A tejtermelő gazdaságokban a pata egészsége alapvetően befolyásolja a tehenek teljesítményét. A sántaság csökkenti a takarmányfelvételt, rontja a termékenységet és mérsékli a tejtermelést, ezért a korai felismerés és a megelőzés kulcsfontosságú. A szakemberek szerint a paták rendszeres ellenőrzése, a mozgás figyelése és a megfelelő istállókörnyezet jelentősen mérsékelheti a problémákat.
A sántaság rejtett költsége
A gazdálkodók gyakran a tőgygyulladást tekintik a legsürgetőbb problémának, mert az azonnal hat a tejtermelésre. A sántaság azonban sok esetben később kerül felismerésre, miközben komoly gazdasági és állatjóléti következményei vannak.
A jobb mozgású tehenek általában több takarmányt fogyasztanak, jobb termékenységi mutatókat produkálnak és nagyobb tejhozamot adnak. Ezért a mobilitás javítása közvetlenül hozzájárul a gazdaság teljesítményének növeléséhez.
Változó kezelési módszerek
Az állattenyésztési ágazatban a pataegészségügyi kezelések is fejlődtek az elmúlt években. Egyes korábban elterjedt megoldások – például antibiotikumos kezelések vagy formalinos lábfürdők – egyre inkább háttérbe szorulnak a környezetvédelmi és állatjóléti szempontok miatt.
A gazdaságokban világszerte továbbra is a patafürdő az egyik leggyakoribb módszer, de egyre több helyen alkalmaznak célzott permetezést, amely hatékonyabb lehet, és könnyebben automatizálható a fejőrobotok vagy fejőkarusszelek rendszerébe.
illusztráció – Fotó: Shutterstock
A megelőzés a legfontosabb
A szakértők szerint a tejtermelő gazdaságokban a sántaság aránya globálisan 25–30% körül alakul. A megfelelő pataegészségügyi programmal azonban ez az arány akár 5% alá is csökkenthető.
A megelőzés része a rendszeres ellenőrzés, a higiénikus környezet és az állomány folyamatos megfigyelése. Külön figyelmet kell fordítani a fiatal állatokra és az újonnan bekerülő tehenekre, hogy ne vigyenek be fertőzéseket az állományba.
Az istálló és a menedzsment szerepe
A sántaság kialakulásában több tényező is szerepet játszik: a környezet, a takarmányozás, a genetika és a gazdálkodási gyakorlat. A csúszásmentes padozat, a kényelmes fekvőhelyek, a megfelelő vízelvezetés és az optimális állománysűrűség mind hozzájárulhatnak a pataegészség megőrzéséhez.
A szakértők emellett szigorú patakezelési protokollt javasolnak: a paták évente két-három alkalommal történő nyírását, a sántaság korai felismerését, valamint az érintett állatok gyors és következetes kezelését.
A megfelelő állománykezelés, a képzett személyzet és a modern technológia együttesen segíthet abban, hogy a sántaság ne rontsa a tejtermelő gazdaságok jövedelmezőségét.
Forrás: dairyglobal.net
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
