Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Alapvető elvárás a fajgazdagság, amelynek szigorú szabályai vannak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talaj igényeit, a talajszerkezet-javítási szempontokat, sem a növényvédelmi kihívásokat. A szakértők részletesen világítanak rá a szakszerű technológia feltételeire.

A válaszokért kattintson a névre!

heti körkérdés extra

Somody Gergő
vezető termékfejlesztő
Lajtamag Kft.

A zöldtrágyázás és a takarónövény-technológia alkalmazása során a legnagyobb kockázatot az éghajlati kiszámíthatatlanságra alapozott vakszerencse jelenti, mivel Magyarországon, különösen az Alföld aszályra hajlamos területein, a szeptemberi csapadék eloszlása az utóbbi évtizedben drasztikusan szélsőségessé vált. Az AKG-szabályozás kötött telepítési és fenntartási időszakai miatt a gazdák gyakran kényszerpályán mozognak, hiszen vagy augusztusban kénytelenek porba vetni, vagy kockáztatják, hogy a szeptemberi aszály miatt elvész a technológiai ablak, ezért kritikus felismerni, hogy a lédús biomassza talajba forgatását célzó zöldtrágyázás csupán egyetlen eszköze a tágabb takarónövényezésnek, ahol a fő prioritás a talajfelszín védelme, akár kisebb zöldtömeg árán is.

Míg a tágan értelmezett takarónövényeknél a cél lehet a mulcshagyás vagy a legeltetés is, a zöldtrágyázás esetében a végső cél minden esetben a helyben termelt szerves tömeg talajba forgatása, ezzel javítva a talaj szerkezetét és tápanyagkészletét.A technológiai siker érdekében a keverékeket három pillér mentén, tudatosan kell tervezni: figyelembe véve a talaj igényeit, ahol a nitrogénszegény területeken a pillangósoknak, mint a herféléknek és bükkönyöknek, a szerkezetjavításnál pedig a mélyre ható karógyökerű növényeknek, például az olajreteknek vagy a meliorációs reteknek kell dominálniuk. Alapvető elvárás a faji sokszínűség a talaj kimerülésének és a kártevők felszaporodásának elkerülése érdekében, ugyanakkor kritikus hiba a főnövénnyel azonos családba tartozó fajok alkalmazása, így repce elé soha nem kerülhet keresztesvirágú mustár vagy olajretek a közös betegségek, például a gyökérgolyva miatt. A professzionális keverékben a gyors kezdeti fejlődésű fajok, mint a facélia vagy a pohánka, hamar befedik a talajt a gyomok elnyomására, miközben a lassabb, nagyobb tömeget adó fajok a háttérben fejlődnek. A keverék összeállításánál emiatt a dózisokat mérlegelni kell, hiszen a túl nagy arányban alkalmazott domináns fajok kiszorítják a gyengébb növekedésű fajokat.

A vetésidő megválasztása határozza meg a rendelkezésre álló hőösszeget, így a Dunántúlon az augusztus közepi-végi időszak ideális a maximális zöldtömeg eléréséhez, ahol a korai vetésnél olyan melegkedvelő és gyors fajok jöhetnek szóba, mint a pohánka, a csillagfürt, a takarmánycirok, a facélia vagy a négermag, míg a szeptemberi kései vetéseknél a csökkenő hőösszegeknél is biztosabban fejlődő gabonafélékre, olajretekre, fehér mustárra és bükkönyfélékre kell építeni. A keverék összeállításánál a télállóság is döntő, hiszen a kifagyó fajok, mint a zab, homoki zab, a pohánka vagy a meliorációs retek, tavasszal könnyen kezelhető talajtakarást hagynak, míg az áttelelők, például az őszi rozs, a szöszös bükköny vagy a bíborhere, aktív védelmet nyújtanak az olvadáskor, de megszüntetésük komolyabb gépi munkát igényelhet. Szabályozási szempontból a bedolgozás, vagy elművelés munkaművelete sajnos nem elhagyható, így a technológiát korlátozza.

A vakszerencse kiiktatását öt szakmai irányelv szolgálja, amelyek közül az első a magméret szerinti mélységkontroll, ahol a nagymagvú pillangósok és apró magvú fajok ellentétes igényeit egy 2,5-3 cm-es „arany középúttal” és a tartályban fellépő szegregációt folyamatos keveréssel vagy osztott tartályból történő kijutattatással kell áthidalni. A második irányelv a terminálási stratégiát meghatározó télállóság tudatos megválasztása, a harmadik az alföldi aszálykezelés a pl. strapabíró keresztesvirágúak vagy a pohánka alkalmazásával, a negyedik pedig a stratégiai átfedés, ahol a gyorsan növő, kifagyó zab ősszel gyommentesít, majd tavasszal átadja a helyet az áttelelőknek. Az ötödik és legfontosabb szabály a szűken értelmezett zöldtrágyázást érinti a terminálás időzítése miatt, mivel a zöldtrágyát minden esetben fásodás előtt, lédús állapotban kell talajba forgatni, mert a túlérett állomány okozta pentozán-hatás nitrogént von el a következő főnövénytől, így a folyamat csak akkor válik valódi talajépítéssé, ha minden lépés a biológiai realitásokhoz igazodik.

Lépjen velünk kapcsolatba – segítünk a technológia bevezetésében és a tudatos gazdálkodásban!

https://lajtamag.hu/kapcsolat

Cím: 9246 Mosonudvar, Bereki u. 1.

Telefon: +36 96 / 578 280

E-mail: info@lajtamag.hu

heti körkérdés extra

Blum Zoltán
ügyvezető
SAATEN-UNION Hungária Kft.

A hosszú távon is sikeres és fenntartható növénytermesztés számára kulcsfontosságú a talajok termőképességének megőrzése, javítása. Illeszkedve a különböző vetésforgók által támasztott követelményekhez a viterra^® termékcsaládban a már jól ismert és a gyakorlatban is sikeresen alkalmazott köztesnövény-komponensek megfelelő kombinációja biztosítja a talajjavító hatást. A keverékeket kiemelkedő technikai minőség, a szabvány előírásai feletti tisztaság és csíraképesség-értékek jellemzik, az összetevők pedig kizárólag fémzárolt tételekből kerülnek ki.

A SAATEN-UNION a következő keverékeket ajánlja a termelők figyelmébe.

RAPID

homoki zab és facélia keveréke
repcevetésforgóban különösen ajánlott, keresztes virágúakat nem tartalmazó keverék
szárazságtűrő komponenseinek köszönhetően valamennyi termőhelyen sikeresen termeszthető
intenzív növekedésének köszönhetően gyors talajtakarást és hatékony gyomelnyomást biztosít
a fontos tápelemeket a gyökérzónában megköti és ott tartja

DUOPLUS

fagyérzékeny és keresztes virágú komponensek nélküli keverék
szárazságtűrő alkotórészeinek köszönhetően a gyengébb területekre is ajánlott
a facélia virágzása még egy késői méhlegelőt biztosít
az összetevők finom mulcsréteget hagynak hátra a tavaszi vetésűek alá
a vetésforgó szempontjából semleges összetevői miatt utóvetemény-korlátozással nem kell számolni

VITAL eco

szárazságtűrése kiváló, biztosítja a gyors talajtakarást
a mustár és az olajretek kiválóan erősíti egymás kedvező hatását
a fonálférgekkel szemben már 160 növény/m² aktív védelmet biztosíthat, a még zöld növényállomány beforgatás előtti intenzív felaprításával kiváló talajfertőtlenítő hatás érhető el (biofumigáció)
valamennyi termőterületre ajánlott, ahol a keresztes virágú növények másodvetése nem ellenjavallt a vetésforgóban

TOPGRÜN

a kimagasló mennyiségű zöld- és szervesanyag-tömeg javítja a talajélet feltételeit
tartós és hatékony talajtakarást biztosít, ezzel véd az erózió és a defláció ellen
a tél folyamán is maximális nitrogén-visszatartást tesz lehetővé
a talajszerkezet lazításával elősegíti a kukorica mélyebb gyökerezését

MAIS-N-PLUS

a pillangós komponensek magas aránya erősíti a tápanyagok mobilizálhatóságát, akár 30-50 kg többletnitrogén-feltáródás hektáronként
optimális kombinációban tartalmazza a különböző gyökértípusú komponenseket, a talaj mélyebb rétegeiben is intenzív átgyökeresedést biztosít
gyors talajtakarással és árnyékolással segíti elő az intenzívebb talajéletet
fagyérzékeny komponensei miatt a tavaszi főnövény vetése csökkentett talajmegmunkálással is lehetséges

DAUERBRACHE

évelő, biodiverzitást támogató, magas teljesítményű zöldítő keverék
klímastabil formula, amely a legkülönbözőbb termesztési körülmények között megbízhatóan teljesít
kiváló talajtakarás és mély gyökérfejlődés a talaj védelméért, erózió ellen
kiegyensúlyozott összetételével plusz nitrogént termel a pihentetési időszakban, támogatva a talaj tápanyaggazdagságát

RANDSTREIFEN

többéves, télálló keverék, melyben magas a fűfélék részaránya
az intenzív mezőgazdasági területeken a méhek és egyéb beporzó rovarok életterének fenntartását segíti elő
a virágzó fajok (bíborhere, vöröshere, facélia, lucerna) a rovarok számára kiegészítő táplálékforrást jelentenek
a talajszerkezetet javító facélia és lucerna növelik a diverzitást és legelőt biztosítanak a vadaknak is
a pillangós bíborhere és lucerna javítja a terület nitrogénellátottságát, elősegítve ezzel más fajok fejlődését is
kiváló gyomelnyomó képességű keverék

MIXAPIS

nagyfokú biodiverzitást és sokrétű hasznosítást biztosító, többéves és télálló keverék
az egy- és többéves komponensek kiváló nektárforrást biztosítanak a méheknek és a beporzó rovaroknak
fűfélék nélkül, így problémamentes az utóvetemény gyomirtása
egy- és kétszikű gyomokkal szemben is kiváló gyomelnyomó hatás
magas fokú védelmet nyújt a talajerózió és a talajkiszáradás ellen
a komponensek a talajt különböző mélységekben gyökerezik át, így javítva annak szerkezetét

A viterra^® keverékek használata jól illeszthető az Agrár-környezetgazdálkodási Program (AKG) 2025-től hatályba lépő alap- és választható előírásaihoz.

A SAATEN-UNION 2026. évi viterra^®-katalógusa letölthető ide vagy a képre kattintva.

körkérdés extra

Forrás: SAATEN-UNION Hungária Kft.

További információ: www.saaten-union.hu

heti körkérdés extra

Aranyoss Éva
ügyvezető
Sersia Farm Kft.

A legfontosabb, hogy nincs előre megszabható, minden körülmények között működő recept.

A takarónövények használatával az a célunk, hogy serkentsük a talajéletet anélkül, hogy növényvédelmi problémát okoznánk a következő kultúrákban. Ehhez az szükséges, hogy a talaj kiszárítása nélkül a lehető legtovább élő növényzettel fedjük a talajt. A száraz tavaszok nagy valószínűsége miatt ez inkább az elfagyó keverékekkel oldható meg, még akkor is, ha valószínűleg csak mechanikai behatásra viszi el őket a fagy. Emellett fel kell készülnünk a hideg elmúlása utáni vegyszeres terminálásra is.

Takarónövény – Fotó: Sersia Farm Kft.

A takarónövények kiválasztásánál a legfontosabb szempont a vetési idő és a rendelkezésre álló vegetációs idő. Ez alapján a növények több csoportba sorolhatók: nyári vetésű elfagyó, kora őszi vetésű elfagyó, valamint őszi vetésű, áttelelő növények.

Nyári, korai vetéskor érdemes a melegkedvelő, szárazságot jobban elviselő növények közül válogatnunk, így a fűfélék közül a szudáni füvet, a mohart vagy a cirokféléket használni. A keresztesvirágú növények közül - pl. búza előtti vetésre - érdemes a generatív ciklusba nehezebben átforduló abesszin- vagy barna mustárt választani. A pillangósok közül július elején a lóbab és a homoki bab vethető biztonsággal, július vége felé, ha ráfordul az idő, az apró magvú pillangósok is használhatók. Az egyéb fajok közül korai vetésben nagyon jól tud működni ilyenkor a négermag is.
Nyár vége, szeptember eleje még optimális lehet az elfagyó takarónövények vetésére. Ilyenkor a fűfélék közül már a homoki zab a megfelelő választás. Augusztusban vetve még van esélye az apró magvú pillangósoknak, mint az alexandriai és perzsa here, hogy megfelelő tömeget növesszenek, de szeptemberre már inkább a nagyobb magvúakban gondolkozzunk, mint a tavaszi bükköny és a tavaszi borsó, valamint a lóbab. A keresztesvirágúak közül már szóba jöhet a meliorációs retek és a fehér mustár is. Az egyéb növények közül ilyenkor ajánlott a facéliát, az olajlent és a pohánkát használni a keverékekben.
Szeptember végétől, ha a vetésforgó lehetővé teszi, érdemesebb az áttelelő növények közül válogatni, például a fűfélék közül a rozs, az olasz perje, az őszi bükköny, a borsó, vagy az őszi lóbab.

A következő szempont, amit figyelembe kell vennünk, hogy milyen növények okozhatnak növényvédelmi vagy más technológiai problémát a következő kultúrákban; ezeknek a növényeknek a használatát érdemes elkerülni a választáskor. Ilyen például a tavaszi kétszikűek előtt vetett, erős gyomosító hatású pohánka használata. Szklerotíniára érzékeny kultúra előtt érdemes kerülni azokat a növényeket, amelyek maguk is hordozhatják; így kerülendő a keresztesek és a pillangósok nagy arányú használata.

Forrás: Sersia Farm Kft. (A táblázat a képre kattintva nagyítható)

Mivel a legtöbb termelő erősen leszűkített vetésforgóval gazdálkodik, a takarónövények színes világa lehetőséget ad arra, hogy ezen a beszűkültségen javítsunk. Ha csak fűféle (gabona, kukorica) és repce van a vetésforgóban, biztos, hogy nem a mustár-retek takarónövény-keverék a megfelelő megoldás, hanem a vetési időt figyelembe véve egy nagyobb pillangós-tartalmú, esetleg facéliát, négermagot, olajlent és kevesebb fűfélét tartalmazó keverék.

Ha a fűfélék mellett napraforgót tartalmaz a vetésforgó, akkor a négermagot kerülni kell. Sok zöldségfélét tartalmazó vetésforgóban, ahol alig van fűféle, pont ezen kell javítanunk, például egy elfagyó homoki zab vagy áttelelő rozs használatával.

heti körkérdés extra

Schumicky Péter
értékesítési vezető
Talajreform

A takarónövények (zöldtrágyák) alkalmazása ma már nem csupán egy lehetőség, hanem a tudatos talajgazdálkodás alapja. A talaj ugyanis nem akkor működik jól, amikor műveljük, hanem amikor élő növény borítja. Ha hosszabb időre fedetlenül hagyjuk, romlik a szerkezete, csökken a biológiai aktivitása, és megindul a tömörödés folyamata.

A talajtömörödésről gyakran azt gondoljuk, hogy pusztán fizikai probléma, pedig valójában biológiai kérdés is. A kevesebb levegő és a rosszabb vízgazdálkodás visszaveti a mikrobiális életet, különösen a gombákét, ami rontja az aggregátum-stabilitást, és tovább fokozza a tömörödést. A megoldás ezért nem kizárólag a talajművelés, hanem a folyamatos élő gyökérzet biztosítása. Ebben kulcsszerepe van a takarónövényeknek, hiszen ezek tartják életben a talaj biológiáját (https://talajreform.hu/tudasbazis/mi-fan-terem-a-tomorodottseg/).

A takarónövények egyszerre több funkciót látnak el: védik a talajfelszínt az eróziótól, javítják a vízmegtartást, csökkentik a gyomnyomást, és folyamatos táplálékot biztosítanak a talajélet számára. A siker kulcsa azonban a megfelelő időzítés és a tudatos tervezés. Minél korábban vetünk a főnövény után, annál több idő marad gyökér- és biomassza-képzésre, de ez függ a csapadékviszonyoktól is.

Takarónövény gyökérzete 2025. november 13. - Karcag – Fotó: talajreform.hu

Felmerül a kérdés: egyedüli faj vagy keverék?

A válasz mindig a céltól függ, de a sikeres takarónövény-technológia alapelve, hogy úgy kezeljük, mint a főnövényt. Figyelni kell a vetésidőre, a megfelelő fajválasztásra, a vetés pontosságára és a tápanyag-utánpótlásra. Az összetettebb keverékek egyik legnagyobb előnye a kockázatmegosztás: ha az aszály vagy a fagy az egyik komponenst visszaveti, a többi képes kompenzálni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez nem elméleti kérdés, hiszen a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb. A különböző vetésidejű keverékek alkalmazásával növelhetjük a biztonságot.

A többkomponensű keverékek további előnye, hogy gyökérzónájuk rétegzettebb: a különböző fajok eltérő mélységben dolgoznak. A bojtos gyökerű növények a felső réteget stabilizálják, a karógyökerűek mélyre hatolva természetes lazítást végeznek, míg a pillangósok a nitrogénkötésben kulcsszerepet játszanak. Így a talaj több szintjén zajlik egyszerre lazítás, tápanyagfeltárás és szerves nitrogén-utánpótlás.

A nitrogénellátás szempontjából különösen fontos a fajok tudatos kombinálása. A pillangós növények – például a bükköny, a herefélék vagy a lóbab – a légköri nitrogént kötik meg Rhizobium baktériumok segítségével, míg más fajok a talajból felvett nitrogént tartják meg, csökkentve a kimosódást. Ez a „megkötni és megtartani” szemlélet biztosítja, hogy a tápanyag később a főnövény számára is elérhető legyen.

A keverékek megszüntetésénél az egyik leggyakoribb kérdés: leforgatni vagy nem leforgatni?

A leforgatás bolygatja a talajt, és részben megszünteti azt a védelmet, amit a takarónövény addig biztosított. Ha viszont a növényi maradványokat a felszínen hagyjuk, azok tovább dolgoznak: csökkentik az eróziót, javítják a vízmegtartást és mérséklik a gyomnyomást. Nem arról van szó, hogy soha ne bolygassunk, hanem arról, hogy tudatosan válasszuk meg a beavatkozás idejét és módját. Sok esetben az őszi leforgatás helyett hagyjuk fenn tavaszig a keverékeket.

Fontos megérteni, hogy a takarónövény nemcsak addig számít, amíg zöld. A gyökérzet és a növényi maradványok a talajélet alapját jelentik. A humuszképződésről ma már tudjuk, hogy nem közvetlenül a növényi maradványokból történik, hanem a mikroorganizmusok tevékenységének eredménye. Ehhez pedig folyamatos, változatos táplálékforrás szükséges, amit az élő gyökérzet biztosít.

A takarónövény tehát nem egy köztes elem, hanem a rendszer egyik legfontosabb pillére. Ha tudatosan tervezzük meg, egyszerre épít talajszerkezetet, támogatja a talajbiológiát és javítja a tápanyag-gazdálkodást.