Németország mezőgazdaságában egyre markánsabb szerkezeti átalakulás figyelhető meg: a termőföldek jelentős része már nem azok tulajdonában van, akik ténylegesen megművelik azokat. A mezőgazdasági területek egy része olyan nagyvállalati struktúrákhoz került, amelyek mögött ipari és kereskedelmi befektetők állnak.

A 2020-as mezőgazdasági összeírás adatai alapján a mintegy 262 800 gazdaságból mindössze körülbelül 4 százalék működik jogi személy vagy partnerség formájában, ugyanakkor ezek közül több ezer üzem vállalatcsoportokhoz tartozik. Ezek a gazdaságok összesen mintegy 1,84 millió hektár mezőgazdasági területet használnak, ami az ország teljes agrárterületének több mint tizedét jelenti.


A tulajdonosi háttér különösen figyelemre méltó: a nagyobb birtokok mögött gyakran nem mezőgazdasági szereplők állnak, hanem ipari, logisztikai, energetikai vagy pénzügyi befektetők. A mezőgazdasági holdingok finanszírozása jellemzően nem az agrártermelésből származik, hanem más ágazatokból érkező tőkére épül.

Területileg ezek a nagybirtokok elsősorban Kelet-Németországban koncentrálódnak. Egyes tartományokban a mezőgazdasági területek közel ötödét, sőt egyes esetekben több mint egyharmadát ilyen vállalati struktúrák művelik. Ez jelentős különbséget mutat a nyugati tartományokhoz képest, ahol a családi gazdaságok szerepe továbbra is erősebb.

A nagy agrárholdingok által kezelt földterület nagysága jól szemlélteti a koncentráció mértékét: egyes csoportok több tízezer hektáron gazdálkodnak, gyakran több leányvállalaton keresztül. Ezek a komplex vállalati rendszerek sokszor nehezen átláthatók, ami a birtokviszonyok követhetőségét is megnehezíti.

fold

illusztráció – Fotó: Shutterstock

Az uniós agrártámogatási rendszer tovább erősíti ezt a koncentrációt, hiszen a közvetlen kifizetések jelentős része a művelt terület nagyságához kötődik. Így a nagyobb földterülettel rendelkező vállalkozások automatikusan magasabb támogatásokhoz jutnak, ami tovább növelheti versenyelőnyüket a kisebb gazdaságokkal szemben.

A jelenség nemcsak a földtulajdonra, hanem az állattenyésztésre is kiterjed. A statisztikák szerint a teljes állatállomány közel egytizede ilyen vállalati struktúrákhoz köthető, különösen a tejtermelésben és egyes intenzív ágazatokban. Regionálisan itt is jelentős különbségek mutatkoznak, a keleti tartományokban nagyobb az arányuk.

A német példa jól mutatja, hogy a mezőgazdaságban zajló tőke- és birtokkoncentráció nem elszigetelt jelenség, hanem szélesebb nemzetközi trend része.

Ez a folyamat az európai agrárium számára is fontos kérdéseket vet fel: hogyan alakul a gazdálkodók szerepe, milyen hatással van mindez a vidéki társadalomra, és hogyan változik a termelés szerkezete.

Forrás: agrarheute.com

Indexkép: Shutterstock