A konyhakerti trendek között egyre népszerűbbek a különféle speciális megoldások, legyen szó emelt ágyásról, mélymulcsról vagy magaságyásról. Ezek többsége azonban komoly fizikai munkát, jelentős időt és nem kevés pénzt igényel. Székely Gyöngyvér, a Biokiskert egyik vezető szereplője egy olyan innovatív eljárást mutatott be az Agroinformnak, amely a munkaerőhiányra és a költséghatékonyságra válaszolva, szinte kizárólag a kertben fellelhető anyagokból építhető fel.

A hagyományos ökológiai dombágyások kialakítása során több tonna anyagot kell megmozgatni, a magaságyások oldalfalainak beszerzése pedig rendkívül költséges lehet. A mélymulcsos technológia egyik nehézsége, hogy a nagy mennyiségű szalma gyakran nagyüzemi mezőgazdaságból származik, így vegyszermaradványokat tartalmazhat, ami nem való egy biokertbe. Emellett a vastag szervesanyag-réteg alatt könnyen felszaporodhatnak a kártevők, például a pockok vagy a meztelen csigák.



A most bemutatott módszer lényege egy egyszerű, ásónyomnyi mélységű árok, amelynek legfontosabb funkciója a vízmegtartás. Ez a szempont a hazai éghajlati viszonyok között kiemelt fontosságú. A technika alapja, hogy a talaj típusához igazodva javítjuk az árok alját: homokos talaj esetén alginitet vagy agyagos ásványokat használunk, míg kötött talajnál homokkal lazítunk.

Az ágyás „motorját” a metszésből megmaradt gallyak adják. Ezeket nem szükséges felaprítani, mivel a vastagabb ágak lassabban bomlanak le, így két-három évig folyamatosan tápanyagot és életteret biztosítanak a hasznos gombák számára. A gallyak közötti légrések segítik a baktériumok működését, amit alapos taposással teszünk stabillá. Erre a rétegre kerülnek a kertben összegyűjtött száraz levelek vagy fűnyesedék, ami ingyen tápanyagforrást jelent. Fontos, hogy kerüljük a diófalevelet a csírázásgátló hatása, illetve a fenyőféléket a talajsavanyítás miatt.



A folyamat során a szerves anyagot egy nitrogénben gazdag réteggel, például granulált marhatrágyával zárjuk le. A talajélet felpörgetéséhez érdemes széles spektrumú baktériumkészítményt és gilisztahumuszt használni, amely a területre vonzza a gilisztákat, így egyfajta automatizált talajlazítást kapunk. A lezáró földréteggel egy kis bakhátat alakítunk ki, amelynek belsejében a lassú komposztálódás hőt termel.

Ez a belső hőtermelés lehetővé teszi, hogy április közepén akár közvetlenül az ágyásba vessünk olyan igényesebb növényeket is, mint a paradicsom vagy a paprika. A helybe vetés előnye, hogy a növények ellenállóbbak lesznek, elkerülik a palántaneveléssel járó stresszt és a megnyúlást. A szakértő szerint az így nevelt növények bár egy-két héttel később kezdenek teremni, egészségi állapotuk és életerejük messze felülmúlja a tápoldatokon nevelt társaikét. Ez a módszer nemcsak hobbikertészeknek, hanem kisebb ökológiai gazdaságoknak is kiváló, fenntartható alternatívát kínál.

Indexkép: képernyőfotó