Nem lesz jó termésük a sógoroknak
Ausztriában 2026 első féléve a mérések kezdete óta a második legszárazabbnak bizonyult. Alsó-Ausztriában, Felső-Ausztriában és Salzburg tartományban pedig minden eddigi rekordot megdöntött a csapadékhiány az év első hat hónapjában. A Statistik Austria legfrissebb összesítése szerint a gabonatermés már most 20 százalékkal elmarad a tavalyitól. Különösen súlyos a helyzet az olajtök-termesztésben, ahol a terméskiesés helyenként eléri az 50–90 százalékot, írja a Börse Express. Ha helyi szinten ilyen mértékű kilengések vannak, akkor becslésünk szerint ez azt jelenti, hogy országos léptékben mintegy 30 százalékos lehet a terméskiesés.
Ausztria dönti el a tökmagárakat
Ausztriában tavaly 36 ezer hektáron termeltek olajtököt, ebből a stájer tök 9 ezer hektárt tett ki. A valaha mért csúcsot 2021-ben érték el közel 40 ezer hektárral. Európa többi része még nagyjából ugyanennyi területen foglalkozik a növénnyel. Magyarország 2005 és 2016 között nagyjából 15 ezer hektáron termelte az olajtököt, ma mindössze 5-6 ezer hektárra terjed ki a termőterülete. Mivel az osztrák tökmagolaj fontos exportcikk, ezért a gyártás minden évben importmagot is feldolgoz: időjárástól és elvetett területtel függően 20–30 százalékos mértékben is függnek a behozataltól.
Stájerországban 2022 óta mértek már hektáronként 880, de 510 kilogramm tökmagot hozó eredményeket is. Az árak a területi és hozamingadozások fényében erősen változnak, legalábbis a szabadpiacon. Tavaly 3,5 eurót fizettek az osztrák szabadpiaci termelőknek a magért, az integrált partnerek pedig akár 5 euró feletti árat is elérhettek. Nem így a külföldi beszállítók. A magyarországi tökmagot 2,5 euró körüli áron vásárolták meg; az egy eurós mínusz nagyjából standard különbségnek tekinthető.
Most is nyereséges
Bár a magyarországi terület csökkenésében is közrejátszanak klimatikus okok, leginkább a stabil árak hiánya magyarázza, hogy megfeleződött az olajtök területe. A megmaradt körzetek döntően az osztrák határ közelében vannak, Mosonmagyaróvártól az Őrségig terjedően, ami piaci és klimatikus okokból is előnyös. A hazai terméspotenciál megegyezik az osztrákkal: 600-700 kilogramm szárított tökmag várható egy átlagos évben egy átlagos hektárról. A termelési költségeket 400-450 kilogramm mag előállítása már fedezi, miközben 700 kilogrammal már több mint 200 ezer forintos jövedelem keletkezik egy hektáron. Ezt egy nagyjából 50 ezer forintos termeléshez kötött támogatás is kiegészíti. Országos átlagban idén inkább csak egy szerény, 5-600 kilogrammos termésre van kilátás, ami azt jelenti, hogy a repcével és a napraforgóval megegyező profitra lesz képes a növény. Ez persze manapság nem lebecsülendő teljesítmény.
Mégis sokan csalódtak benne
Az áringadozások miatt az utóbbi 10 évben lemorzsolódtak a termelők közül azok, akik a gyors meggazdagodás reményében vágtak bele az olajtökbe termesztésébe. Elméletben volna helye egy több ezer hektáros területnövekedésnek is, de csak akkor, ha volna olyan feldolgozóiparunk, amelyik a stájer tökmagolajjal versenyképes az exportpiacokon.
De mégis hogyan? A végső partner az Aldi és Lidl lenne, amelyik elsőként az osztrák terméket vásárolja meg. Nemcsak saját olajpréselésre lenne szükségünk, hanem egy legalább 50 százalékot elérő magyar kiskereskedelmi arányra is ahhoz, hogy labdába rúghassunk a tökmagolaj piacán"
– vélekedik egy korábbi termeltető, akik az értékesítési nehézségek miatt néhány éve kiszállt a bizniszből. A magyar láncok ma nagyjából 22 százalékban részesednek a hazai kiskereskedelmi forgalomból.
Közvetlenül a fogyasztónak
Lapunk 2024-ben beszámolt egy családi vállalkozásról, melyik 2021-ben kezdett el a tökmag hidegsajtolásával is foglalkozni a Cserhátban. Emellett pirított, ízesített, sós és chilis tökmagot is kínálnak, zsírszegény tökmaglisztjük pedig felhasználható különböző ételek, sütemények elkészítéséhez, sőt, akár panírozáshoz is. 20 éve foglalkoznak olajtökkel, a 20 hektár átlagában bő egytonnás termésre képesek. A cikk készítése idején az előállított mennyiség 87 százalékát még mindig egy felvásárlónak adták át, ám a maradékból egy jövedelmező üzletágat építettek ki maguknak.
A tanulság az, hogy egy réspiaci termék esetén nem feltétlenül érdemes egy nagy hazai feldolgozó vagy értékesítő megjelenésére várni. Sok energiát és pénzt igényel a termékkészítés és a közvetlen eladás, de működő modell lehet, ha a család több tagja is bevonható a megvalósításába.
Ez a cikk is érdekes lehet: Csipkebogyó-birodalom Leányváron: "Nem a támogatásért termelünk".
Indexkép: Shutterstock.
