Az EU és a dél-amerikai Mercosur államok között megkötött kereskedelmi megállapodás jelentős gazdasági lehetőségeket kínál, ám számos kritika éri környezetvédelmi szempontból. Egyes európai parlamenti képviselők, zöld politikai csoportok és civil szervezetek szerint a megállapodás súlyos környezeti kockázatokat rejt, amelyek hosszú távon megingathatják az EU fenntarthatósági célkitűzéseit is.
A gazdasági nyitás ára: súlyos természetkárosítás
Az egyezmény lényege, hogy az Európai Unió vámmentességet biztosít a dél-amerikai országokból – Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay és Bolívia – érkező termékek nagy részének, miközben előnyöket nyújt az európai iparnak és mezőgazdaságnak az exportban. A liberalizált kereskedelem azonban a természet rovására történhet, különösen a mezőgazdasági áruk – marhahús, szója, cukor – fokozott exportja révén.
Az erdőirtás veszélye
A megállapodás egyik legsúlyosabb kockázata az esőerdők pusztítása, különösen az Amazonas vidékén.
A kereskedelmi nyomás hatására megnőhet az erdőirtáshoz köthető termékek – például szója és marhahús – termelése, amelyhez területet kell felszabadítani.
Kpviselők szerint a megállapodás akár 25%-kal is fokozhatja az erdőirtási kockázatot, különösen annak fényében, hogy megszűnt a brazil szójabab-moratórium és halogatják az EU erdőirtás elleni rendeletének bevezetését is.
A kritikusok szerint az úgynevezett „kiegyensúlyozó mechanizmus” – amely lehetővé teszi, hogy a Mercosur-országok fellépjenek az EU zöld szabályozása ellen – csökkenti az EU szabályozási szuverenitását, hiszen a partnerek kártérítést követelhetnek olyan politikák miatt, amelyek védenék az európai környezetet.
Fotó: Shutterstock
Vegyi anyagok és mezőgazdasági szennyezés
A megállapodás egyik legellentmondásosabb eleme, hogy növelheti az Európában már betiltott növényvédő szerek exportját Dél-Amerikába. Az EU vegyipara a vámcsökkentések révén komoly lehetőségeket kap a Mercosur-piacokon, azonban ezzel párhuzamosan növekedhet a helyi környezeti terhelés is.
A Greenpeace és más szervezetek szerint Brazília és Argentína már most is a világ egyik legnagyobb növényvédőszer-felhasználója. A glifozát például – amelyet az EU több tagállamában már korlátoznak – hatalmas mennyiségben kerül felhasználásra, különösen a szójababtermesztésben. A kritikusok attól tartanak, hogy ezek a vegyszerekkel termesztett növények végül visszakerülnek az uniós piacra.
Klímavédelem kontra kereskedelmi nyereség
A fenntarthatósági hatásvizsgálatok szerint a megállapodás éghajlati hatása elhanyagolható lenne, de több független tanulmány szerint akár évi 6,8 millió tonna többlet szén-dioxid-kibocsátást is eredményezhet. Ez különösen aggályos annak fényében, hogy az EU célul tűzte ki az üvegházhatású gázok 55%-os csökkentését 2030-ig.
Ez a megközelítés ellentmondhat az EU zöld átállásról szóló retorikájának. Az állattenyésztés támogatása – például marhahús importjának engedélyezése – vagy a belső égésű motorral rendelkező járművek exportjának növelése éppen azokat a káros kibocsátásokat erősíti, amelyekkel az EU elvileg szembeszáll.
A megállapodás jövője még bizonytalan
A megállapodás teljes ratifikálása még hátravan – azt mind az uniós tagállamoknak, mind a Mercosur országoknak jóvá kell hagyniuk. Bár az EU Tanácsa ideiglenesen engedélyezte a kereskedelmi rész alkalmazását, a végső szót az Európai Parlament mondja ki.
Január 21-én szavaznak arról az állásfoglalásról, amely az Európai Bírósághoz utalná a megállapodást, megvizsgálva annak összeegyeztethetőségét az uniós szerződésekkel.
Ez a lépés jelentősen késleltetheti vagy akár meg is akadályozhatja a megállapodás bevezetését – különösen, ha a bíróság kifogást emel az aszimmetrikus engedmények, a környezetvédelmi normák megkerülése vagy a gazdák versenyhátrányba hozása ellen.
A zöld szervezetek és a fenntarthatóság hívei abban bíznak, hogy a döntéshozók a környezeti kockázatokat is mérlegre teszik – nemcsak a gazdasági előnyöket –, amikor végső döntést hoznak az EU–Mercosur megállapodás sorsáról.
Forrás: euractiv.com
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
