A klímaváltozás egyik legnagyobb hazai vesztese a lucfenyő: az egykor meghatározó alpokaljai fafaj mára drámai visszaszorulásnak indult, és a szakemberek szerint néhány évtizeden belül gyakorlatilag eltűnhet a Soproni-hegységből. A pusztulás hátterében az egyre szárazabb, forróbb nyarak és az ezek nyomán elszaporodó szúbogarak állnak, amelyek legyengült fákat támadnak meg és egész erdőket képesek elpusztítani.
A Sopron környéki lucfenyvesek története jól mutatja, milyen mélyreható változásokat okoz a felmelegedés a magyar erdőkben. Száz évvel ezelőtt a térség erdeinek jelentős részét fenyvesek alkották, ma azonban a lucfenyő aránya már alig éri el az öt százalékot.
A fák normál esetben gyantával védekeznek a szú ellen, azonban a száraz időjárás miatt egyre kevesebb gyantát tudnak termelni. A kártevők így könnyedén bejutnak a kéreg alá, ahol elszaporodnak, szétrágják a szállítószöveteket, és gyakorlatilag elvágják a fa víz- és tápanyagellátását – Fotó: pexels.com
Dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének vezetője szerint a probléma egyik fő oka, hogy a lucfenyő egyszerűen nem bírja a tartós vízhiányt.
A fák normál esetben gyantával védekeznek a szú ellen, azonban a száraz időjárás miatt egyre kevesebb gyantát tudnak termelni. A kártevők így könnyedén bejutnak a kéreg alá, ahol elszaporodnak, szétrágják a szállítószöveteket, és gyakorlatilag elvágják a fa víz- és tápanyagellátását.
A szakemberek szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy a szú akár évente két-három nemzedéket is képes kinevelni, ráadásul kilométeres távolságokat repül. A Soproni-hegységben már évtizedek óta feromoncsapdákkal figyelik a fertőzések alakulását, de a klímaváltozás felgyorsította a folyamatokat.
Köveskuti Zoltán, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. soproni erdészetének vezetője szerint ma már a lucfenyő számít Nyugat-Magyarország egyik legveszélyeztetettebb fafajának. Az erdészeknek sokszor nincs más választásuk, mint a fertőzött állomány gyors kitermelése, hogy megakadályozzák a szú további terjedését.
A lucfenyő különösen fontos szerepet töltött be a magyar faiparban. Gyors növekedése és kiváló faanyaga miatt hosszú ideig az egyik legértékesebb gazdasági fafajnak számított. Nem véletlenül nevezik az Alpok vidékén „kenyérfának” is.
A soproni fenyvesek nagy részét még a 19. század végén telepítették tudatos erdőgazdálkodási program keretében. Az akkori szakemberek a gyorsan növő lucfenyővel próbálták helyreállítani a korábban leromlott erdőállományt. A klímaváltozás hatásaival azonban akkor még senki sem számolt.
Mára egyértelművé vált: tiszta lucfenyveseket Magyarországon már nem érdemes telepíteni. A jövő az úgynevezett elegyes erdőké lehet, ahol több fafaj együtt alkot ellenállóbb ökoszisztémát. A szakemberek ezért fokozatosan tölgyeket, gyertyánokat, erdei fenyőt és szárazságtűrő déli fafajokat telepítenek a pusztuló lucosok helyére.
A változás már most látványos, és nemcsak a tájat alakítja át, hanem a magyar erdőgazdálkodás jövőjét is. Az erdészek szerint a következő évtizedek egyik legfontosabb feladata az alkalmazkodás lesz: olyan erdők kialakítása, amelyek képesek túlélni a melegebb és szárazabb klímát.
Forrás: Telex
Indexkép: Pexels
