Ahogy a klímaváltozás egyre erősebben érezteti hatását, sok gazdálkodóban merül fel a kérdés: mi történik, ha egyszerre szárad ki a fél világ? Egy globális „megaaszály” gondolata nemcsak a termelőket, hanem az élelmiszerpiacokat is megrendítené. Egy friss nemzetközi kutatás azonban arra utal, hogy a Föld óceánjai kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy ez a forgatókönyv ne váljon valóra.
A tudósok több mint egy évszázad – 1901 és 2020 közötti – éghajlati adatait elemezték, és azt vizsgálták, milyen gyakran fordul elő, hogy a világ nagy mezőgazdasági térségei egyszerre kerülnek súlyos aszályhelyzetbe. Az eredmények szerint a száraz periódusok jellemzően nem globálisan, hanem térben és időben eltérve jelentkeznek. A vizsgált időszakban a szárazföldi területek viszonylag kis hányada került egyidejűleg aszály alá.
A magyarázat az óceánok és a légkör szoros kapcsolatában rejlik. Az olyan éghajlati jelenségek, mint az El Niño és a La Niña, a Csendes-óceán felszíni hőmérsékletének változásaihoz kötődnek, és jelentősen befolyásolják a csapadékeloszlást világszerte. Miközben egyes térségekben szárazabb időszak alakul ki, máshol éppen csapadékosabb körülmények jelentkeznek. Ez segít megelőzni, hogy minden fontos termőterület egyszerre szenvedjen vízhiánytól.
Az egyidejű aszályok jellemzően a világ szárazföldi területeinek mindössze 1,8–6,5 százalékát érintették egy adott időpontban – Fotó: Pixabay
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az aszály veszélye csökkent volna. A regionális szárazságok továbbra is komoly terméskiesést okozhatnak, különösen az olyan alapvető növénykultúrák esetében, mint a búza, a kukorica, a rizs vagy a szója. Ráadásul a felmelegedés fokozza a párolgást, ami önmagában is növeli a talajnedvesség csökkenésének kockázatát.
A kutatás egyik fontos üzenete, hogy a globális élelmezésbiztonság szempontjából az óceánok állapota nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem agrárstratégiai tényező is.
Ha jobban megértjük az óceáni ciklusokat és azok mezőgazdaságra gyakorolt hatását, pontosabb előrejelzések készülhetnek, amelyek segíthetik a gazdálkodókat a vetésszerkezet és a kockázatkezelési döntések megtervezésében.
A jövő tehát nem mentes a kihívásoktól, de a tudomány jelenlegi állása szerint a Föld éghajlati rendszere tartalmaz olyan természetes mechanizmusokat, amelyek mérséklik a teljes bolygóra kiterjedő, egyidejű aszály kialakulásának esélyét. Az óceánok így nemcsak a hőmérséklet szabályozásában, hanem az élelmiszer-termelés stabilitásában is csendes, de meghatározó szereplők.
Forrás: earth.com
