A szélsőséges hideg fokozott energiafelhasználást, stresszt és megbetegedési kockázatot jelent a haszonállatok számára, miközben a vadon élő állatoknál a túlélés feltételeit veszélyezteti. Az alábbiakban áttekintjük, milyen élettani hatásokkal jár a tartós fagy, és milyen gyakorlati lépésekkel csökkenthetők a károk.
A hideg mint stresszfaktor – mi történik az állatok szervezetében?
A haszonállatok és a vadon élő emlősök, madarak egyaránt melegvérűek, vagyis testhőmérsékletüket viszonylag szűk tartományban kell tartaniuk. A –15 °C alatti hőmérséklet már messze a legtöbb faj termoneutrális zónája alatt van, ezért a szervezetnek jelentős többletenergiát kell mozgósítania a hőtermeléshez. Ez egyrészt izomremegéssel, másrészt az anyagcsere fokozásával történik, ami közvetlenül növeli az energia- és takarmányigényt.
A hidegstressz hatására romlik a takarmányhasznosítás, csökkenhet a termelés (tejhozam, súlygyarapodás, tojástermelés), és gyengül az immunrendszer is. A perifériás keringés visszahúzódása miatt nő a fagyási sérülések kockázata, különösen a végtagokon, fülön, farokon, tarajon. A tartós hideghez gyakran társul szél és nedvesség, amelyek tovább fokozzák a hőveszteséget, így az állatok terhelése összeadódik.
Haszonállatok a fagyban – eltérő érzékenység, hasonló kockázatok
A kérődzők – különösen a szarvasmarha – alapvetően jobban tűrik a hideget, mint a meleget, de a –15–20 °C már számukra is kritikus tartomány. Ilyen körülmények között az energiaigény jelentősen nő, amit megfelelő takarmányozás hiányában kondícióvesztés, termeléscsökkenés és fogékonyság-növekedés követhet. A juhok és kecskék érzékenyebbek, főként, ha a gyapjú vagy szőrzet nedves, vagy ha nincs szélvédett pihenőhelyük.
Energiadús takarmányozással sokat segíthetünk haszonállatainknak – Fotó: pexels.com
A sertések kifejezetten rosszul tűrik az extrém hideget. Bőrük és szőrzetük hőszigetelő képessége gyengébb, ezért gyorsan lehűlnek, ami étvágycsökkenéshez, légzőszervi problémákhoz és stresszhez vezethet. A malacok különösen veszélyeztetettek.
A baromfi esetében a hideg elsőként a termelésen látszik meg: csökken a tojásszám, romlik a takarmányértékesítés. A taraj és a lábujjak fagyása gyakori probléma, különösen huzatos, nedves ólakban.
Vadállomány: a túlélés határán
A vadon élő állatok számára a mélyfagy sokkal közvetlenebb létkérdés. Az energiaszükséglet nő, miközben a táplálékhoz való hozzáférés nehezebb: a hó és a fagy elzárja a növényzetet, a talajt, a vízforrásokat. A nagyvad – őz, szarvas, vaddisznó – ilyenkor igyekszik mozgását minimalizálni, hogy energiát spóroljon, de a tartós hideg így is gyors kondícióromláshoz vezethet.
A vadállomány különösen sérülékeny ebben az időszakban – Fotó: pexels.com
A kis testű fajok – mezei nyúl, fácán, apró énekesmadarak – különösen sérülékenyek. Magas fajlagos hőveszteségük miatt rövid idő alatt kimerülhetnek, ha nem találnak táplálékot vagy megfelelő takarást. A befagyott vizek a vízimadarak számára is komoly kihívást jelentenek.
Mit tehetünk a haszonállatok védelmében?
A legfontosabb szempont a mikroklíma javítása. A huzatmentes, száraz pihenőhely, a megfelelő szélvédelem és a vastag, száraz alom alapvető. A nedves környezet drámai módon növeli a hőveszteséget, ezért az almozás gyakoriságát ilyenkor növelni kell.
Takarmányozásban indokolt az energiatartalom növelése, hiszen a hidegben az állatok „elégetik” a takarmányt a hőtermeléshez. A rendszeres, bőséges etetés mellett a fagymentes ivóvíz biztosítása kulcskérdés, mivel a jeges vagy túl hideg víz további hőveszteséget okoz. Az ásványianyag- és vitaminellátás – különösen E-vitamin, szelén, cink – támogatja az immunrendszert a stresszes időszakban.
A vadállomány segítése – felelősséggel és mértékkel
A vadállomány védelmében elsődleges a természetes élőhelyelemek megőrzése: bokros területek, erdőszélek, nádasok, amelyek szélfogóként és búvóhelyként szolgálnak. Indokolt esetben – különösen hosszan tartó fagy és hóborítás idején – a vadgazdálkodók szabályozott téli etetéssel segíthetik a nagyvadat, de ez csak szakszerűen, a vadeltartó képességet figyelembe véve történhet.
A kis testű madarak esetében az etetők, itatók kihelyezése életmentő lehet, feltéve, hogy rendszeresen gondozzuk őket, és a víz nem fagy be tartósan.
Indexkép: Pexels
