A nyári kapásnövények körüli vita ma már nem ízlés vagy hagyomány kérdése, hanem kőkemény mérlegelés: mennyi víz áll rendelkezésre, milyen költségszinten tartható a technológia, és hol húzódik az a pont, amikor a „megszokásból termelt” kultúra veszteségtermelővé válik. A klímaváltozás ugyanis nemcsak a hőmérőn látszik, hanem a táblaszintű eredménykimutatásokon is – egyre gyakrabban ott, ahol évtizedekig magától értetődő volt a kukorica, a napraforgó vagy más nyári növények helye.

A következő összeállítás három nézőpontot rendez egységes képpé: hol bukik meg a kukorica a számokon, hol tartható még technológiai fegyelemmel, és milyen növények, talajállapot-javító lépések és piaci stratégiák kínálnak valós kapaszkodót, vagy alternatívát a nyári kapások korszakváltásában. És erről szól a január 28-án megrendezendő új Agroinform webinárium is, melyre a cikk alján elhelyezett űrlapon már most jelentkezhetsz!

A klímaváltozás már nem elméleti kérdés

A klímaváltozás már napi szintű gazdasági realitás – különösen a nyári kapásnövények termesztésében. Dr. Gergácz Zoltán, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke saját, több ezer hektáron szerzett tapasztalatai és részletes számításai alapján beszélt arról, miért jutott el odáig, hogy a kukoricát akár teljesen kivezesse a vetésszerkezetből, és milyen alternatívákban lát ma valódi esélyt a gazdaságos növénytermesztésre.

Az aszályos évek sorozata alapjaiban kérdőjelezi meg a hagyományos szántóföldi növénytermesztési gyakorlatokat. Dr. Gergácz Zoltán szerint ebben a helyzetben a talaj állapotának javítása az egyik legfontosabb kiindulópont. A biológiai készítmények – baktériumtrágyák, talajoltók, szervesanyag-alapú talajkondicionálók – nem csodaszerek, de megfelelő rendszerben alkalmazva érdemben javíthatják a talaj vízgazdálkodását. A humusztartalom növelése kulcskérdés: tapasztalatai szerint egyetlen százaléknyi humusznövekedés akár 40 milliméter csapadék megkötésére is képessé teheti a talajt. Ez különösen ott válik döntővé, ahol a nyári csapadék nagy része elfolyik vagy elpárolog.

kukorica

A talajfelszín folyamatos fedése kedvezőbb viszonyokat teremt a kapások számára – Fotó: iStock

A cél azonban nem az állandó pótlás, hanem a működő talajélet helyreállítása. Ennek részeként a Kányai Mezőgazdasági Zrt.-nél a szerves trágyát egyre inkább komposztált formában juttatják vissza a földekre. A komposzt nemcsak tápanyagforrás, hanem valódi „mikrobiom-bomba”, amely hosszabb távon képes önfenntartó talajéletet kialakítani. Ha ez sikerül, a nagy dózisú műtrágyázás is fokozatosan kiváltható.

A nyári növények esetében azonban a talajjavítás önmagában nem old meg mindent. Dr. Gergácz Zoltán konkrét számokkal támasztotta alá, miért vált a kukoricatermesztés gazdasági zsákutcává. Egy kukorica teljes tenyészidei vízigénye – talajtípustól és hibridtől függően – 550–600 milliméter, amelyből a kritikus június–augusztusi időszakban mintegy 400 milliméterre lenne szükség. Ezzel szemben a Kánya térségében 2025 nyarán mindössze 80,7 milliméter csapadék hullott ebben a három hónapban.

Ilyen körülmények között a termelés gyakorlatilag szerencsejáték: ha a gazdaság „elkap” egy lokális csapadékcellát, még lehet eredmény, ha nem, biztos a veszteség.

A cégcsoport 2025-ben 7000 hektáron gazdálkodott, ebből 860 hektár volt kukorica. Az eredmény 206 millió forintos veszteség lett. Mindez úgy, hogy korábban – 2021-ben – még 2000 hektár felett volt a kukorica vetésterülete, amelyet tudatosan csökkentettek. Dr. Gergácz szerint, ha ez nem történik meg, a veszteség ma még súlyosabb lenne. A döntés ezért radikális: a rossz vízgazdálkodású, homokos területeken teljesen megszűnik a kukorica, és még a jobb adottságú táblákon is csak kivételes esetben kerülhet szóba.

A waxy kukorica sem hozta meg a várt áttörést. Bár tonnánként mintegy 15 százalékos felárat kínál a piac, a hozamok így is alacsonyak maradtak: a waxy kukorica 4,16 tonnát, a takarmánykukorica mindössze 3,42 tonnát termett hektáronként. A veszteség tehát itt is egyértelmű.

A napraforgó sem jelent valódi menekülőutat. Bár gyakran emlegetik aszálytűrő növényként, Dr. Gergácz szerint pontosabb úgy fogalmazni: túléli az aszályt, de nem terem. A kritikus június–augusztusi időszakban a napraforgó is 300–310 milliméter csapadékot igényelne, amelynek töredéke állt rendelkezésre. A több mint egy tonnás terméskiesés ugyan jelentős bevételcsökkenést okozott, de a magas felvásárlási árak miatt végül nem lett veszteséges a kultúra.

Ezzel szemben az őszi vetésű növények kifejezetten jól teljesítettek. A gazdaság történetében először arattak 8,4 tonnás árpát, a búza 7 tonnát adott, a repce pedig átlagosan 3,6 tonnát, egyes táblákon 5 tonna feletti hozammal. Itt nem termelési, hanem piaci gondok jelentkeztek: a repce ára bezuhant, a búza iránt gyenge a kereslet, a sörárpát pedig végül takarmányként kellett értékesíteni.

A cirok sem csodaszer

A nyári kapások kiváltására több alternatívát is vizsgálnak. A cirok Dr. Gergácz szerint jó takarmánynövény, de nem csodaszer. Rossz adottságú területeken, tápanyag-utánpótlás nélkül nem hozza a szükséges hozamot, ugyanakkor megfelelő technológiával és jobb táblákon 8–10 tonnás termések is elérhetők, ami már gazdaságos lehet. Piaca van, akár exportban is, de nagy, homogén tételekre van szükség.

Az egyik legígéretesebb növénynek a lent tartja. A Kányai Mezőgazdasági Zrt. 2025-ben mintegy 600 tonnát értékesített, főként Ausztriába, egy francia feldolgozó számára. A kultúra termesztése viszonylag egyszerű, jól tűri a gyengébb talajokat, növényvédelme minimális, és a nyári hőséget nagyrészt elkerüli, mivel már június végén–július elején betakarítható. Két tonna feletti termés esetén kifejezetten jó jövedelmezőséget biztosít, tonnánként 600–650 eurós áron. Hároméves, 2000 tonnás szerződésük van, amelyhez több kisebb gazda is csatlakozott integrációs formában.

A növénytermesztési szerkezet átalakítása mellett a feldolgozás irányába is nyitnak: vetőmagelőállítás, lenolaj-készítés, feketekömény, csicseriborsó, valamint fűszer- és gyógynövények – koriander, oregánó, kapor, kamilla – is megjelentek a portfólióban.

Ezek nem váltják ki tömegében a kukoricát, de régiós szinten stabil termékpályák építhetők rájuk.

Dr. Gergácz Zoltán szerint a legfontosabb tanulság az adatalapú gondolkodás. Ahol évek óta nincs nyereség, ott nem szabad erőltetni a termelést. Egyes területeken a művelésből való ideiglenes kivonás, pillangós növényekkel, zöldítéssel kombinálva, még támogatások mellett is jobb döntés lehet. Ez nemcsak a veszteségek mérséklését szolgálja, hanem javítja a talaj állapotát és a biodiverzitást is.

Újratervezés: indul!

A klímaváltozás fényében tehát a hagyományos vetésszerkezetek újragondolása elkerülhetetlen. A kérdés már nem az, hogy változtatni kell-e, hanem az, hogy ki mennyire tud időben, számokra és tapasztalatokra támaszkodva alkalmazkodni. A kukoricát még nem kell temetni – de egyre tudatosabban kell termelni. Ács Norbert nagykanizsai gazdálkodó szerint a következő években nem az alternatív növények, hanem az alkalmazkodó agrotechnika dönti el, hogy rentábilis marad-e a kukoricatermesztés – már a Dunántúl nyugati felén is.

A Nyugat-Dunántúlon, így Nagykanizsa térségében a kukorica továbbra is a vetésszerkezet egyik alappillére. „A mi vidékünkön a kukoricát lehet termelni. Ötéves átlagban még mindig rentábilis” – fogalmazott Ács Norbert, aki szerint bár az időjárás egyre szélsőségesebb, a kukorica alkalmazkodóképessége továbbra is versenyelőnyt jelent.

Szélsőségek jönnek – nem az eső mennyisége a fő gond

A gazdálkodó az elmúlt évek időjárását felidézve jól érzékeltette a változékonyságot. „2023-ban olyan volt, mintha a trópusokon lettünk volna, egész nyáron esett. 2024 átlagos év volt, de augusztusban extrém meleggel és szárazsággal. 2025-ben viszont már a május–június is csapadékszegény volt.”

Szerinte nem feltétlenül az a legnagyobb probléma, ha kevesebb az éves csapadék, hanem az, hogy nem akkor érkezik, amikor a növény számára a leghatékonyabb lenne. Ez pedig közvetlenül befolyásolja a termésbiztonságot.

Cirok mint alternatíva? Egyelőre még nem

Ács Norbert már 2013-óta kísérletezik szemescirokkal, de tapasztalatai alapján a kukoricát jelenleg nem váltja ki. „Volt több évem is cirokkal, de még nincs meg az az előnye, ami miatt megérné kukorica helyett termelni.” 

Bár a cirok előnye, hogy toxinkockázat gyakorlatilag nincs, és 2024-ben jobb árat is adtak érte, összességében a felvásárlási ár jellemzően alacsonyabb, a terméspotenciál pedig nem haladja meg a kukoricáét.

Ha legalább annyit adnának érte, mint a kukoricáért, akkor lenne értelme

– tette hozzá.

A másik komoly korlát a technológia. Mint egyszikű növény, a cirok gyomirtása különösen problémás, főleg az évelő egyszikűek esetében. „Ha nincs rá hatékony technológia, akkor az a növény még nincs kész” – fogalmazott egyértelműen.

Miért marad mégis a kukorica?

A kukorica mellett szól a nemesítési háttér is. „A kukoricába az elmúlt évtizedekben nagyságrendekkel több energiát és pénzt fektettek, mint a cirokba” – mondta. Ez meglátszik a hibridek termőképességén, stressztűrésén és a rendelkezésre álló termesztéstechnológián is.

Emellett a kukorica jól illeszkedik a munkaszervezésbe. A vetés tavasszal megtörténik, nyáron nincs komoly munkacsúcs, miközben más növények betakarítása és az állattartáshoz szükséges takarmányozás zajlik. „Ez is hatékonnyá teszi” – emlékeztetett.

Öntözés és technológia: itt dől el a jövő

Ács Norbert szerint nem a növényt kell lecserélni, hanem a körülményeket javítani. Mint kiemelte:

Nem a kukoricát kell temetni, hanem az agrotechnikát kell fejleszteni.

Rámutatott: ha sikerülne növelni az öntözött területek arányát, a kukoricatermesztés jóval biztonságosabbá válna.

Példaként az Egyesült Államokat hozta fel: „Arizona államban gyakorlatilag sivatagi körülmények között is termelnek kukoricát.” Ez szerinte jól mutatja, hogy megfelelő technológiával szélsőséges adottságok mellett is lehet eredményesen gazdálkodni.

Biostimulátorok: hasznosak, de számolni kell

A gazdálkodó nem zárkózik el a biostimulátorok használatától, de óvatosan közelít hozzájuk. „Valamilyen szinten használok, például stresszmentesítésre, de nem nagy volumenben.”

A kérdés mindig a megtérülés. Egy hektárra akár 15–20 ezer forintos pluszköltséget is jelenthet egy komolyabb készítmény, és ehhez hozzáadódik a kijuttatás költsége, a gépek amortizációja, a munkaidő és az esetleges többlet-szárítás, szállítás is. „A végén azt kell megnézni: hoz-e annyit, amennyibe került.”

Ács Norbert szerint a legkorrektebb megoldás az, ha minden gazda saját területén, ismétléses kísérlettel teszteli ezeket a termékeket. „Három ismétlésnél már kijön, van-e valós hatás. Onnantól mindenki maga eldöntheti, megéri-e.”

kukorica

Egyre inkább visszaszorul a szántás – Fotó: pexels.com

A végső mérleg: gazdaság, idő, életminőség

A gazdasági számításokon túl egy másik szempontot is hangsúlyozott: az idő értékét. „Elmegy vele az idő, amit akár a családdal is tölthetne az ember.” Szerinte ma már nemcsak a hektáronkénti plusztermés számít, hanem az is, hogy az adott technológia valóban javítja-e a gazdálkodás egészének hatékonyságát és fenntarthatóságát.

Összegzése egyértelmű: a kukorica még nem zsákutca, de csak akkor marad versenyképes, ha a technológia, a vízgazdálkodás és a döntések is alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

Ma már sok minden kell a versenyképességhez

Az aszályos évek sorozata alapjaiban kérdőjelezi meg a kukoricatermesztés jövőjét a Hajdúságban. Boros-Forrai Valéria szerint a túlélés kulcsa az alkalmazkodás: a vetésszerkezet átalakítása, új kultúrák kipróbálása és a biostimulátorok, lombtrágyák tudatos használata nélkül ma már nem lehet versenyképesen gazdálkodni.

Az elmúlt évek tapasztalatai Boros-Forrai Valéria számára egyértelművé tették: a kukorica a Nádudvar környéki régióban egyre kevésbé tartható növény. Az elmúlt öt évből négy aszályos volt, miközben az inputanyagok ára nőtt, a felvásárlási árak pedig kiszámíthatatlanná váltak. Még az öntözés sem hozta meg a várt eredményt: a gazdaság mintegy 90 hektáron tudott öntözni, ám a hozamkülönbség alig volt mérhető a nem öntözött területekhez képest.

„Itt a régióban lassan el kell engedni a kukorica kezét” – fogalmazott Valéria. A döntés nem egyik napról a másikra született, hanem fokozatosan, kísérletezéssel. A kukorica területét drasztikusan csökkentették, és helyette alternatív növényekkel próbálkoznak, mindig kisebb parcellákon, hogy a kockázat kezelhető maradjon.

Az egyik ilyen új irány az őszi borsó, amely magas fehérjetartalma miatt kiváló takarmányalapanyag lehet az állattenyésztésben. Bár még csak az első év tapasztalatait gyűjtik, a kezdeti eredmények biztatóak. Emellett felmerült az olajlen termesztése is, amelynek nemzetközi piaca – különösen a kozmetikai iparban – stabilnak tűnik. Valéria szerint

a len jó példa arra, hogy léteznek alternatívák a kukorica helyett, csak nyitottság és alapos utánajárás kell hozzá.

A vetésforgó kényszere szintén új megoldások felé tereli a gazdaságot. Bár a búza viszonylag jobban tűri a szélsőségeket, nem lehet kizárólag gabonára alapozni. Ezért keresnek olyan növényeket, amelyek elkerülik a legkritikusabb nyári időszakot, vagy jobban viselik a hőséget és a vízhiányt.

A növénytermesztésben egyre nagyobb szerepet kapnak a biostimulátorok és a lombtrágyák. A gazdaság több terméket is kipróbált, köztük spanyol fejlesztésű készítményeket, hogy felmérjék, melyek működnek legjobban az egyes kultúrákban. Különösen az intenzívebb növényeknél – például a takarmánykukorica helyett termesztett popcornnál – tartják fontosnak a célzott lombtrágyázást, amelytől nagyobb árbevételt és stabilabb termelést remélnek.

A saját állattenyésztésből származó szerves trágya szintén fontos eleme a rendszernek. A talajélet javítása, a stressztűrés növelése és a tápanyag-feltáródás segítése együtt adhat választ a szélsőséges időjárás kihívásaira. Valéria szerint a biostimulátorok nem csodaszerek, de megfelelő technológiába illesztve érdemi segítséget jelentenek.

A gazdálkodó úgy látja, a jövő nem egyetlen „megváltó növényben” rejlik, hanem a sok lábon állásban. „Keresni kell az utakat, mert aki keres, az talál” – fogalmaz. A kukorica háttérbe szorulása nem vereségként, hanem alkalmazkodási kényszerként jelenik meg, amely új gondolkodásmódot, kísérletezést és tudatos döntéseket igényel.

Boros-Forrai Valéria szerint az agrárium jövője a minőségben és az alkalmazkodásban van. Akár növénytermesztésről, akár állattenyésztésről van szó, csak az maradhat talpon, aki hajlandó változtatni, tanulni és a hagyományokat a modern technológiával összekapcsolni.

Indexkép: Pexels

Jelentkezz a január 28-ai Agroinform webinárumra itt!