Ha nem történik gyors és átfogó beavatkozás a vízgazdálkodásban, a talajvédelemben és a termelési szerkezetben, Magyarország mezőgazdasága alapjaiban alakulhat át – hangzott el egy szakmai fórumon, ahol a szakértők egyértelműen jelezték: a jelenlegi folyamatok fenntarthatatlanok.

Egyre súlyosabb képet festenek a hazai víz- és talajállapotokról azok a szakmai megszólalások, amelyek a klímaváltozás, az aszály és a hibás tájhasználat következményeit elemzik. A március 26-i szakmai beszélgetésen több vezető szakember – köztük Sipos Katalin (WWF), Dr. Dobos Endre (Magyar Talajtani Társaság), Balogh Péter (Vízválasztó Mozgalom) és Dr. Váradi József (Magyar Hidrológiai Társaság) – egybehangzóan arról beszélt: a jelenlegi pálya hosszú távon a magyar agrárium drasztikus átalakulásához vezethet.

Nem a víz hiányzik – hanem a helye

Dr. Váradi József rámutatott: Magyarország vízmérlege önmagában nem tragikus, a probléma sokkal inkább az eloszlásban rejlik. Míg a vízkészletek jelentős része a Dunában koncentrálódik, addig a Tisza-völgy és az Alföld egyes térségei egyre súlyosabb vízhiánnyal küzdenek.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a talajvízszint jelentősen csökkent – több térségben már 1,5 méterrel az ideális szint alatt van. Eközben a hőmérséklet-emelkedés miatt a párolgás mértéke elérheti az évi ezer millimétert, amit a csapadék már nem tud ellensúlyozni.

„Liszt van a felszínen” – összeomló talajrendszer

Dr. Dobos Endre szerint a probléma gyökere a talajállapot romlásában keresendő. Az elmúlt évtizedek intenzív művelése olyan mértékben károsította a termőréteget, hogy az már nem képes betölteni vízmegtartó szerepét.

„Liszt van a felszínen” – fogalmazott szemléletesen a szakember, utalva arra, hogy a talaj szerkezete szétesett. A csapadék nem szivárog be, hanem lefolyik, belvizet okoz, majd rövid időn belül aszály követi.

A szakértő szerint az ország több mint fele érintett valamilyen talajdegradációs folyamatban, ami már nemcsak agrár-, hanem élelmiszerbiztonsági kérdés is.

Vizet a tájba – de nem csak jelszóként

Sipos Katalin hangsúlyozta: a megoldás kulcsa a táj vízmegtartó képességének helyreállítása.

A korábban vízzel borított területek drasztikus csökkenése – mintegy 21 ezer négyzetkilométerről 640-re – súlyosan rontotta az ökológiai egyensúlyt.

A „vizet a tájba” szemlélet gyakorlati lépéseket jelent:

  • árterek visszaállítása,
  • vízvisszatartó rendszerek kiépítése,
  • mélyfekvésű területek kivonása a szántóföldi művelésből,
  • regeneratív gazdálkodási rendszerek alkalmazása.

A Tisza mentén például akár 150 ezer hektárnyi terület is bevonható lenne ilyen célokra.

Új növények, új gondolkodás

A szakértők szerint a jelenlegi termelési szerkezet hosszú távon nem tartható fenn. Több térségben – különösen a Duna–Tisza közi homokhátságon – a kukorica már most is egyre bizonytalanabbul termeszthető.

Sipos Katalin arra figyelmeztetett: elkerülhetetlen lesz az alkalmazkodás, ami új növénykultúrák megjelenését hozhatja. Ilyen például a cirok, amely jobban tűri az aszályos körülményeket – ugyanakkor jelenleg hiányzik mögüle a feldolgozóipar és a stabil piac.

A címben megjelenő „cirok, teve és kaktusz” ugyan túlzó kép, de jól érzékelteti a változás irányát: a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a szárazodó klímához.

Komplex válság, lassú válaszok

Balogh Péter szerint évente akár 10–20 milliárd köbméter víz hiányzik a rendszerből a fokozódó párolgás miatt. A megoldás nemcsak műszaki, hanem szabályozási és társadalmi kérdés is.

  • A szakértők egyetértettek abban, hogy:
  • szükség van a nagy vízrendszerek (Duna, Tisza) tudatosabb használatára,
  • módosítani kell a területhasználati szabályokat,
  • és elengedhetetlen a politikai és társadalmi konszenzus.

Idő van – de nem sok

A fórum egyik legfontosabb üzenete, hogy a szükséges tudás és technológia rendelkezésre áll, azonban a megvalósítás akadozik. A kérdés nem az, hogy változni fog-e a magyar agrárium, hanem az, hogy irányított alkalmazkodás történik-e – vagy a körülmények kényszerítik ki a változást.

Az előbbi még kezelhető átmenetet jelentene. Az utóbbi viszont valóban egy teljesen új, sokak számára ismeretlen mezőgazdasági korszak kezdetét hozhatja.

Forrás: Index.hu

Indexkép: Pexels