyedén odébb megy. Közepes, inkább alacsony fertőzöttséget látunk, és nem tudunk különbséget kimutatni a kezelések között.
Vadkárból annál inkább:
– A vadak és a költöző madarak is kedvelik a zöld takarónövény-állományt, előszeretettel legelnek rajta. Ebben látunk érdemi különbséget a regeneratív parcellák javára, ez jelenti tehát a nagyobb veszélyt – magyarázta a kutató.
Gépek, beruházás, műtrágya: az átállás valós korlátai
Az átállás gyakorlati akadályai között a gépesítési költség szinte minden beszélgetésben előkerül.
– Valóban, az egyik legnagyobb korlát, hogy speciális gépekre van szükség, elsősorban direktvető gépre – mondta Pirkó Béla. – Mi is horribilis áron tudtunk csak új direktvetőt beszerezni. Ha gazdaságként kellett volna döntenünk, valószínűleg használt gép mellett döntünk, vagy bérmunkában vetjük a kultúrákat.
A művelési kísérletet nem lehet 50–60 négyzetméteres kisparcellákban megcsinálni. A takarónövények hatása, a talajélet, a mezofauna mozgása mind nagyobb felületet igényel – Fotó: HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet
Szerinte ugyanakkor a meglévő géppark is ad mozgásteret:
– Átállás alatt számos módja van annak, hogyan lehet a meglévő gépekkel talajkímélőbben dolgozni. De a direktvetés és a folyékony tápanyag-utánpótlás előbb-utóbb elkerülhetetlen része lesz a technológiának – fogalmazott.
A tápanyaggazdálkodás is átalakul:
– Mivel a talajt nem, vagy csak minimálisan bolygatjuk, a szilárd műtrágyák talajba dolgozása korlátozottan működik. Emiatt a hangsúly a folyékony műtrágyák felé tolódik, ami ugyanakkor nagyobb nitrogénveszteségeket is okozhat, ha nem jól szervezzük meg a kijuttatást.
A kutató szerint két dolog lassítja ma leginkább a regeneratív átállást:
– Az egyik a gazdák tudása, ismeretanyaga, a másik a beruházási igény. Mindkettőn lehetne segíteni – részben állami, részben szakmai oldalról.
Képzés, támogatás, bemutató farmok: hogyan lehetne ezt jól csinálni?
Pirkó Béla szerint az államnak és a szakmának is lenne mozgástere abban, hogy a regeneratív irányt ne csak szóban, hanem eszközökkel is támogassa.
A biogazdálkodásnál van átállási támogatás. Ugyanerre lenne szükség a regeneratív gazdáknál is
– mondta. – Az AKG-ban ugyan megjelent egy regeneratív szántóprogram, de ennél több ösztönzőre lenne szükség, főleg a gépbeszerzések és az átmeneti kockázatok kezelésére.
Legalább ennyire fontosnak tartja a képzést és a tudásátadást:
– Tudás nélkül senkinek nem ajánlott belevágni. A jó hír, hogy a gazdák egymástól tanulnak a leghatékonyabban. A TMG Egyesület már most is szervez ilyen szakmai programokat, ezt kellene megerősíteni, hálózatosítani.
Egy konkrét javaslata is van:
– Vesszőparipám, hogy minden megyében legyen legalább egy bemutató farm, amely évente több alkalommal fogad gazdatársakat. Betakarításkor, vetéskor, a tenyészidőszak közepén. Ne én tartsak előadást, hanem az a gazda, aki ott gazdálkodik. Az ő pozitív tapasztalata sokkal többet ér, mint bármennyi konferencia.
A kutató szerint fontos, hogy a tudomány és a gyakorlat ne egymás mellett, hanem együtt haladjon:
– Mi is tanuló fázisban vagyunk a kísérlettel. Kapcsolatban vagyunk regeneratív gazdákkal, ők rendszeresen elmondják a véleményüket a művelési részletekről, mi pedig a talajfolyamatok oldaláról próbálunk visszajelzést adni. Az lenne az ideális, ha ezt a párbeszédet országos szintre lehetne emelni.
Hol tartunk most és merre tovább?
Az ATK Talajtani Intézet nagyparcellás kísérlete még csak az út elején jár, de a talajbiológia már most jelzi, hogy másképp működik a rendszer ott, ahol takarónövény, kevesebb bolygatás és több szervesanyag-visszapótlás jellemzi a művelést.
– Az első jelek biztatóak, a talajélet reagál – összegzett Pirkó Béla. – Gazdasági oldalról eddig legfeljebb enyhén pozitív a mérleg, de hosszabb távon a talajszerkezet javulása, a jobb vízgazdálkodás és a humuszmegőrzés adhat valódi tartalékot a gazdáknak.
A regeneratív mezőgazdaság szerinte nem csodafegyver, hanem egy eszközrendszer, amelyet tudni kell használni.
– Nem lesz mindenkiből egyik évről a másikra regeneratív gazda. De ahol komoly a talajállapot romlása, ott előbb-utóbb nem lesz más választás, mint valamilyen talajkímélő irányba elmozdulni. Az a kérdés, ki mennyire felkészülten vág bele. Ebben szeretnénk mi, kutatók is segíteni – mondta végül a szakember.
Indexkép: HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet
_fill_540x300_0.jpg)
