Az elmúlt aszályos évek nyomán egyértelművé vált: az öntözhetőség ma már nem versenyelőny, hanem alap, például a szerződéskötés alapfeltétele a feldolgozóiparban. Sajnos azonban az öntöződob sem mindenható a perzselő UV-sugárzás ellen. Milyen lehetőségek, megoldások kínálkoznak a gazdák számára? Melyek a problémás kérdések? Körképes anyagunkban ennek próbáltunk utánajárni.

A hőség ellen már az öntözés sem mindig elég

Az egyik alföldi gazdaságban a terület nagyjából fele öntözhető. A gazdaság évről évre bővíti öntözési kapacitásait. A gazdaság növénytermesztési ágazatvezetője ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy extrém időjárási helyzetekben az öntözés hatékonysága is korlátozott.

„Ha tartósan 40 fok van, és az UV-sugárzás égeti a növényt, ott már egy idő után nem sok mindent tudunk csinálni” – mondta.

Ez jól mutatja, hogy a klimatikus stressz ma már nemcsak vízhiányt jelent, hanem komplex, a növények teljes élettani működését érintő terhelést. Az idei év eddigi csapadékmennyisége különösen alacsony: január óta mindössze mintegy 50 milliméter hullott, ami messze elmarad az optimálistól. Ennek következtében a gazdaságban már kora tavasszal meg kellett kezdeni az öntözést, elsősorban a takarmánynövények és a búza egy részén.

Technológiai választások: a munkaerő is szempont

Az öntözési technológia kiválasztásánál nemcsak a domborzati viszonyok, hanem a munkaerőigény is meghatározó. A gazdaságban elsősorban lineár és körforgó rendszereket alkalmaznak, mivel ezek üzemeltetése kevesebb élőmunkát igényel.

A felszín alatti öntözési rendszerek ugyan egyre inkább terjednek, de ezek elsősorban sík területeken működnek jól, a hullámosabb adottságú térségekben kevésbé alkalmazhatók hatékonyan.

Talajvíz: a jövő egyik legnagyobb kockázata

A szakember szerint a legnagyobb probléma hosszabb távon nem is feltétlenül az öntözési technológia, hanem a csökkenő talajvízszint. A meliorációs munkák és vízelvezetések következtében a mélyebb fekvésű területekről folyamatosan elszivattyúzott víz hatása idővel a magasabb fekvésű területeken is jelentkezik.

Ez évek, évtizedek alatt oda vezet, hogy a talajvízszint csökken, és egyszerűen nem lehet pótolni – fogalmazott.

Ez a folyamat már több térségben is megfigyelhető, és hosszabb távon komoly termelési kockázatot jelenthet.

Tápanyagellátás: a klasszikus megoldások előtérben

A gazdaságban a növények stressztűrésének javítását elsősorban a megfelelő tápanyagellátással igyekeznek biztosítani. A biostimulátorok használata helyett inkább a szerves és műtrágyákra építenek.

Az állatállomány lehetővé teszi a nagy mennyiségű szerves trágya kijuttatását, amely a talaj vízmegtartó képességét is javítja.

Új korszak a növénytermesztésben

A tapasztalatok egyértelműek: a klímaváltozás hatásai már nem a jövő problémái, hanem a mindennapi termelés részei. S habár az öntözés ma már alapfeltétel, de önmagában nem mindenható megoldás.

Azonban a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. területén kiépített felszín alatti öntözési rendszer új korszakot nyithat a víztakarékos gazdálkodásban – de a technológia komoly odafigyelést és tapasztalatot igényel. A gazdaság vezetői szerint a klímaváltozás miatt már nem kérdés: öntözés nélkül nincs biztonságos termelés.

A Zrt. telephelye mellett 2021–2022-ben valósult meg az a felszín alatti öntözési beruházás, amely ma már egy 63 hektáros, intenzíven művelt terület vízellátását biztosítja. A fejlesztés pályázati forrásból valósult meg, és a cég egyik legfontosabb technológiai kísérletévé vált.

Hatékonyabb vízfelhasználás a cél

Egyed Sándor cégvezető szerint a beruházás mögött egyértelmű szakmai döntés állt: a rendelkezésre álló vízkészleteket a lehető leghatékonyabban kell felhasználni.

„Ez elvileg a leghatékonyabb megoldás. A legkevesebb vízmennyiséggel tudunk öntözni, miközben a növény számára biztosítjuk a szükséges nedvességet” – fogalmazott.

A rendszer lényege, hogy a kutakból kitermelt víz először egy 5000 köbméteres tározóba kerül, majd innen föld alatti csőrendszeren keresztül jut el a növények gyökérzónájába. Ezen felül egy kisebb, 3000 köbméteres tároló tartja vissza az istállókból származó barna vizet, amit a tiszta vízzel hígítanak, majd betáplálnak a rendszerbe.

A technológia előnye, hogy a víz közvetlenül ott hasznosul, ahol a növény felveszi, így jelentősen csökken a párolgási veszteség.

A klímaváltozás már Zalát is elérte

Bár a térség korábban kedvezőbb csapadékviszonyairól volt ismert, a helyi gazdák már itt is érzik az aszály hatásait.

„Dél-Zala még nem az Alföld, de a tavalyi évben is rendkívül aszályos időszakunk volt. Júniusban szinte nem kaptunk esőt” – mondta a cégvezető.

Ez a helyzet egyre inkább szükségessé teszi az öntözési rendszerek fejlesztését, különösen a nagyobb értékű kultúrák esetében.

Nem problémamentes technológia

A felszín alatti öntözés ugyan hatékony, de komoly technológiai fegyelmet igényel. A csőrendszert a talajban mintegy 35 centiméter mélységben helyezték el, ami elvileg a gyökérzóna ideális tartománya.

öntözés

A tiszta víz tározója, mellyel a barna vizet hígítják – Fotó: Agroinform.hu

A gyakorlat azonban több kihívást is hozott.

„Olyan, mintha hímes tojás lenne: nagyon oda kell figyelni a talajmunkákra, mert egy nehéz gép könnyen megsértheti a rendszert” – hangsúlyozta Egyed Sándor.

A több tonnás munkagépek használata miatt a talajművelés jelentősen kötöttebbé vált, és a csővezetékek sérülései az első években komoly problémát jelentettek.

Tanulási folyamat: még mindig kísérleti szakasz

A rendszer működtetése folyamatos tanulást igényel. Rikli Balázs öntözési vezető szerint a legnagyobb kihívás az üzembiztos működés fenntartása.

„Ez nagyon nagy odafigyelést igényel. Folyamatosan gyűjtjük a tapasztalatokat, és ezek alapján módosítjuk a gyakorlatot” – mondta.

A kezdeti időszakban több csőtörés is előfordult, ezért a gazdaság óvatosan haladt a magasabb értékű kultúrák bevezetésével. Az első évben csemegekukoricát termesztettek, majd a következő szezonban inkább takarmánykukoricával folytatták a kísérletezést.

Az öntözés hatása ugyanakkor egyértelmű volt: a hozam mintegy 5–5,5 tonnával haladta meg az öntözetlen területek eredményét.

Láthatatlan öntözés, mégis zöldebb állomány

A rendszer egyik sajátossága, hogy a felszínen nem feltétlenül látszik az öntözés hatása – a víz a talajban marad.

„Lehet, hogy a felszín száraznak tűnik, de pár centivel lejjebb már nedves a talaj. Ez így jó, mert nincs párolgási veszteség” – magyarázta Rikli Balázs.

A növényállományon viszont jól megfigyelhető a különbség: a kukorica zöldebb, egészségesebb marad, és kevésbé indul meg az alsó levelek elszáradása még száraz időszakban sem.

A jövő: magasabb értékű kultúrák

A gazdaság célja, hogy a rendszer stabil működése után magasabb hozzáadott értékű termelésre álljon át. A tervek között szerepel vetőmag-kukorica termesztése, amely szigorú technológiai feltételeket igényel.

Addig azonban még további tapasztalatokra van szükség, és a rendszer finomhangolása is folytatódik.

Izraeli példa, zalai valóság

A felszín alatti öntözés világszerte, különösen Izraelben bizonyított technológia, de hazai körülmények között még sok a nyitott kérdés.

A miklósfai tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer valóban hatékony, de nem univerzális megoldás: talajadottság, domborzat és üzemeltetési fegyelem egyaránt meghatározza a sikerét.

Egy azonban biztos: a klímaváltozás hatásai miatt az öntözés – akár felszíni, akár felszín alatti formában – a jövőben már nem választás, hanem alapfeltétel lesz a versenyképes növénytermesztésben.

öntözés

Az egyik kiállás a parcellák között, melyen keresztül a szakemberek a szükséges beavatkozásokat is el tudják végezni – Fotó: Agroinform.hu

Adminisztratív nehézségek

Miközben a klímaváltozás miatt egyre sürgetőbbé válik a vízgazdálkodás fejlesztése a mezőgazdaságban, az öntözés bővítése nem elsősorban forráshiány miatt akadozik. A szakértők szerint sokkal inkább a hosszadalmas engedélyezési eljárások, a bizonytalan gazdálkodói ismeretek és a területi adottságok jelentik a valódi akadályt.

Az elmúlt évek aszályos időszakai – különösen a 2022-es, majd a 2025-ös év – egyértelművé tették, hogy a hazai mezőgazdaság nem kerülheti el a vízgazdálkodás kérdésének újragondolását. A termelők egyre inkább szembesülnek azzal, hogy még azonos csapadékmennyiség mellett is jelentős terméscsökkenést okoz a növekvő hőmérséklet és az ezzel járó fokozott párolgás.

Dr. Futó Zoltán, a gyomaendrődi Bethlen Gábor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum igazgatója szerint azonban a helyzet árnyaltabb annál, mint hogy egyszerűen forráshiányról beszéljünk.

„Az öntözésfejlesztéshez szükséges pályázati források – például a Vidékfejlesztési Program keretében – az elmúlt időszakban elérhetők voltak, és jelenleg is rendelkezésre állnak. A probléma nem itt kezdődik” – fogalmazott.

Hónapokig húzódó engedélyezés, bizonytalan beruházások

A szakember szerint az egyik legnagyobb akadályt az engedélyeztetési eljárások hossza jelenti. Egy vízjogi engedély megszerzése gyakran 4–6 hónapot vesz igénybe, de nem ritka a 8 hónapos átfutási idő sem.

Ez a folyamat nemcsak időigényes, hanem komoly terhet ró a tervezéssel foglalkozó szakemberekre is, akik túlterheltségük miatt nehezen tudják tartani a határidőket.

Az elhúzódó engedélyezés további következménye, hogy a beruházások költségei időközben jelentősen megemelkedhetnek. Az utóbbi évek inputár-robbanása miatt sok esetben előfordul, hogy egy eredetileg tervezett öntözési projekt a megvalósítás idejére gazdaságilag már nem kivitelezhető.

„Mire végigmegy a teljes folyamat, sokszor olyan mértékű drágulás történik, hogy a beruházás már nem térül meg, vagy egyszerűen nem finanszírozható” – hívta fel a figyelmet a korábban a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szarvasi Karán, az Öntözésfejlesztési és Meliorációs Tanszéken oktató, a témában szaktekintélynek számító szakember.


Jogszabály van, de sokan nem ismerik

A másik jelentős problémakör az információhiány. Bár az öntözésfejlesztés jogszabályi háttere az elmúlt években jelentősen rendeződött, a gazdálkodók jelentős része nincs tisztában a lehetőségeivel.

Különösen fontos elem az úgynevezett öntözési szolgalmi jog, amely lehetővé teszi, hogy egy gazdálkodó akkor is megvalósíthassa az öntözési beruházását, ha az érinti a szomszédos területeket.

„A törvény egyértelműen kimondja, hogy a szomszéd nem akadályozhatja meg az öntözés kialakítását. Természetesen jár neki kártérítés, ennek mértéke is szabályozott, de maga a beruházás nem blokkolható” – magyarázta a szakember.

Ennek ellenére sok gazda még mindig úgy gondolja, hogy a szomszéd hozzájárulása nélkül nem indítható el egy ilyen fejlesztés, ezért inkább bele sem kezd az engedélyeztetésbe.

A gazdák nem kérnek segítséget

Az információhiány másik oldala, hogy sok gazdálkodó nem fordul szakemberhez. Pedig a falugazdászok, a vízügyi tervezők és a kamarai szakemberek számos esetben tudnának gyakorlati segítséget nyújtani.

„Azt látom, hogy a gazdák szeretnének öntözni, de nem keresik meg azokat a szakembereket, akik végig tudnák vinni őket a folyamaton. A Kamara például rengeteg tájékoztató anyagot és segítséget kínál, de ezekhez nem mindenki jut el” – mondta Dr. Futó Zoltán.

Becslése szerint ma körülbelül tíz gazdából öt tudja, hol találhatók ezek az információk – ami ugyan javulás az elmúlt évekhez képest, de még mindig jelentős hiányosságokra utal.

Nem mindenhol lehet gyorsan öntözni

A harmadik kritikus tényező a területi adottságok kérdése. Nem minden gazdaság helyezkedik el olyan térségben, ahol könnyen elérhető felszíni vízforrás áll rendelkezésre.

Azok a gazdálkodók, akik közel vannak működő csatornákhoz, vagy ahol viszonylag kis ráfordítással helyreállíthatók a vízvezető rendszerek, jóval gyorsabban tudnak öntözésfejlesztésbe kezdeni.


Ezzel szemben azok a területek, amelyek távol esnek a felszíni vizektől, komoly hátrányban vannak. Itt az öntözés csak nagy volumenű, állami infrastruktúra-fejlesztéssel lenne megoldható, ami akár 5–10–15 éves távlatban valósulhat meg.

Alternatívát jelenthet a felszín alatti vízkészletek hasznosítása, azonban ennek engedélyezése és műszaki megvalósítása jóval bonyolultabb és költségesebb.

A jövő kulcsa: szemléletváltás és tudás

Dr. Futó Zoltán szerint az öntözésfejlesztés jövője nemcsak a pénzügyi forrásokon múlik, hanem azon is, hogy a gazdálkodók mennyire tudatosan és felkészülten állnak a kérdéshez.

Az aszályos évek egyértelműen rámutattak arra, hogy a víz már nem kiegészítő tényező, hanem a termelés egyik alapfeltétele. A következő időszak egyik legfontosabb feladata ezért az információáramlás javítása és a gazdák szakmai támogatása lehet.

„A lehetőségek adottak, de élni is kell velük. Ehhez viszont tudás, információ és együttműködés szükséges” – foglalta össze a szakember.

Indexkép: Pixabay

A témával, illetve a klimatikus stressz kérdéskörével részletesen foglalkozunk a 2026.04.22-én 9:00 órakor kezdődő, "Minden csepp számít!" Vízgazdálkodás Agroinform online konferencián. JELENTKEZZ MOST a konferenciára az alábbi űrlap kitöltésével!