A kétfoltos takácsatka (Tetranicus urticae) az ízeltlábúak törzsén belül a pókszabásúak osztályába tartozó károsító. Szélsőségesen polifág, mind a szántóföldi-, mind a kertészeti kultúrákban jelentős kárt okozhat. Különösen a lágyszárú, kétszikű növényeket kedveli, de többek között az alma és a kukorica is gyakori gazdanövénye. Emellett télen a termesztőberendezésekben és a száraz levegőjű, túlfűtött lakásokban is előfordulhat.

A forró, meleg, aszályos nyarak kedvező feltételeket jelentenek a gyors elterjedéséhez. Hatékony és gyors szaporodásuknak köszönhetően egyedszámuk rövid idő alatt megsokszorozódhat. Kis mérete ellenére szabad szemmel még látható, azonban sokszor már csak az általa okozott tünetekre lehet felfigyelni. A növények levelét szívogatva apró foltokat, vagyis klorofillhiányt okoznak (1. kép). 

Ezáltal a fotoszintézis lelassul, s a levelek idő előtt lehullhatnak. A tápanyagok mellett vizet is elvonnak az atkák a növénytől, sőt a szúrásnyomok miatt a levelek párologtatása is felborul. Ez főleg a vízhiányos nyári időszakban jelenthet komoly problémát. Ez nem csak a növény asszimilációs felületének csökkenését, hanem kondíciójának romlását is okozza, amivel a hozamok is mérséklődnek. A kártétel felismerését segíti a pókhálószerű, sokszor sűrű szövedék is (1. kép).

atka

1. kép: Kétfoltos takácsatka kártétele paradicsomon – Fotó: NAK

A védekezés kulcsa a kártevő időben történő felismerése. Ehhez a rendszeres szemlézés kiemelt fontosságú, mely során nagy figyelmet kell fordítani a levelek fonákára. 

A kémiai védekezésre az inszekticidek hatástalanok, csak speciális atkaölő szereket, vagyis akaricideket (pl.:  abamektin, acekinocil, bifenazát, fenpiroximát, hexitiazox, milbemektin tebufenpirad, piridaben) használhatunk. 

Emellett a narancsolaj és a parafinolaj tartalmú készítmények is felhasználhatóak. A kezeléskor fontos figyelembe venni, hogy a hatóanyagok csak egyes fejlődési stádiumok ellen hatásosak, taglózó hatással egyik készítmény sem rendelkezik. Egy részük főként a tojások és a frissen kikelt lárvák ellen, míg másik részük csak a mozgó alakok ellen hatékony.

A kártevő könnyen alakít ki rezisztenciát a hatóanyagokra, így fokozottan ügyelni kell a szerrotációra.

Érdemes a széles hatásspektrumi készítményeket elkerülni, mivel a természetes ellenségek védelmével is mérsékelhető az atkakártétel. Az atkák felszaporodásához a gyomos terület is hozzájárul, ezért a megfelelő gyomszabályozásra is ügyelni kell.

Állókultúrákban a tavaszi és őszi olajos lemosó permetezéssel is gyéríthető az áttelelő populáció. Zárt termesztőberendezésben természetes ellenségekkel is eredményesen lehet az atkák ellen védekezni.

Forrás: NAK
Indexkép: