A Franciaország délnyugati részén fekvő Gironde megyében pusztító 2026. júliusi erdőtűz után hatalmas feladat vár az erdészetre. Mintegy 42 ezer hektáron kell helyreállítani a természetet. De hogyan? Egyszerre kell figyelembe venni az erdőgazdálkodás gazdasági szempontjait, a faipar alapanyagigényét, a klímaváltozás hatásait, valamint azt, hogy egy következő tűzeset során miként lehet hatékonyabban védeni az erdőt és a környező településeket. A Le Monde helyszíni riportjára támaszkodó FATÁJ-összeállítás szerint a tűzeset az erdőgazdálkodási rendszer számos sérülékeny pontját egyszerre tette láthatóvá.
Millió tonnákban mérhető a mentendő faanyag
A tűz után az egyik sürgető feladat a még felhasználható faanyag megmentése. A károsodott területen jelentős mennyiségű olyan fa maradt, amelynek elsősorban a kérge sérült, így megfelelően gyors kitermeléssel egy része még ipari célra hasznosítható. A térségben rövid idő alatt hozzávetőleg ötmillió tonna faanyag kerülhet piacra. Ez nemcsak logisztikai kihívást jelent. A nagy mennyiségű, egyszerre megjelenő kínálat jelentős árnyomást idézhet elő, miközben a károsodott tengerifenyő faanyagának minőségromlása is gyorsan megindulhat.
A Landes de Gascogne hatalmas erdőtömbje rendkívül tagolt tulajdonosi szerkezettel rendelkezik: családi gazdaságok, nagyobb magántulajdonosok, vállalkozások, társulások, önkormányzatok és az állam egyaránt jelen vannak. Le Porge esetében hozzávetőleg 8000 hektár községi erdő pusztult el. A helyi vezetés számításai szerint ez mintegy másfél évtized erdőből származó bevételének kiesését jelentheti.
Az erdőkre egy jelentős feldolgozóipari rendszer épült. A térségben tízezrek megélhetése kötődik közvetlenül vagy közvetve a faiparhoz, a papírgyártástól a fűrésziparon át a raklap-, parketta- és más fatermékek előállításáig. Emiatt az erdőtűz következményei végighúzódhatnak az egész értékláncon. Az erdőgazdálkodók mellett a fakitermeléssel foglalkozó vállalkozások, a fuvarozók és a feldolgozóüzemek is érzékelhetik a hosszú távú hatásokat.
Szerkezeti változtatások, nem fajcsere
A 2022-es La Teste-de-Buch-i tűz után egyes állami erdőterületeket magára hagytak. A tapasztalatai szerint a természetes megújulás magától is végbemegy, de hosszú a folyamat. A mesterséges helyreállítás egyik alapvető dilemmája, hogy milyen erdőket érdemes létrehozni a leégett állományok helyén. A tengerparti fenyő leváltása első pillantásra kézenfekvő megoldásnak tűnhet, de a fafaj jól alkalmazkodik a térség homokos, savanyú és tápanyagban szegény talajaihoz, miközben a helyi feldolgozóipar is jelentős részben erre az alapanyagra rendezkedett be.
A változás ezért inkább az állományok szerkezetében, az elegyesség növelésében, az erdőtömbök térbeli tagolásában, valamint az utak és tűzvédelmi sávok rendszerének fejlesztésében jelenhet meg. A széles, rendszeresen karbantartott tűzvédelmi sávok területén viszont kiesik a termelés, miközben a tulajdonosi szerkezet miatt a költségek és veszteségek egyenlőtlenül oszlanak meg. Emiatt a tűzvédelem birtokrendezési és finanszírozási kérdéssé is válik.
Vízkészletek és az erdő kondíciója
A térségben tervezett nagyobb volumenű felszín alatti vízkivétel kapcsán helyi szereplők attól tartanak, hogy annak közvetett hatásai tovább növelhetik a szárazodás kockázatát. Ennek tényleges következményeit még szakértői vizsgálatok elemzik, így egyelőre nem tekinthető bizonyított összefüggésnek. A vita ugyanakkor rávilágít arra, hogy a talajnedvesség, a vízkészletek állapota, a térségi vízhasználat és a települések terjeszkedése egyaránt szerepet játszhat az erdők ellenálló képességében.
Gépi kapacitások összehangolása
Egy kiterjedt erdőtűznél a hivatásos egységek kapacitása is komoly terhelés alá kerülhet. Gironde egyes településein ezért gazdálkodók és erdészek saját gépeikkel kapcsolódtak be a védekezésbe. A mezőgazdasági és erdészeti gépek, vízszállító tartálykocsik, traktorok és a helyismerettel rendelkező szakemberek fontos segítséget jelenthetnek egy rendkívüli helyzetben. Ehhez azonban előzetesen kidolgozott együttműködési rendszerre van szükség. Egyértelmű irányítás, megfelelő kommunikáció, kijelölt útvonalak és biztonsági előírások nélkül a civil és gazdálkodói segítség korlátozott lehet.
Továbbá a tapasztalatok alapján szorosabb ellenőrzésre, járőrözésre, megfelelő lakossági kommunikációra és a szabályok következetes betartatására van szükség az erdőkben ahhoz, hogy legalább az emberi tevékenység ne fokozza a tűzveszélyt.
Indexkép: Shutterstock.
