Növekvő kártevőnyomás, csökkenő vetésterület és közelgő veszélyek

A kukoricatermesztés jövőjét nemcsak az aszály és a piaci bizonytalanságok, hanem egyre inkább a kártevők határozzák meg. Farkas István rovartani mérnök, a Vas Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának szakértője az Agroinform Kukorica webináriumán tartott előadásában arra figyelmeztetett: a csökkenő vetésterület következtében a kártevők koncentrációja nő, a védekezési lehetőségek beszűkültek, és új, invazív fajok is fenyegetik a magyar állományokat. A kukorica kártevői ma már nem csupán növényvédelmi problémát jelentenek, hanem termés- és élelmiszer-biztonsági kérdést is.

Farkas István rovartani mérnök, a Vas Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának szakértője – Fotó: Agroinform

A szakember rámutatott: a kukoricát, amely korábban több mint egymillió hektáron zöldellt, 2025-ben már csak 770 ezer hektáron vetették Magyarországon. A csökkenés mögött sok tényező áll: a klímaváltozás, a szélsőséges csapadékeloszlás, az aszályos időszakok, a hősokk, valamint a toxinfertőzések és a piaci bizonytalanságok.

Ám Farkas István szerint a helyzetet súlyosbítja egy kevésbé látványos, de rendkívül fontos tényező.

– A csökkenő vetésterület miatt a kártevőpopulációk koncentráltabban jelennek meg. Ahol megmaradt a kukorica, ott nagyobb egyedszámú és súlyosabb fertőzések tapasztalhatók – fogalmazott.

A probléma szemléletes példája a Csepreg környéki kukoricatáblák esete, ahol 20 centiméterenként kis lyukak tarkítják a vetéseket. Ezek nem rovaroktól, hanem a vetési varjaktól származnak.

– A madarak 2001 óta védettek, de rendkívül intelligensek. A szakirodalom szerint a gyökérkártevőket keresik, de valószínűleg tudják, hogy a kukoricaszemet is megtalálják, és előszeretettel fogyasztják – mondta a szakember.

Talajlakó kártevők – a láthatatlan pusztítók

A kukoricanövényke életének első heteiben a legnagyobb veszélyt a talajban élő kártevők jelentik: pajorok, drótférgek, mocskospajorok és pattanóbogarak lárvái.

A pattanóbogár-lárvák (drótférgek) elsősorban a csapadékosabb, hűvösebb nyugati térségekben okoznak gócos károkat. A növény gyökerébe befurakodnak, gyökérnyakát átrágják, a levelek sárgulnak, a tő elpusztul.

A talajlakó kártevők között az utóbbi években többek között a szegélyes csupaszcsiga (Deroceras reticulatum) vált komoly ellenséggé.

– Gyakori, hogy a gazdák azt hiszik, a vetés nem sikerült, pedig a fiatal kukorica már a talajban elpusztul a csupaszcsiga kártételétől. Főként a mélyfekvésű, folyókhoz közeli területeken tapasztalható ez a jelenség.

Ezek a kártevők akár a csíranövény kibújása előtt is teljes pusztulást okozhatnak, ami különösen az enyhe telek és a tartós tavaszi nedvesség mellett válik egyre gyakoribbá.

Újonnan előretörő fajok – változó klimatikus és ökológiai környezet

A klímaváltozás hatására a kártevők aktivitása is megváltozik: egyes fajok új területekre húzódnak, mások pedig több nemzedéket képeznek egy vegetációs időszak alatt. Farkas István külön kiemelte az árpabogár-fajokat, amelyek korábban nem, vagy csak ritkán károsították a kukoricát. A vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus) és a kéknyakú árpabogár tömeges megjelenése és kártétele kukoricán gyakoribbá vált. Egy Vas vármegyei gazda például május végén tapasztalt súlyos kártételt, amikor bogarak lepték el a későn vetett kukoricát. Piretroidos kezeléssel sikerült megfékezni a populációt, de addigra már jelentős asszimilációs levélfelület-veszteség történt.

A „régi ismerős”: a kukoricabogár

A nyugati kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) immár három évtizede állandó szereplője a hazai növényvédelemnek. A szakember szerint a gazdák többsége ma már megtanult együtt élni vele, de a probléma korántsem tűnt el. A korábbi évek neonikotinoidos csávázásai látványosan visszaszorították a populációkat, de a hatóanyagok kivonása után helyenként emelkedő tendenciát mutat a fertőzés.

– Egy sárvári kísérlet során a kezeletlen kontrollt teljesen elpusztította a kukoricabogár-lárva, 100%-os kártételt okozva – idézte fel Farkas István.

– A kísérő szárazság miatt a mellette vetett állomány is szenvedett, és csak 2,5 tonnát adott hektáronként.
A bogár imágója először a leveleket rágja, majd a pollennel és bibeszállal táplálkozik, végül petéit a talajrepedésekbe rakja.

– A nőstény akár 10–20 cm mélyre is lemehet, és a teljes nyár folyamán, szeptemberig folytathatja a peterakást – mondta.
A következmények súlyosak: bibeszál-visszarágás, rossz megtermékenyülés, valamint másodlagos gombafertőzések (Fusarium, Aspergillus) megjelenése. Különösen a csemege- és vetőmagkukoricánál kritikus, ahol már 1–2 bogár/2 növény esetén is indokolt a védekezés.

Kukoricabogár károsítása bibeszálon – Fotó: Farkas István

Kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke – a „kettős fenyegetés”

A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) ma is az egyik legjelentősebb rovarkártevő. A nőstények 20–50 tojást raknak csoportokban, és a fiatal lárvák a levélfelületen hámozgatnak, mielőtt berágnak a szárba.

– Ez az a pillanat, amikor még elérhetők növényvédő szerrel – magyarázta Farkas István. – Amint a lárvák a szárba kerülnek, a kémiai védekezés gyakorlatilag hatástalan. A kukoricamoly nemcsak közvetlen kárt okoz, hanem megnyitja az utat a toxintermelő gombák előtt. A kártevő mobilis, a szakirodalmi adatok alapján akár 30 kilométert is képes repülni, így gyorsan terjed.

A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hasonló fenyegetést jelent, ráadásul már képes áttelelni Magyarországon a melegebb telek miatt. – Korábban csak nyár elején jelent meg, ma már májusban is kimutatható – figyelmeztetett a szakember.

– A szexferomon-csapdák 2025. május 25-én 45 egyedet fogtak, ami jól mutatja, mennyire korai lett a rajzás. A gyapottok-bagolylepke a generatív szerveket – a csövet, bibeszálat – károsítja, mindez szintén gombafertőzésekhez vezethet. A védekezésnél a szexferomon-csapdák adják a leghatékonyabb előrejelzést.

Kukoricamoly előrejelzésére (is) alkalmazható napelemes fénycsapda – Fotó: Farkas István

Védekezés és előrejelzés – a döntő kulcs

A Vas vármegyei tapasztalatok szerint a kukoricamoly és a kukoricabogár elleni védekezés időzítése nem összehangolható, mivel eltérő a rajzásdinamikájuk.

– A kukoricamoly első nemzedéke a vármegyében június végén tetőzik, míg a kukoricabogár nagyobb tömegben általában csak július közepétől jelenik meg – mondta Farkas István.

– Ezért az integrált védekezéshez elengedhetetlen az előrejelző eszközök használata.

A szakember a mobil fénycsapdákat és a feromoncsapdákat tartja a legfontosabbnak.

– Egy modern, automatizált fénycsapda ára 200 ezer forint körül mozog, és nagy területeken is hatékonyan működik. Érdemes figyelni a növényvédőszer-forgalmazók csapdahálózatait is, mert pontos képet adnak a rajzásról – javasolta.

Gyapottok-bagolylepkék a szexferomon-csapdában – Fotó: Farkas István

Új fenyegetések a határon túl

A jövő egyik legnagyobb kihívása az új invazív fajok megjelenése. Farkas István szerint a japán cserebogár (Popillia japonica) már Ausztriában és Szlovéniában is megjelent, és Magyarország felé terjed.

– Könnyen összetéveszthető a kerti cserebogárral, de a test két oldalán lévő öt-öt fehér szőrcsomó alapján felismerhető. A kukorica egyik potenciális kártevője lesz. A másik veszély az őszi sereghernyó (Spodoptera frugiperda), amely Romániában és Bulgáriában már jelen van. – A lárvát a fejen található „Y” alakú mintázat és az anális végén lévő négy fekete pötty különbözteti meg más hernyóktól – ismertette. – Magyarországra is meg fog érkezni, legfeljebb néhány év kérdése.

Összegzés: új korszak a kukoricavédelemben

– A kukorica kártevői egyre több fronton támadnak – zárta előadását Farkas István. – A hagyományos kártevők mellett új, a változó klímához alkalmazkodó és invazív fajok is megjelennek és megjelenhetnek. A jövő növényvédelme az előrejelzésen, a megfigyelésen és a gyors beavatkozáson fog múlni. A szakember szerint a magyar gazdák számára a legfontosabb feladat a monitoringhálózat erősítése, a helyi megfigyelések értékelése, és a technológiai fegyelem fenntartása.

– A kukorica megmaradt területein a csapadékellátottság mellett a védekezés minősége fogja meghatározni, hogy mennyit tudunk betakarítani. Ez már nem csak növényvédelmi kérdés – ez a termésbiztonság és az élelmiszerbiztonság kulcsa – fogalmazott.

Horváth Attila
Agroinform