Újabb jelentős kereskedelmi megállapodást kötött az Európai Unió: Ursula von der Leyen bejelentette az EU–Ausztrália egyezséget, amely elsősorban stratégiai és gazdasági szempontból bír kiemelt jelentőséggel. A megállapodás célja nemcsak a kereskedelem bővítése, hanem az ellátási láncok megerősítése is.

Az egyezmény egyik legfontosabb indoka, hogy az EU hozzáférést szerezzen kulcsfontosságú nyersanyagokhoz.

Ide tartozik többek között a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek, amelyek elengedhetetlenek az elektromos járművek, akkumulátorok és digitális technológiák gyártásához. Ezek az alapanyagok kulcsszerepet játszanak a zöld és digitális átállásban, így az EU hosszú távú stratégiai érdekeinek is megfelel a megállapodás.

Az agrárszektor ismét háttérbe szorul

A megállapodás azonban nem mentes a kritikáktól. Több elemző szerint az európai agrárszektor ismét „alkualapként” szolgált a szélesebb geopolitikai és gazdasági célok érdekében. Az ilyen egyezségek gyakran azt eredményezik, hogy az uniós gazdák fokozott versennyel szembesülnek, miközben más ágazatok előnyökhöz jutnak.

Az ausztrál kormány egyértelmű sikerként értékeli a megállapodást, különösen saját mezőgazdasági exportja szempontjából. Az egyezmény értelmében az ausztrál export mintegy 98%-a vámmentesen léphet be az Európai Unió piacára, ami jelentős versenyelőnyt biztosít az ottani termelőknek.

Ezzel szemben az EU-ban többen aggályokat fogalmaznak meg, különösen az agrárpiacra gyakorolt hatások miatt. A kérdés az, hogy az ipari és stratégiai előnyök ellensúlyozni tudják-e a mezőgazdasági szektor esetleges veszteségeit.

Mit jelent az európai gazdáknak az EU–Ausztrália megállapodás?

Az EU és Ausztrália közötti új szabadkereskedelmi megállapodás komoly vitákat váltott ki az európai agrárszektorban. Bár az egyezmény stratégiai előnyöket kínál, a gazdálkodók számára számos kockázatot is hordoz, különösen az import növekedése és az árak alakulása miatt.

Érzékeny termékek és piaci zavarok

Az európai gazdaszövetség, a Copa-Cogeca élesen bírálta a megállapodást, különösen az érzékeny termékekre vonatkozó vámkontingensek miatt.
A marhahús (30 600 tonna), juhhús (25 000 tonna), cukor (35 000 tonna) és rizs (8 500 tonna) esetében biztosított piacnyitás önmagában még kezelhetőnek tűnhet.

A probléma azonban a kumulatív hatás: a Mercosur-megállapodással és az ukrán importtal együtt ezek a mennyiségek már jelentős piaci nyomást gyakorolhatnak. A termelők szerint ez középtávon komoly zavarokat okozhat, különösen a már most is sérülékeny ágazatokban.

Cukorpiac: egyre növekvő nyomás

A megállapodás egyik legvitatottabb eleme a cukorra vonatkozó új vámmentes kvóta. Az ausztrál import hozzáadódik a már meglévő, Brazíliának biztosított 180 ezer tonnás és az Ukrajnának adott 100 ezer tonnás hozzáféréshez.

Ennek eredményeként az EU-ba érkező vámmentes cukorimport elérheti az 1,13 millió tonnát. Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy az elmúlt tíz évben több mint 20 cukorgyár zárt be Európában, miközben az árak az utóbbi két évben mintegy 40%-kal csökkentek.

Nyertesek: az élelmiszeripar

Miközben a mezőgazdasági termelők egy része vesztesnek érzi magát, az élelmiszeripar egyértelműen profitálhat az egyezményből. Az olyan termékek, mint a sajtok, borok, feldolgozott élelmiszerek, csokoládé vagy gyümölcskészítmények vámmentesen juthatnak be az ausztrál piacra, ami új exportlehetőségeket teremt.

kereskedelem

A marhahús (30 600 tonna), juhhús (25 000 tonna), cukor (35 000 tonna) és rizs (8 500 tonna) esetében biztosított piacnyitás önmagában még kezelhetőnek tűnhet – Fotó: Shutterstock

Tejpiac: eltérő tagállami megítélés

Az európai tejágazat helyzete szintén napirendre került. A legtöbb tagállam szerint a piaci helyzet romlik, azonban Németország nem tartja szükségesnek a beavatkozást, és inkább új piaci lehetőségeket lát.

Magyarország ezzel szemben súlyosbodó válságról számolt be: az árak nem javulnak sem a felvásárlási, sem a spot piacokon. Több intézkedést is sürgettek, például a magántárolási támogatások bevezetését, a mezőgazdasági tartalék megnyitását és a támogatási szabályok ideiglenes enyhítését.

Takarmányozás: alkalmazkodás és innováció

A kihívásokra válaszul a takarmányozási ágazat dinamikusan fejlődik. A szigorodó környezetvédelmi előírások és a termelők kényszere az állattenyésztés kibocsátásának csökkentésére új megoldásokat hozott.

Kiemelkedő szerepet kapnak az aminosavak, amelyek lehetővé teszik az alacsonyabb fehérjetartalmú takarmányok használatát, miközben javítják a hatékonyságot. A baromfiágazat dominál, de a kérődzőknél a metáncsökkentő technológiák, míg az akvakultúrában az alternatív fehérjeforrások – például a rovarfehérje – terjednek.

Összegzés: növekvő nyomás, vegyes kilátások

Az EU–Ausztrália megállapodás egyszerre kínál lehetőségeket és jelent kihívásokat. Miközben egyes ágazatok új piacokhoz jutnak, a mezőgazdasági termelők egy része fokozódó versennyel és csökkenő jövedelmezőséggel szembesülhet. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy az EU képes lesz-e egyensúlyt teremteni a stratégiai célok és a gazdák védelme között.

Forrás: MAGOSZ
Indexkép: unsplash.com