A legfrissebb amerikai kutatási eredmények szerint a szabadidős horgászat az Egyesült Államokban sokkal nagyobb mennyiségű halat biztosít, mint azt eddig gondolták, ráadásul a helyi gazdaságok számára is fontosabb tényező. A "Inland recreational fisheries harvest far exceeds reported inland harvest in the United States" című tanulmány szerzői 236 000–671 000 tonna éves halfogást becsülnek az USA szárazföldi vizein, ami 17–48-szorosan múlja felül azt a mennyiséget, amelyet korábban hivatalosan jelentettek az ENSZ-nek.
Hogyan zajlott a kutatás?
A kutatást amerikai és kanadai halgazdálkodási szakértők végezték, akik több ezer, országos horgászvizsgálat eredményeire és fejlett statisztikai modellekre támaszkodtak. A vizsgálat a 48 alsó tagállam tavait, folyóit, tavacskáit és víztározóit vette górcső alá. Az adatok alapját a horgászok fogásait és halfogási óraszámait vizsgáló kérdőívek képezték, illetve az azokra épülő CreelCatch modell, amely a vízterületek mérete, a horgászat intenzitása és a regionális sajátosságok alapján végzett számításokat.
A tanulmány rámutat arra is, hogy világszerte a szabadidős halászat fontos tényező az élelmezésbiztonság, a társadalmi-kulturális élet és a helyi gazdaságok szempontjából. Ugyanakkor a politikai döntéshozók jellemzően alábecsülik az ilyen vizek (folyók, tavak) jelentőségét, mert hiányosak a pontos, országos adatok. Az új eredmények fényében a szabadidős halászatot jóval komolyabb gazdasági és ökológiai tényezőként kell kezelni.
A legfrissebb amerikai kutatási eredmények szerint a szabadidős horgászat az Egyesült Államokban sokkal nagyobb mennyiségű halat biztosít, mint azt eddig gondolták, ráadásul a helyi gazdaságok számára is fontosabb tényező – Fotó: pexels.com
Halfogási adatok és gazdasági háttér
Matthew Robertson, a kutatócsoport egyik tagja szerint az USA tó-, tavi és víztározói horgászai évente 2–6 milliárd halat fognak, ebbe beletartozik a visszadobott és megtartott halak száma is. Az évek során összegyűjtött több mint 15 000 különféle állami felmérés alapján három fő tényezőt vettek figyelembe: hány halat fognak a horgászok, mennyi időt töltenek horgászattal, illetve hogy mekkora a különböző vízterületek használata és a megtartott halak aránya.
A kutatók szerint a szabadidős horgászok által megtartott halak az USA "friss, nem fagyasztott halak" fogyasztásának mintegy 20%-át adják. Továbbá a szabadidős halfogás éves értékét kb. 3 milliárd dollárra (kb. 1 080 milliárd forint) becsülik, miközben a feldolgozott kereskedelmi halászati termékek évi becsült értéke 12 milliárd dollár (kb. 4 320 milliárd forint).
Miért ekkora a különbség a hivatalos és a kutatók által becsült számok között?
A hivatalos statisztikákban jellemzően az óceáni (tengeri) halászatra koncentrálnak, mivel ezek nagyobb gazdasági értéket képviselnek. Az USA szabadvízi kereskedelmi halászata főként a Nagy-tavakra korlátozódik, a belvízi szabadidős horgászarfogásokat többnyire nem mérik országos szinten. Ráadásul egyes államok különböző módszertanokat alkalmaznak, így az adatok sem összehasonlíthatók – ezért a 35 millió amerikai horgász halfogása szinte "láthatatlan" maradt a hivatalos szervek számára.
Robertson hangsúlyozta: "Országos összefogás hiányában a szabadidős halfogás rejtve maradt, mivel az egyes államok kérdései és eredményei nem illeszkednek egymáshoz."
A tanulmány tanulságai a horgászok és a halgazdálkodás számára
Az új eredmények világosan jelzik, hogy a szabadidős horgászatot túl gyakran kezelik csupán hobbiként. Robertson szerint: "Sok család számára a szabadidős horgászattal szerzett hal értékes, olcsó fehérjeforrást jelent. Ha ezt a rejtett halfogást önálló élelmiszerforrásként ismerjük el, akkor a döntéshozók is látják, hogy a horgászati szabályozás változása nemcsak a horgászok élvezetét, hanem milliók élelmiszerbiztonságát is érinti."
A kutatás segíthet a vízgazdálkodóknak és halászati döntéshozóknak abban, hogy a rendelkezésükre álló tényleges adatok fényében hozzanak hatékonyabb szabályozási döntéseket – különös tekintettel a halállományok fenntartására és a belvízi vízterületek állapotára.
Robertson szerint:
Már a legóvatosabb becslésünk is – 236 000 tonna – többszöröse a korábbi ENSZ-adatoknak (13 388 tonna). Bízunk benne, hogy ezek az új számok kiindulópontként szolgálnak majd a jövőbeli pontosításokhoz.
A pontos halfogási adatok nélkül a hatóságok akár túlbecsülhetik a halállományokat, ami váratlan állomány-összeomláshoz, új halászati szabályozásokhoz vagy esetleges lehalászásokhoz vezethet. A korrekt adatok tehát kulcsfontosságúak a fenntartható halgazdálkodáshoz – és ez ugyanolyan érvényes kérdés lehet a magyar horgásztársadalom, halgazdaságok és döntéshozók számára is, különösen, ha a hazai halfogyasztást és vízgazdálkodást nézzük.
Forrásunk volt: wired2fish.com
Indexkép: pexels.com
