Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek országszerte az úgynevezett oltónapok, ahol a kerttulajdonosok régi gyümölcsfajtákat menthetnek meg. Az eseményeken a résztvevők gyakran hoznak magukkal oltóvesszőket idős, akár generációk óta meglévő fákról, amelyeket szakemberek segítségével új alanyokra oltanak. Az így létrejött fiatal fák nemcsak értékes genetikai örökséget hordoznak, hanem erős érzelmi kötődést is jelentenek gazdáik számára.
Fajtamentés: genetikai és kulturális örökség
A szakemberek ezt a folyamatot fajtamentésnek nevezik, amely túlmutat a puszta növénytermesztésen. Nem csupán a genetikai sokféleség megőrzéséről van szó, hanem a hagyományos vidéki kultúra, a régi gazdálkodási formák és helyi tudás továbbadásáról is.
Magyarországon több mint nyolcvan államilag elismert gyümölcs tájfajta létezik, ám a valóságban ennél jóval több lehet, hiszen sok fajtának helyi változatai is fennmaradtak.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a tájfajták fennmaradása nem kizárólag intézményi feladat. Fontos, hogy a gazdálkodók és kerttulajdonosok is részt vegyenek ebben a munkában – Fotó: Shutterstock
Miért bírják jobban a klímaváltozást?
A régi fajták egyik legnagyobb előnye alkalmazkodóképességük. Ezek a növények gyakran akkor is fennmaradtak, amikor gondozásuk megszűnt, így természetes szelekción keresztül váltak ellenállóbbá a változó időjárási körülményekkel szemben.
Ezzel szemben a modern, intenzív termesztésre nemesített fajták sokszor érzékenyebbek a szélsőséges időjárásra és az újonnan megjelenő kártevőkre. Éppen ezért a régi tájfajták megőrzése nemcsak hagyományőrzés, hanem a jövő mezőgazdaságának egyik kulcsa is lehet.
A nemesítés alapjai: a genetikai sokféleség
A modern fajták előállításához is nélkülözhetetlen a régi fajták genetikai állománya. Ezek biztosítják azt a változatosságot, amelyből a nemesítők új, ellenállóbb növényeket hozhatnak létre.
Baranyi Ildikó, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi referense szerint kiemelt cél a régi fajták felkutatása, azonosítása és szaporítása. A nemzeti park nemcsak a növényeket őrzi, hanem azokat a hagyományos gazdálkodási módszereket is, amelyekkel ezeket a fákat egykor gondozták.
Génbankok és gyűjtőmunka a gyakorlatban
A Bükki Nemzeti Park célja egy olyan génbank létrehozása, amely hosszú távon biztosítja a tájfajták fennmaradását. Ennek érdekében oltványokat gyűjtenek különböző forrásokból, például lakossági felajánlásokból.
Előfordult, hogy egy 1880-as években épült erdészház udvarából származó almafáról gyűjtöttek oltóvesszőt. Emellett már olyan csemetéket is nevelnek, amelyek hagyományos alma- és körtefajtákból származnak. Ezeket először cserépben nevelik, majd faiskolába ültetik át, ahol megerősödnek, mielőtt a génbanki gyűjtemény részévé válnának.
A gazdák szerepe a megőrzésben
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a tájfajták fennmaradása nem kizárólag intézményi feladat. Fontos, hogy a gazdálkodók és kerttulajdonosok is részt vegyenek ebben a munkában.
Ha valaki nem a legújabb, intenzív fajtát választja, hanem egy helyben bevált régi változatot ültet, azzal hozzájárul a genetikai sokféleség megőrzéséhez is. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodott gyümölcsfák ugyanis gyakran jobban teljesítenek saját termőhelyükön, és megbízhatóbb termést adnak.
Forrás: novenyvedoszer.hu
Indexkép: unsplash.com
