A folyók működéséről adott új képet az a friss nemzetközi kutatás, amely széles sávú műholdas magasságméréssel vizsgálta, meddig érződik az árapály hatása a folyómedrekben. A tanulmány azért különösen fontos, mert nem csupán a torkolatok hidrológiáját segít jobban megérteni, hanem a vízgazdálkodás, az öntözés, az árvízvédelem és a part menti mezőgazdaság szempontjából is új összefüggésekre mutat rá.



A kutatók a SWOT műhold adatait felhasználva világszerte 3172 folyórendszer árapály-dinamikáját vizsgálták meg. Eredményeik szerint több mint 165 ezer kilométernyi folyószakaszt befolyásol az árapály lüktetése. Ez azt jelenti, hogy a tengeri hatás nem áll meg a torkolatok közvetlen közelében, hanem sok esetben jóval beljebb hatol a folyók belső szakaszaira is.

Tegyük hozzá, hogy a Duna és a Tisza esetében az árapály hatása valószínűleg nem különösebben érvényesül, mivel ezek a folyók nem közvetlenül erős árapályú tengerekbe torkollnak.

A tanulmány szerint viszont több mint 700 millió ember él ilyen átmeneti zónák közelében, vagyis olyan térségekben, ahol a folyók vízjárását és a vízkészletek viselkedését az óceáni árapály is alakítja. Ennek jelentősége agrárszempontból is kiemelt, hiszen a part menti mezőgazdasági területeken a vízellátás, az öntözővíz minősége, a talajok sóterhelése és az időszakos elöntések gyakorisága egyaránt összefügg azzal, milyen mértékben nyomul fel az árapály a folyókban.

tenger

illusztráció – Fotó: Pixabay


A vizsgálat arra is rámutatott, hogy az árapály terjedését több tényező együttesen határozza meg. Meghatározó a folyó mérete, a meder esése, a torkolat szélessége, valamint az is, mekkora az árapály-ingadozás a tengeri oldalon. A nagyobb, laposabb esésű folyókban az árapály jóval messzebbre juthat fel, míg a meredekebb, keskenyebb medrek gyorsabban lefékezik ezt a hatást.

A mezőgazdaság számára különösen figyelemre méltó megállapítás:

világszerte mintegy 110 ezer négyzetkilométernyi termőföld található három kilométeres körzetben olyan folyók mellett, amelyeket az árapály is érint.

Ezeken a területeken a sósvíz betörése, az öntözővíz minőségének romlása, valamint a termőterületek időszakos elöntése egyaránt fokozódó kockázatot jelenthet, különösen a tengerszint-emelkedés és a változó csapadékviszonyok mellett.

A kutatás azt is bemutatta, hogy a természetes és mesterséges akadályok, például a gátak, zsiliprendszerek és egyéb folyószabályozási műtárgyak az árapályos folyók mintegy 16 százalékában korlátozzák a hullámzás továbbterjedését. Ez a vízgazdálkodási gyakorlat számára is fontos tanulság, hiszen a folyók szabályozása nemcsak az árvízi biztonságot, hanem a vízminőséget, a vizes élőhelyek állapotát és a mezőgazdasági hasznosítás feltételeit is befolyásolja.



Európában a kutatás szerint az északnyugati partvidékeken erőteljesebb az árapály folyókra gyakorolt hatása, mint a kontinens déli vagy keleti részein. Ez jól mutatja, hogy a part menti gazdálkodás feltételei térségenként jelentősen eltérhetnek, és a vízkezelési megoldásokat is ezekhez a sajátosságokhoz kell igazítani.

A tanulmány egyik fontos üzenete, hogy az árapály pontosabb megfigyelése a jövőben javíthatja az árvízi előrejelzéseket, segítheti a sósvíz-betörés modellezését, és megbízhatóbb alapot adhat a part menti öntözésre épülő mezőgazdasági rendszerek tervezéséhez. A kutatás tehát nem csupán tudományos áttörés, hanem a gyakorlati vízgazdálkodás és az agrárium számára is hasznos eszköz lehet.

Forrás: nature.com

Indexkép: Pixabay