A brojlertakarmányokban használt fehérjeforrások drágulása miatt kiemelt jelentőségűvé vált annak vizsgálata, hogy meddig csökkenthető a takarmány nyersfehérje-tartalma anélkül, hogy a termelési eredmények romlanának. A fehérjeszint biztonságos mérséklése ugyanakkor csak akkor valósulhat meg a gyakorlati alkalmazásban, ha az aminosav-ellátás kellően pontos. Ezért vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a különböző nyersfehérje- és valinszintek miként hatnak a Ross 308 brojlerkakasok élősúlyára, súlygyarapodására, takarmányértékesítésére, fehérjeértékesítésére és a brojler-előállítás takarmány eredetű karbonlábnyomára.

A baromfitakarmányok fehérjetartalmának csökkentése nemcsak gazdasági kérdés, hanem környezetterhelés szempontjából is fontos, mert a kisebb fehérjebevitel általában kisebb nitrogénkibocsátással jár együtt. Fontos kiemelni, hogy a brojlertermelés karbonlábnyomának jelentős része takarmány eredetű, és korábbi számítások szerint ez az arány elérheti a teljes érték 91%-át. Ebben a rendszerben a valin szerepe azért érdekes, mert a kukorica–szójadara alapú brojlertakarmányokban potenciálisan a negyedik limitáló aminosavnak tekintendő. Kísérletünkben a fehérje- és valinellátás hatását vizsgáltuk a brojlerek teljesítményére, takarmány- és fehérje-értékesítésére, valamint a termékelőállítás takarmány eredetű karbonlábnyomára.

Kísérleti felépítés és takarmányozási koncepció

A vizsgálatokban háromfázisú takarmányozást alkalmaztunk, amelynek során 1–14 napos életkor között indító, 15–21 napos korban nevelő, 22–35 napos kor között pedig befejező takarmánykeverékeket etettünk. Az etetett takarmányok kukorica–szójadara alapon kerültek összeállításra.

A kísérletben 7 kezelést alkalmaztunk. A pozitív kontroll (PC) kezelés esetében az etetett takarmánykeveréket az Aviagen és a régióban használatos kereskedelmi forgalomban etetett gyakorlati takarmányok ajánlásainak megfelelő nyersfehérje- és valintartalommal állítottuk össze (indító: 21% CP, 1,20 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány; nevelő: 19% CP, 0,70 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány; befejező: 18% CP, 0,40 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány). Ez az indító szakaszban 1,08% összes valinnak (TV) és 1,00% ileálisan emészthető valinnak (SIDV), míg a nevelő szakaszban ezek a paraméterek 0,95% (TV) és 0,87% (SIDV), a befejező szakaszban pedig 0,88% (TV) és 0,80% (SIDV) voltak.

A további 6 kísérleti kezelés esetében csökkentett fehérje- (LP) (19%–17%–16% CP, előző sorrendben) és növekvő L-valin- (V) tartalmú (LPV0, LPV1, LPV2, LPV3, LPV4 és LPV5) indító (0–0,60–1,10–1,65–2,20–2,75 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány), nevelő (0–0,50–1,00–1,55–2,10–2,65 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány) és befejező (0–0,50–1,05–1,55–2,10–2,65 g L-valin-kiegészítés/kg takarmány) takarmányokat állítottunk össze. A vizsgálat valamennyi szakaszában (indító, nevelő, befejező) a brojlertakarmányok valintartalmát lépcsőzetesen növeltük, melynek hatására a TV és a SIDV kezelésenként +0,5 g/kg mennyiséggel nőtt. Ebből adódóan az indító, a nevelő és a befejező szakaszban a TV 8,6–11,1 g/kg (SIDV: 7,9–10,4 g/kg), 7,7–10,2 g/kg (SIDV: 7,0–9,5 g/kg), illetve 7,3–9,8 g/kg (SIDV: 6,7–9,2 g/kg) között változott. Az állatok a takarmányokat az indító szakaszban dercés, a nevelő és a befejező szakaszban granulált formában fogyaszthatták.

Fontosabb eredmények

Élősúly, napi átlagos súlygyarapodás

Vizsgálatainkban a brojlerek indulósúlya (1. életnap) valamennyi kezelésben azonos volt, ami előfeltétele az objektív kezeléshatás mérésének. A 14., 21. és 35. napi élősúlyokat vizsgálva egyaránt megállapítható, hogy az ajánlás szerinti fehérje- és valintartalmú diétát (PC) fogyasztó madarak esetében volt a legnagyobb. Ehhez képest a csökkentett fehérjetartalmú, valin-kiegészítés nélküli (LPV0) diétát fogyasztó madarak élősúlya valamennyi időpontban kisebb volt. A különbségek statisztikailag igazolhatók voltak (P < 0,001). A csökkentett fehérjetartalmú alapdiéta (LPV0) valinnal történő kiegészítése (LPV1, LPV2, LPV3, LPV4 és LPV5) a brojlerek élősúlyára nem volt hatással (P > 0,05). Az indító szakasz végén a csökkentett fehérjetartalmú takarmányokat fogyasztó madarak élősúlyának átlaga 41 grammal maradt el a PC-madarak súlyától (430 g/madár vs. 389 g/madár). Ez a különbség a nevelőszakasz végén 98 g/madár, a kísérlet végén pedig 141 g értékben stabilizálódott. A PC-kezeléshez viszonyítva a 35. életnapon a legkisebb élősúlyt a csökkentett fehérjetartalmú, valin-kiegészítés nélküli (LPV0) kezelés egyedeinél regisztráltuk, ahol a madarak élősúlya mindössze 2385 grammot ért el. Ez azt jelzi, hogy a mérsékelt fehérjebevitel valinhiánnyal párosítva markáns élősúly-csökkenéssel jár együtt. Figyelemre méltó azonban, hogy amíg a 14. és 21. napon a PC-madarak élősúlya egyaránt 9,5–9,5%-kal haladta meg a csökkentett fehérjetartalmú takarmányokat fogyasztó madarak átlagos élősúlyát, addig a kísérlet végén (35. nap) ez a különbség 7,2%-ra csökkent.

Takarmányfelvétel és takarmányértékesítés

Adataink szerint az indító takarmányok etetésének időszakában (1–14. nap) a madarak takarmányfelvétele valamennyi kezelésben azonos volt (P > 0,05). Hasonló tendenciák érvényesültek a nevelő takarmányok etetésének időszakában is, azzal a különbséggel, hogy ebben a fázisban az LPV1 kezelés madarai 6,2%-kal kevesebb takarmányt vettek fel, mint PC-társaik (P < 0,05). A csökkentett fehérjetartalmú takarmányt fogyasztó madarak takarmányfelvétele valamennyi kezelésben megegyezett (P > 0,05). Azonos volt az LP-diétákat fogyasztó madarak takarmányfelvétele a befejező takarmányok etetésének időszakában (22–35. nap), valamint a kísérlet teljes ideje (1–35. nap) alatt is (P > 0,05). Szükséges azonban megjegyezni, hogy a vizsgálatok teljes időszakában az LPV0 kezelés madarai 4,6%-kal kevesebb takarmányt vettek fel, mint PC-társaik (P > 0,001).

A madarak takarmányértékesítését vizsgálva azt találtuk, hogy statisztikailag is igazolható eltérések elsődlegesen az indító (1–14. nap) és nevelő (15–21. nap) fázisban voltak. Ezekben a fázisokban a PC-madaraknak 4,5%-kal, illetve 5,5%-kal kevesebb takarmányra volt szükségük egységnyi súlygyarapodás eléréséhez, mint LPV0-társaiknak (P < 0,05). A befejező takarmányok etetésének időszakában a takarmányértékesítési arány (FCR) valamennyi kezelésben azonos volt (P > 0,05), függetlenül a diéták fehérjetartalmától és valin-kiegészítésétől. Mindezek eredőjeként a kísérlet teljes időszaka alatt is azonos FCR volt megállapítható valamennyi kezelés esetében (P > 0,05).

Fehérjefelvétel és fehérjeértékesítés

Adataink alapján az ajánlás szerinti fehérjetartalommal összeállított takarmányt fogyasztó brojlerek (PC) a nevelés egyes fázisaiban 7,3 g/nap (indító), 20,2 g/nap (nevelő), illetve 31,9 g/nap (befejező) nyersfehérjét vettek fel, amely a kísérlet teljes időszakára vonatkozóan 19,7 g/nap nyersfehérje-felvételt jelent. Ehhez képest az LPV0 madarak nyersfehérje-felvétele 6,3 g/nap (indító), 17,2 g/nap (nevelő), illetve 26,8 g/nap (befejező), az 1–35. életnap között pedig 16,7 g/nap volt, ami összességében a 35 napos kísérlet alatt 15,2%-kal kisebb fehérjefelvételnek felel meg. A különbségek valamennyi esetben statisztikailag is igazolhatók voltak (P < 0,05). A csökkentett fehérjetartalmú, de valinnal kiegészített takarmányt fogyasztó madarak átlagos napi nyersfehérje-felvétele valamennyi vizsgálati fázisban megegyezett az LPV0 kezelés madarainak nyersfehérje-felvételével (P > 0,05).

A PC-kezelés kakasai egységnyi súlygyarapodás eléréséhez 268 g/kg (indító), 242 g/kg (nevelő), illetve 293 g/kg (befejező) nyersfehérjét használtak fel. Ezzel szemben az LPV0 madarak fajlagos fehérjeértékesítése 255 g/kg (indító), 230 g/kg (nevelő), illetve 257 g/kg (befejező) volt. A vizsgálatok teljes időszaka alatt (1–35. nap) ezeknek a madaraknak 1 kg súlygyarapodás eléréséhez 249 g nyersfehérjére volt szükségük, amely a felvételhez hasonlóan ugyancsak 9,5%-kal kevesebb, mint a PC-madarak esetében mért érték. A különbségek valamennyi esetben szignifikánsak voltak (P < 0,05). A csökkentett fehérjetartalmú, de valinnal kiegészített takarmányt fogyasztó madarak átlagos nyersfehérje-értékesítése 1,9%-kal (numerikusan) ugyan kedvezőbb volt, mint az LPV0 kezelésben mért érték, de az eltérés nem volt szignifikáns (P > 0,05). Amennyiben a csökkentett fehérjetartalmú, de valinnal kiegészített kezelések átlagos fehérjeértékesítését viszonyítjuk a PC-madarakéhoz, úgy megállapítható, hogy ezen madarak egységnyi súlygyarapodást 11,2%-kal kevesebb fehérjéből állítottak elő (P < 0,05).

A fehérjecsökkentés hatása a brojlerek takarmány eredetű CO2-lábnyomára

A kísérletben használt takarmánykeverékek CO2-lábnyomát a GFLI 2.0 és az AFP 6.3 adatbázisok alapján számoltuk ki. Eredményeink szerint az indító fázisban a pozitív kontroll (PC) takarmány 1,818 kg CO2 eq/kg értékkel rendelkezett, ami a csökkentett fehérjetartalmú takarmánykeverékek (LPV0) esetében átlagosan 1,552 kg CO2 eq/kg értékkel volt jellemezhető, és 14,6%-kal alacsonyabb, mint a PC-bázisérték. Ezen különbség a nevelő takarmányok esetében 19,3% (1,629 kg CO2 eq/kg vs. 1,366 kg CO2 eq/kg), a befejező takarmányok esetében pedig 20,9% (1,538 kg CO2 eq/kg vs. 1,272 kg CO2 eq/kg) volt.

A kísérleti takarmányok eltérő fehérjetartalmának és az eltérő valin-kiegészítés hatásának a brojlerkakasok súlygyarapodásának takarmány eredetű fajlagos karbonlábnyomára (CO2 eq) vonatkozó eredményei azt mutatják, hogy a PC-brojlerek a nevelés egyes fázisaiban 2,32 CO2 eq/kg (indító), 2,09 CO2 eq/kg (nevelő), illetve 2,48 CO2 eq/kg (befejező) takarmány eredetű karbonlábnyom mellett állítottak elő egységnyi súlygyarapodást, ami a vizsgálatok 35 napja alatt 2,35 CO2 eq/kg értékkel volt jellemezhető. Ehhez képest a csökkentett fehérjetartalmú takarmányt fogyasztó madarak (LPV0 és LPV1–5) súlygyarapodásának takarmány eredetű karbonlábnyoma átlagolva 2,07 CO2 eq/kg (indító), 1,84 CO2 eq/kg (nevelő), illetve 2,02 CO2 eq/kg (befejező) volt, amely összességében 1,99 CO2 eq/kg karbonlábnyomot eredményezett a 35 napos kísérlet alatt. Ez az érték 15,3%-kal kedvezőbb a PC-kezelés esetében számított értéknél (P < 0,001).

takarmányozás


Fontosabb következtetések

Az eltérő nyersfehérje- és eltérő valintartalmú, kukorica–szója alapon összeállított takarmánykeverékekkel végzett kísérletek eredményeiből az alábbi következtetések vonhatók le:

  • Az ajánlás szerinti fehérje- és valintartalmú diétákat fogyasztó madarak a hibridstandardnak megfelelő termelési eredményeket értek el.
  • A fehérjetartalom fázisonkénti 20 g/kg-os csökkentése a 21. napig a súlygyarapodás mérséklődésével és a takarmányértékesítés romlásával járt, amit a valin-kiegészítés sem javított szignifikánsan. A 22–35. nap közötti szakaszban azonban a csökkentett fehérjetartalom már nem befolyásolta hátrányosan a növekedést.
  • A csökkentett fehérjetartalmú, de valinnal kiegészített takarmányt fogyasztó madarak 11,2%-kal kevesebb fehérjéből képesek egységnyi súlygyarapodást előállítani.
  • A csökkentett fehérjetartalmú diéták alkalmazásával a takarmány eredetű karbonlábnyom átlagosan 15,3%-kal mérsékelhető.
  • A vizsgált koncepció fenntartható alternatívát kínál a környezettudatos brojler-előállításhoz.

Gyurcsó Gábor, Tóth Tamás, Tempfli Károly és Tossenberger János
Széchenyi István Egyetem, Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar

Forrás: A teljes cikk angol verziója: The effects of different dietary crude protein and valine levels on the performance and dietary carbon footprint of Ross-308 roosters - ScienceDirect A European Poultry Science folyóirat 2025-ben publikált cikkei közül a legjobb tudományos közleménynek választották Gyurcsó Gábor, Tóth Tamás, Tempfli Károly és Tossenberger János „The effects of different dietary crude protein and valine levels on the performance and dietary carbon footprint of Ross-308 roosters” című tanulmányát: https://www.facebook.com/poultryscienceassociation/posts/-top-european-poultry-science-article-of-2025we-are-pleased-to-highlight-one-sta/1418864390016018/ 

A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.