Nemzetközi konferenciát szervezett az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) és a KAP Hálózat Innovációt és Digitalizációt Támogató Egysége (ITE). Az agri benchmark Cash Crop Network eseményén az időjárási kockázatok kezelésének témakörét járták körbe a gazdasági szakemberek.
A vetésszerkezet az első lépés
Dr. Jonas Schmitt, az ETH Zürich kutatója szerint a gazdaságon belül megvalósítható intézkedések jelentik a klímaváltozás elleni védekezés első szintjét. Ide tartozik a vetésszerkezet diverzifikációja, amely a különböző növénykultúrák termesztésével csökkenti a gazdaság sérülékenységét, hiszen így mindig akad egy kultúra, amelyik ellensúlyozni tudja a többinél elszenvedett bevételkiesést. A diverzifikáció akkor a legsikeresebb, ha eltérő fejlődési ciklusú növények szerepelnek a vetésszerkezetben, tehát őszi és tavaszi vetésűek, rövid és hosszabb tenyészidejűek egyaránt fellelhetők benne. Az elemzések szerint a színes vetésforgó kiválóan működik átlagos vagy mérsékelten aszályos években, de szélsőséges időjárási helyzetekben korlátozott a hatása, ezért más kockázatkezelési eszközökkel is kombinálni kell.
Több növény együttes hozambiztosítása
Dr. Schmitt előadásában egy olyan biztosítási modellt mutatott be, amely a jelenleg elterjedt, egy-egy kultúrára kötött biztosítás helyett több növény együttes teljesítményét veszi alapul. A többtermékes hozambiztosítás lényege, hogy a gazdaság teljes növényportfólióját vizsgálja. Mivel az egyes növények terméseredményei eltérően reagálnak az időjárási hatásokra, az összesített hozam ingadozása kisebb lehet, mint az egyes kultúráké külön-külön.
A kutatások alapján egy ilyen rendszer egyszerre nyújthatna nagyobb biztonságot a rendkívüli káresemények esetén, és mérsékelné a biztosítási költségeket. A kisebb veszteségeket továbbra is kezelhetné a diverzifikált vetésszerkezet, miközben a biztosítás a valóban súlyos eseményekre korlátozódna. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az egyes kultúrák biztosítása nem hoz érdemi előrelépést a vetésszerkezet-váltásban, ami pedig a kockázatkezelés első számú védvonala.
Dr. Jonas Schmitt – Fotó: AKI
Kárenyhítés alkalmazkodási elvárásokkal
A 2018-as németországi aszály után több mint 292 millió eurót fizettek ki azoknak a gazdaságoknak, amelyek legalább 30 százalékos termelési veszteséget szenvedtek el. A kutatók ezt követően megvizsgálták, hogy a támogatásban részesülő gazdaságok a következő évben növelték-e a diverzifikáció mértékét, vagyis alkalmazkodtak-e a megnövekedett klímakockázatokhoz. Az eredmények szerint a támogatott és a nem támogatott gazdaságok vetésszerkezete között nem alakult ki érdemi különbség, vagyis az egyszeri támogatások önmagukban nem ösztönözték az alkalmazkodást.
Dr. Schmitt szerint a támogatási programokat olyan feltételekkel kellene összekötni, amelyek ösztönzik a klímaadaptációt. Ennek egyik eszköze lehetne, ha a diverzifikált vetésszerkezetet alkalmazó gazdaságok kedvezőbb biztosítási feltételekhez jutnának. Tulajdonképpen a teljes agrárpolitikának a gazdaságok ellenálló képességét kell fokoznia a támogatásokkal.
A nagy támogatás rejtett hátrányai
Barry Ward, az Ohio State University igazgatója szerint egyre több olyan helyzet alakulhat ki, amikor a hagyományos kockázatkezelési eszközök már nem nyújtanak elegendő védelmet. Az amerikai kutató szerint a klímaváltozással átalakul a földhasználat, és egyes térségekben csökken a mezőgazdasági területek értéke. Ez nemcsak a gazdálkodókat érinti, hanem a földtulajdonosokat, a pénzügyi szektort és a politikai döntéshozókat is.
Az előadó szerint a terménybiztosítások a mezőgazdaság jövője szempontjából kulcsfontosságúak. Ugyanakkor rámutatott: minél nagyobb védelmet nyújt egy rendszer, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a biztosítottak kevésbé törekednek saját kockázataik csökkentésére. A túlzott támogatásnak további következményei is lehetnek. A kutatások szerint a magas biztosítási támogatások ösztönözhetik a kockázatosabb földhasználatot, csökkenthetik más alkalmazkodási intézkedések alkalmazását, és hozzájárulhatnak a gazdaságok koncentrációjához. Több vizsgálat arra utal, hogy az erősen támogatott rendszerekben idővel kevesebb, de nagyobb méretű gazdaság marad versenyben.
A bevételek biztosítása
Az Egyesült Államok korábban rendkívüli támogatásokkal segítette a termelőket. A kilencvenes évektől azonban az amerikai agrárpolitika egyre inkább a biztosítási rendszerek támogatására helyezte a hangsúlyt. Az állam jelentős mértékben átvállalta a biztosítási díjak egy részét, hogy minél több gazdálkodó csatlakozzon a rendszerhez. A háttérben az élelmiszer-biztonság fenntartása, a gazdaságok pénzügyi stabilitásának megőrzése, valamint a hitelhez jutás elősegítése állt.
Ma az amerikai biztosítási rendszer rendkívül összetett. A klasszikus hozambiztosítás a terméskiesést fedezi. A legnépszerűbb konstrukció azonban a bevételbiztosítás. A rendszer a korábbi termelési adatok alapján meghatároz egy garantált bevételi szintet, és ha a tényleges eredmény ez alá esik, akkor a biztosító kifizetést nyújt. A konstrukció különlegessége, hogy a piaci árak emelkedéséből származó előnyöket is figyelembe veheti. A rendszer népszerűsége ugyanakkor jelentős költségekkel jár. Az amerikai állam egyes konstrukcióknál a biztosítási díjak 70–80 százalékát is átvállalja. Ennek következtében a költségvetésre nehezedő teher folyamatosan növekszik, ezért hosszú távon nem tartható fenn.
Amerikában csak most terjednek azok a biztosítási modellek, amelyek egy adott régió átlagos referenciahozamai alapján működnek. Emellett gyorsan terjednek az úgynevezett parametrikus biztosítások is, amelyek műholdas megfigyelésekre, meteorológiai adatokra vagy meghatározott időjárási eseményekre épülnek. Ezek a konstrukciók egyszerűbbek, olcsóbbak és könnyebben működtethetők, mint a bevételalapú biztosítások.
Magyarország: négy pilléren a nagy teher
Magyarországon jelenleg négy pillérre épülő rendszer működik: az agrár-kárenyhítési rendszer, a díjtámogatott biztosítások, a jégkármérséklő rendszer és a jövedelemstabilizációs eszközök együtt próbálják mérsékelni a gazdálkodók veszteségeit, ismertette a hazai rendszert Dr. Goda Pál, az AKI ügyvezető igazgatója. Az aszálykárok kezelésében döntően az agrár-kárenyhítési rendszerre hárul a feladat. Ez közel 3,7 millió hektár mezőgazdasági területet fed le, és termelői befizetésekből, hazai forrásokból, valamint uniós támogatásokból működik. Az aszálykárhoz kapcsolódóan 2014 és 2025 között mintegy 146 milliárd forintot fizettek ki a gazdálkodóknak.
Sokan az öntözésben látják a megoldást, de ez csak nagyon kis volumenben valósítható meg a domborzat, a talajadottságok, a természetvédelmi korlátok, a tulajdonviszonyok és a vízkészletek elérhetősége miatt. A számítások alapján legfeljebb 300–340 ezer hektár lenne öntözhető, ami a teljes mezőgazdasági területnek csupán 6 százaléka. Jelenleg a vízjogi engedéllyel rendelkező öntözhető területek nagysága nagyjából 220 ezer hektár. Tehát más megoldást kell keresni a termelési kockázatok csökkentésére.
Dr. Goda Pál – Fotó: AKI
Mást és másképp kell termelni
A szántóföldi növénytermesztés a mezőgazdasági termelési érték közel 40 százalékát, a mezőgazdasági foglalkoztatás mintegy 30 százalékát adja. Egy család számára a szektorban jellemző átlagjövedelem eléréséhez körülbelül 65 hektár szántóföldre lenne szükség, de sok gazdaság ennél kisebb területen működik – mutatott rá az előadó.
Dr. Goda Pál kiemelte, hogy támogatások nélkül több termény előállítása veszteséges lenne. Legnagyobb kultúránk, a búza esetében a termelés eredményessége a nullszaldó közelébe kerülne, míg a szója és különösen a kukorica termesztése veszteségessé válna. A kukoricatermelés visszaszorulása támogatásokkal együtt is erőteljes, és a kedvezőtlen klímafolyamatok ezt a trendet tovább erősíthetik. Nemzetközi összehasonlításban is látszik, hogy a hazai kukoricatermelés költségszintje tonnára vetítve kedvezőtlenebb, mint például az Egyesült Államokban. Ez felveti a kérdést: valóban ott és úgy használjuk-e fel az erőforrásainkat, ahol azok hosszú távon is megtérülhetnek? Ezért Goda Pál szerint is a termelési szerkezet átalakítása és a helyi adottságokhoz igazodó gazdálkodás erősítése a legfontosabb feladat.
Hogyan hasonlítsuk magunkat másokhoz?
Jannik Aaron Dresemann, az agri benchmark Cash Crop Network vezetője előadásában kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelés nemzetközi összehasonlítása nehéz feladat, mivel ehhez egy egységes adatbázisra van szükség. Az agri benchmark Cash Crop Network létrehozásának egyik fő célja éppen ez. A rendszer helyi szakértők bevonásával gyűjti és értékeli az adatokat. A módszertan alapját az úgynevezett tipikus gazdaságok adják. Ezek olyan modellezett üzemek, amelyek egy adott régió jellemző termelési gyakorlatát tükrözik.
A hálózat jelenleg több mint százféle gazdaságtípus több mint tizenöt növénykultúrára kiterjedő adatait gyűjti harminc ország részvételével, így ma már a világ egyik legátfogóbb mezőgazdasági összehasonlító adatbázisának számít. Adatai segítségével a szakpolitikai döntéshozók és a termelők egyaránt pontosabb képet kaphatnak arról, hogy az egyes gazdaságok milyen költségszerkezettel dolgoznak, milyen erőforrásokat használnak fel, és milyen termelési gyakorlatokat alkalmaznak. Magyarországon belül is több eltérő adottságú térség létezik; ezek összehasonlíthatók egymással, illetve más országok hasonló adottságú térségeivel is.
Adatgyűjtés és tudásátadás
Ugyanezt a feladatot látja el Magyarországon az Agrárközgazdasági Intézet. A kutatóintézet Innovációt és Digitalizációt Támogató Egységének vezetője, Kránitz Lívia szerint a klímaváltozás, a digitalizáció és az egyre összetettebb támogatási rendszerek korában felértékelődik az adatelemzés és a tudásátadás szerepe. A gazdálkodók igénylik a naprakész információkat és a nemzetközi jó gyakorlatok ismeretét.
Kránitz Lívia – Fotó: AKI
A szakember bemutatta a Nemzeti KAP Hálózat működését, amelyet az Európai Unió közös agrárpolitikája minden tagállam számára kötelezően előír. Magyarországon a hálózat több intézmény együttműködésével működik. A hálózat innovációs és digitalizációs támogató egységének szakmai hátterét az AKI biztosítja, míg a vidékfejlesztési feladatokat a Herman Ottó Intézet koordinálja. A környezeti és zöld célokhoz kapcsolódó tevékenységek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarán belül működő egységhez tartoznak. A teljes rendszer munkáját az Agrárminisztérium hangolja össze, az eredmények kommunikációjában pedig az Agrármarketing Centrum nyújt támogatást.
A Nemzeti KAP Hálózat egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a Közös Agrárpolitika végrehajtását, valamint információval lássa el a támogatások kedvezményezettjeit. A gazdálkodók számára rendszeresen biztosítanak lehetőséget külföldi szakmai rendezvényeken, bemutatókon és tanulmányutakon való részvételre. Külön figyelmet fordítanak a fiatal generációra. Egy szakképzési program keretében diákok és oktatóik számára szerveztek üzemlátogatásokat, szakmai programokat és tudásátadó eseményeket.
Indexkép: Shutterstock.
_fill_540x300_0.jpg)
