Áttörés a fenntartható állattenyésztésben

A mezőgazdaság előtt álló egyik legnagyobb kihívás a tejelő állományok ökológiai lábnyomának csökkentése, különös tekintettel a kérődzők bélgáz-kibocsátására. Egy új, 32 holstein-fríz tehén bevonásával készült tanulmány a cikória (Cichorium intybus) és az évelő rozs (Lolium perenne) hatásait vetette össze. A vizsgálat során a tudósok arra keresték a választ, miként befolyásolja ez a takarmányváltás a metántermelést, az állatok étkezési viselkedését és a tej összetételét.



A kísérletben részt vevő állatokat két csoportra osztották, ahol az egyik csoport kizárólag frissen betakarított, korai vegetatív szakaszban lévő cikóriát, a másik pedig késői vegetatív állapotú rozsfüvet kapott. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a takarmányozási stratégia megváltoztatása kulcsfontosságú lehet a környezeti célok elérésében.

Látványos metáncsökkenés és megváltozott viselkedés

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a cikóriával etetett tehenek metántermelése napi szinten 26%-kal mérséklődött a rozsfűhöz képest. Ezzel párhuzamosan a hidrogénkibocsátás jelentősen növekedett, ami a bendőben zajló fermentációs folyamatok eltolódására utal. A tudósok szerint ezt a cikóriában található másodlagos metabolitok metanogén-gátló hatása, valamint a gyorsabb bendőbeli áthaladási idő magyarázhatja.

Bár a teljes takarmányfelvétel (DMI) mennyisége nem mutatott jelentős eltérést a két csoport között, az állatok viselkedése megváltozott:

  • Hosszabb evési idő: A cikóriát fogyasztó tehenek több időt töltöttek a takarmányozóknál.
  • Alacsonyabb felvételi arány: Lassabban, de folyamatosabban fogyasztották el a napi adagjukat.
  • Változatlan hatékonyság: Az étkezések száma és a takarmányhasznosítási mutatók stabilak maradtak.


cikoria

illusztráció – Fotó: Pixabay

Tejminőség és beltartalmi mutatók

A gazdák számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy a környezetvédelmi előnyök oltárán fel kell-e áldozni a tejhozamot. A tanulmány megnyugtató választ ad: a fehérje- és laktózhozam, valamint a korrigált tejhozam (FPCM) nem változott számottevően. Ugyanakkor bizonyos összetevőkben eltolódás tapasztalható:

  • Csökkenő tejzsír: A cikória alacsony rosttartalma miatt a tejzsírkoncentráció mintegy 11%-kal mérséklődött.
  • Alacsonyabb karbamid-szint: A tej karbamidtartalma 52%-kal esett vissza, ami a cikória alacsonyabb nyersfehérje-tartalmát és a nitrogénhasznosítás megváltozását tükrözi.
  • Magasabb ásványianyag-tartalom: A cikória a rozsfűnél több nátriumot és káliumot biztosított az állatok számára.

Kihívások és gyakorlati megfontolások

Annak ellenére, hogy a cikória az egyik legígéretesebb alternatív takarmány az aszálytűrése (mély karógyökér-rendszere) és emisszió-csökkentő hatása miatt, a gyakorlati alkalmazása körültekintést igényel. A növény ugyanis kevésbé tartós, mint a hagyományos gyepek, és érzékeny a túllegeltetésre, valamint a nedves körülmények közötti taposási károkra.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy bár a cikória az élmezőnyhöz tartozik a metáncsökkentő takarmányok között, a mért 24-26%-os javulást a növények specifikus fejlődési szakaszaihoz (korai vegetatív cikória vs. késői rozs) kötötten kell értelmezni. A technológia széles körű elterjedése előtt további vizsgálatok szükségesek különböző legeltetési rendszerekben is.


A cikória etetése hatékony eszköz lehet a tejtermelés környezeti terhelésének csökkentésére anélkül, hogy a tejhozam érdemben sérülne. A bendőfermentáció optimalizálása révén nemcsak a metánkibocsátás mérsékelhető, hanem javítható a nitrogénfelhasználás hatékonysága is, ami tisztább és fenntarthatóbb agráriumot eredményezhet.

Forrás: dairyglobal.net

Indexkép: Shutterstock