A napraforgó termesztésének aktuális és jövőbeli kihívásairól szól az Agroinform újabb, jövő héten megrendezendő online szakmai programja neves előadókkal és gyakorlati témákkal. A március 4-én sorra kerülő „Napraforgó: technológia és jövőkép” konferencia fókuszában egyebek közt a vetésszerkezet átalakulása, az árkockázatok, a növényvédelmi kérdések és a vadkár állnak. E témákról és a napraforgó-termesztés nehézségeiről beszélgettünk termelőkkel.
Krajcsovicz Mihályt, a herceghalmi központú Talentis Agro Zrt. növénytermesztési divízióvezető-helyettesét arról kérdeztük, milyen perspektívát látnak a napraforgó-termesztésben, különösen a kukorica visszaszorulásának fényében? Válasza egyértelmű: a napraforgó teret nyer, de a sikerhez fegyelmezett technológia, tudatos vetésszerkezet és piaci realitás szükséges.
A kukoricatermesztés válsága a Talentis Agro Zrt.-nél is vetésszerkezeti átrendeződést indított el. Az öntözetlen alföldi területeken a tengeri háttérbe szorulásával a napraforgó egyértelműen nagyobb szerepet kapott: a cégcsoporton belül termőterülete már bőven meghaladja a 10 ezer hektárt.
LO-ról HO-ra: váltás a magasabb hozzáadott érték irányába
A vállalatcsoport hosszú éveken keresztül elsősorban LO (Low Oleic) napraforgót termesztett. Az idei évtől azonban az Alföldön is megkezdték a HO (High Oleic), azaz magas olajsavas hibridek termesztését.
A döntés mögött piaci megfontolás áll: a magas olajsavas napraforgó felára fontos tényező a jelenlegi, szűkülő jövedelmezőségi környezetben. „Minden forint számít” – idézte fel Krajcsovicz Mihály a PREGA 2026 konferencia egyik üzenetét, hangsúlyozva: a gazdaság méretétől függetlenül minden többletbevétel stratégiai jelentőségű.
Forgatás nélkül is működik – de nem korlátlanul
A Talentis Agro a területek döntő részén elhagyta a forgatásos talajművelést, és a tapasztalatok szerint ez a napraforgónak nem válik kárára. A forgatás nélküli technológia jól illeszthető a kultúrához, ugyanakkor a vetésszerkezet sűrűsödése új problémákat vet fel.
A kukorica kiesésével egyre gyakrabban fordul elő a napraforgó–kalászos–napraforgó váltás, ami azt jelenti, hogy akár háromévente visszakerül ugyanarra a területre. Ez azonban növeli az árvakelés kockázatát.
A napraforgó egyik sajátossága, hogy ha egymást követően vetik, a korábbi évi kaszatokból származó árvakelés nehezen kezelhető. Ha viszont szétszóródik a betakarítás során, szinte bármilyen körülmények között kikel a következő évben. Ez komoly növényvédelmi kihívást jelenthet.
A gyomirtás stratégiai kérdés a technológiát illetően – Fotó: pexels.com
Vadkár és madárkár: új frontok nyílnak
A kukorica visszaszorulása a vadkár dinamikáját is átalakíthatja. Az Alföldön hagyományosan kevésbé jellemző a szarvaskár, de a nyúl és az őz egyre nagyobb károkat okozhat a napraforgóban. A dombosabb, erdős területeken a gímszarvas jelenléte jelent nagyobb kockázatot.
Emellett az urbanizált térségekben a parlagi galamb, a balkáni gerle és az örvös galamb is jelentős veszteséget okozhat. A madarak nemcsak a vetőmagot kapkodják ki vetés után, hanem a betakarítást megelőző időszakban az érett kaszatot is károsítják – még nagy táblaméretek esetén is.
Gyomirtás: van eszköz, de figyelni kell az utóhatásra
Krajcsovicz Mihály szerint a napraforgó herbicid- és fungicid-ellátottsága jelenleg megfelelő, a technológia jól menedzselhető. Ugyanakkor a gyomirtásnál különös körültekintés szükséges.
Egyes, nem megfelelő csapadékviszonyok mellett alkalmazott készítmények utóhatása a következő évi kalászosban jelentkezhet, ami terméscsökkentő tényezővé válhat. Ez különösen fontos szempont ott, ahol a napraforgó gyakran kerül vissza a vetésforgóba.
Piaci realitások: csökkenő árak, növekvő terület
Az elmúlt fél évben a napraforgó ára 200 ezer forint/tonna fölé is emelkedett, jelenleg azonban inkább 170 ezer forint körüli vagy az alatti árakról hallani. Az árcsökkenés részben a vetésterület növekedésével magyarázható.
A hazai feldolgozókapacitás – élén a Bunge-vel – véges, így a kínálat bővülése lefelé nyomhatja az árakat. A jövedelmezőség ezért egyre inkább a technológiai fegyelmen múlik.
A Talentis Agro tapasztalatai szerint 3–3,2 tonnás hektáronkénti termésátlag mellett már eredményes lehet a napraforgó-termesztés.
Ez a szint azonban csak jól megválasztott hibriddel, megfelelő tápanyag-gazdálkodással, időzített növényvédelemmel és tudatos vetésszerkezettel érhető el.
Stabil pillér, de nem kockázatmentes
A napraforgó tehát nem csupán „menekülőnövény” a kukorica helyett, hanem a vetésszerkezet tudatos újraszabásának egyik kulcseleme lehet. Ugyanakkor a siker nem automatikus: a sűrűbb vetésforgó, az árvakelés, a vad- és madárkár, valamint a piaci ármozgások mind olyan tényezők, amelyek fokozott odafigyelést igényelnek.
A Talentis Agro Zrt. stratégiája alapján a napraforgó hosszabb távon is meghatározó kultúra maradhat, de csak akkor, ha a termelés a piaci és agroökológiai realitásokhoz igazodva, fegyelmezett technológiával zajlik.
Növekvő terület, bizonytalan árkilátások Zalaváron
A zalavári Tótfarm tulajdonosa, Tót Zoltán szerint a területnövekedés önmagában nem jelent kedvező piaci kilátásokat. A termesztési gyakorlatról, a növényvédelmi kihívásokról és az alternatívák kereséséről beszélgettünk vele.
A zalavári gazdálkodó évek óta stabilan 40–60 hektár közötti területen termel napraforgót, idén 65 hektárra nő az állomány. A bővülés azonban – mint hangsúlyozta – nem piaci optimizmus eredménye.
„Most így jött ki a vetésforgó” – fogalmazott. A területek kiosztása nála elsősorban agronómiai és logisztikai szempontok alapján történik. Igyekszik a napraforgót egy blokkba koncentrálni, hogy a hidas gép mozgása gazdaságos legyen.
Ugyanakkor a piaci kilátásokat visszafogottan látja.
Egyre többen termesztik, ezért nem látok nagyon nagy esélyt neki, hogy jó ára legyen – mondta.
A jelenséget a repce sorsához hasonlította: amikor sokan lépnek be egy kultúrába, az gyakran túlkínálathoz és árnyomáshoz vezet.
Szűkülő növényvédelmi lehetőségek
A repcetermesztés visszaesését többek között a kártevők elszaporodásával és a hatóanyag-kivonásokkal magyarázta. Hasonló kihívások a napraforgóban is megjelennek.
A gazdaságban a napraforgó alá minden esetben végeznek alapgyomirtást, korábban például a Dual hatóanyagra építve. A kivonások miatt azonban folyamatosan alkalmazkodni kell.
„Alapgyomirtás nélkül nem vetünk napraforgót” – emelte ki. Amennyiben az alapkezelés nem bizonyul elegendőnek, később egyszikűek és kétszikűek ellen is beavatkoznak.
A talajlakó kártevők – például a drótférgek – ellen rendszeresen alkalmaznak talajfertőtlenítőt kukorica és napraforgó alá. Búza esetében ezt nem tartja indokoltnak.
Szervestrágya és mikrobiológiai készítmények
A Tótfarmon jelentős szerepet kap a szervestrágyázás. A gazdaság csirketelepről származó almos trágyát is használ, emellett saját állattartásból származó trágyával is dolgoznak.
A talajbiológia javítása érdekében mikrobiológiai készítményt – Biofil talajoltót – is alkalmaznak vetés előtt, más baktériumkészítményekkel együtt bedolgozva a talajba. Tót Zoltán szerint ennek gombaellenes hatása is lehet.
A tavaly nagy figyelmet kapó makrofominás (hamuszürke szárkorhadás) fertőzést saját területein nem tapasztalta jelentős mértékben. Egy célzott gombaölő kezeléssel és az alapgyomirtással lezárult a növényvédelem.
Magas olajsavtartalom az irány
A gazdaság magas olajsavtartalmú hibrideket vet, mivel a felvásárlók és a szállítók is ezt preferálják, és rendszerint jobb árat kínálnak érte. A térségben ez már általános gyakorlatnak számít.
A kukorica is tartja még magát Zalában
A kukorica jövőjét Tót Zoltán egyelőre nem látja veszélyben Zalában. Bár a talaj nincs teljesen telítve vízzel, az idei tél csapadékosabb volt a tavalyinál. A Zala völgyében megszokott vízállás most kevésbé látványos, amit részben a Kis-Balaton vízszintszabályozásával és a Balaton töltésével magyaráz.
A cirok még az átlagnál csapadékosabb Zalában sem vált be – Fotó: pexels.com
Cirok? Nem vált be
A kukorica kiváltásának lehetőségeként a napraforgó mellett felmerült a cirok is, de a tapasztalatok nem győzték meg a gazdát.
„Négy tonnás cirokért nincs értelme csinálni” – fogalmazott. Szerinte 4–5 tonnás termésszint mellett nem versenyképes, ráadásul a betakarítása is problémásabb. A deszikkálás költséges, nélküle viszont a zöld növényi részek nehezítik a kombájn munkáját és növelik a betakarított termény nedvességtartalmát.
Vetésforgó és kényszerpályák
A Tótfarm növénytermesztése jelenleg három fő kultúrára épül: kukorica, búza és napraforgó. A választék szűk, az alternatívák keresése nehéz.
A napraforgó-terület idei növekedése tehát nem tudatos piaci pozicionálás eredménye, hanem a vetésforgó és az üzemszervezési szempontok következménye. A jövő azonban – a hatóanyag-kivonások, a kártevők és az árkilátások fényében – továbbra is sok kérdést vet fel.
Tót Zoltán szavaiból egyértelmű: a döntések mögött nem optimizmus, hanem kényszerű alkalmazkodás áll. A zalai gazdálkodó számára a legfontosabb továbbra is az, hogy a három meglévő kultúrából a lehető legstabilabb eredményt hozza ki – változó piaci és agronómiai környezetben.
Az aszály diktál Békésben is
Az elmúlt évek aszályai alapjaiban rajzolták át Medovarszki András békéscsabai termelő vetésszerkezetét. A 400 hektáros családi gazdaságban a kukorica látványos visszaesése után a napraforgó vált az egyik legfontosabb stabilizáló növénnyé – de a számok józanítóak: víz nélkül nincs nyereség.
Mint elmondta: a terület fele saját tulajdon, fele tartós bérlet, 40 aranykorona körüli földekkel. A modell tudatos: növénytermesztés és állattartás egy helyen, családi alapokon, nyugat-európai mintára.
A gazdálkodás azonban az utóbbi években gyökeresen megváltozott.
Medovarszki András szerint fontos szerepe van a megfelelő tőszám-beállításnak – Fotó: pexels.com
Kukorica: összeomlás
Medovarszki András elmondta: 2020-ban még 11 tonnás kukoricát takarított be 160 hektáron. Egy évvel később ez 6,9 tonnára csökkent, majd 2022-ben gyakorlatilag nulla lett a termés, a táblákat zúzni kellett. Azóta sem tért vissza a korábbi szint.
„110 mázsa kukoricából lett zéró” – fogalmazott a gazda.
A döntés kényszerű volt: a kukorica területét csökkenteni kellett.
A kukorica visszaszorításával párhuzamosan nőtt a kalászosok aránya, a napraforgó pedig 90–100 hektár körül stabilizálódott. Idén 90 hektáron vetik.
Medovarszki András hangsúlyozta: a területet tudatosan csökkentette, mert a vetésforgó kulcskérdés. A napraforgó mélyre hatoló karógyökere a mélyebb talajrétegekből veszi ki a vizet és a tápanyagot, ezért legalább két évig más növénynek kell követnie.
„A napraforgó kukorica után megy, napraforgó után pedig búza. Így lehet valamennyire egyensúlyban tartani a talajt” – mondta.
A valódi probléma: víz
A békési gazda szerint ma nem a gyomirtás vagy a növényvédelem a legnagyobb kihívás, hanem a vízhiány.
Medovarszki András szerint a térségben a talajvízszint 4–5 métert süllyedt. Olyan területeken is eltűnt a víz, ahol korábban állandó vízfelület volt. Az öntözési infrastruktúra a környéken nem épült ki teljesen, a csatornázás évtizedekkel ezelőtt megállt.
„A napraforgó még bírja valamennyire, de víz nélkül csodát nem lehet tenni” – fogalmazott a gazda. Mint rámutatott: a napraforgó termesztésénél fontos dolog a tőszám pontos meghatározása. Mérni kell októbertől a vetés idejéig a termelési körzetben leesett csapadék mennyiségét, ha úgy ítéljük meg hogy elég víz van a talajban, akkor bátrabbak lehetünk a hektáronként vetett mag tekintetében. Ha kevésnek ítéljük, legyünk visszafogottak. Tenyészterület viszonylatában a napraforgó kitűnően kompenzál.
A különbség drámai: amikor 11 tonna kukorica termett, mellette 3,8–4 tonna napraforgó is volt. Tavaly a kukorica zéró lett, a napraforgó viszont még 2 tonnát adott.
Nullszaldós gazdálkodás
A számok azonban kijózanítóak.
A termelő részletezte: egy hektár teljes költsége – beleértve a bérleti díjat, a járulékokat, az inputanyagokat és a műveleteket – mintegy 400 ezer forint. Ha 2 tonna a termés, akkor egy tonna előállítása 200 ezer forintba kerül.
„Eladtam 200 ezerért tonnánként. Nullás a matek” – mondta a gazda.
Ahhoz, hogy valódi jövedelem keletkezzen, legalább 3,5–4 tonnás stabil termésre lenne szükség.
A 6 tonnás ígéret szerinte illúzió
Medovarszki András gazda kritikusan szemléli azokat a szakmai kommunikációkat, amelyek 6 tonnás napraforgó-termésről beszélnek.
„Természetes körülmények között ez elérhetetlen. Víz mellett, öntözéssel lehetnek ilyen számok, de nem ezek a jellemzők” – fogalmazott.
A termelő szerint a napraforgó nagy vegetatív tömeget fejleszt, ami gyors vízfelhasználással jár. Ha elfogy a víz, a növény hiába kap tápanyagot, nem tudja hasznosítani.
Növényvédelem: ma könnyebb, de drágább
A gyomirtás technológiailag ma egyszerűbb, mint évtizedekkel ezelőtt, ugyanakkor az inputköltségek jelentősek. A növényvédelem azonban a gazda szerint nem a fő korlát.
„Nem a gyomirtás a probléma. Kifejezetten a csapadékhiány a fő gond” – hangsúlyozta a gazda.
Nem feladja, hanem alkalmazkodik
A békéscsabai termelő nem tervezi kivonni a napraforgót a vetésszerkezetből. Inkább reálisabb elvárásokkal dolgozik, és figyeli az állomány viselkedését.
„Nem lesznek már 110 mázsás kukoricák, de bízom benne, hogy lesznek még elviselhető évek” – mondta Medovarszki András.
A napraforgó ma számára nem a kiugró profit növénye, hanem a kockázatcsökkentés eszköze. Olyan kultúra, amely aszályban is ad valamennyit – még ha csak nullszaldót is.
A békési határban jelenleg ez is eredménynek számít.
Indexkép: Pexels
_fill_540x300_0.jpg)
