A fogyasztásunk ötödét mindig importból fedezzük
Idén januárban büszkén tette ki Facebook-oldalára az Energiaügyi Minisztérium, hogy 2025-ben hazánk villamosenergia-fogyasztásnak már csak az ötödét kellett importból fedezni. Egyszóval egy normál év teljes időszakában is jelentős az importfüggésünk, hát még akkor, amikor a Paksi Atomerőmű is leáll, és a nyári csúcsfogyasztás a végsőkig leterheli a rendszert. Mennyire kell aggódnunk amiatt, hogy az áram fogyasztási korlátozások a háztartásokat is elérik?
Normál üzemben a Paksi Atomerőmű négy blokkja közel 2000 MW teljesítményt biztosítására képes. Átlagosan a hazai termelés ~35-40%-a származik az itteni blokkokból. Nagyon jelentős a szolárparkok és háztartási napelemrendszerek együttesen hazai termelése is, ami átlagosan a magyar villamosenergia-előállítás ~25-30%-a, de nyáron, verőfényes napsütésben a teljes hazai áramtermelés 46%-át is kiteheti. A földgáztüzelésű erőművek mintegy 20%-ban járulnak hozzá az áramtermeléshez, míg szén- és egyéb biomassza-erőművek 10% körüli mértékben.
A nyári esti fogyasztási csúcsban (19–21 óra), amikor a felhasználás eléri a 7000–7500 MW-ot, három- és félszer több áramra lenne szükség, mint amennyit Paks előállítani képes.
És most még Paks is kiesik a szolgáltatásból. A kormány és a MAVIR ezért rendkívüli intézkedéseket vezetett be. Minden rendelkezésre álló tartalékerőművet üzembe helyeztek, a legnagyobb ipari fogyasztók pedig eddig 240 MW önkéntes fogyasztáscsökkentést vállaltak. Emellett a százhalombattai Dunamenti Erőmű közel 400 MW-os blokkját pedig sikerült visszaállítani a termelésbe Paks teljes leállítása előtt. Mindez azonban édeskevés, masszívan importra szorulunk.
Kitől tudunk áramot importálni?
Az ENTSO-E idei nyári ellátásbiztonsági jelentése szerint Európa egészében nincs általános villamosenergia-hiány, vagyis a kontinensen összességében elegendő termelőkapacitás áll rendelkezésre. A problémát a regionális egyensúlytalanságok és a hálózati korlátok okozzák. Normál körülmények között Románia az egyik legfontosabb potenciális importforrás. Az idei rendkívüli aszály azonban a Dunán olyan alacsony vízszintet okozott, hogy a Cernavodă atomerőmű termelése is kritikus helyzetbe került. Az egyes blokkot leállították, míg a kettest a Duna egyik ágának elterelésével tudták üzemben tartani. Emiatt Románia saját ellátásának biztosítására koncentrál, nincs exportőri helyzetben.
Szlovákia atomerőművei továbbra is stabil termelést biztosítanak, ezért továbbra is exportképes lehet. Ugyanakkor a rendkívüli hőség miatt ott is magas a villamosenergia-fogyasztás, így az exportálható többlet korlátozott. Ausztria elsősorban víz- és szélerőműveire támaszkodik, ezek hullámzóbb teljesítményt nyújtanak. Ukrajna az ukrán-moldáv-európai hálózati összekapcsolásával fontos vészhelyzeti exportőrré vált a régiónkban. A jelenlegi helyzetben Magyarország és Románia is fokozottan támaszkodik a szabad ukrán exportkapacitásokra. Horvátországból elsősorban a horvát vízerőművek tavaszi csúcsidőszakában tudunk importálni, most nem.
A villamos energiát nagyfeszültségű, jellemzően 400 kV-os nemzetközi távvezetékeken kell Magyarországra szállítani. Ezeknek azonban fizikai korlátjuk van: csak meghatározott teljesítményt képesek biztonságosan átvinni. A rendszerirányítónak emellett a frekvenciastabilitást, a feszültségszinteket és a hálózat üzembiztonságát is fenn kell tartania. Nyári hőségben a helyzet romlik, mert a felmelegedő vezetéken csak kisebb áramerősség engedhető át.
Mindezek miatt a tőzsdei áramár jelentősen megdrágult az elmúlt napokban. A lakossági fogyasztók fix tarifáit ez közvetlenül nem érinti, de a szabadpiacról vásárló vállalatok számára komoly ártüskék alakultak ki, ami a termékek árában fog megjelenni.
Három lehetséges forgatókönyv
Optimista szcenárió: Százhalombatta termelése újraindult, és az ipari önkéntes fogyasztáscsökkentést fenn lehet tartani. Szlovákia és Ausztria elegendő villamos energiát tud exportálni, a nemzetközi vezetékek kihasználhatók. Ebben az esetben a rendszer ugyan tartalékok nélkül működik, de a lakosságtól csak a takarékos energia-felhasználást kérik.
Közepes kockázatú forgatókönyv: A hőség miatt a környező országok exportja csökken. Ekkor az import már nem fedezi teljes egészében Paks kiesését, ezért a MAVIR kötelező fogyasztáscsökkentést rendel el a legnagyobb ipari fogyasztóknak. A lakossági ellátás továbbra is biztosítható, de egyre hosszabb időszakokra és egyre nyomatékosabban kérik az energia-fogyasztás korlátozását.
Pesszimista verzió: A román nukleáris termelés fenntarthatatlannak bizonyul. Nem lesz elegendő importáram két régiós erőmű kieső teljesítményének pótlására. A nemzetközi vezetékek nem bírják a terhelést. Végső esetben a lakosság fogyasztáskorlátozása is szóba kerülhet. Pillanatnyilag ennek a forgatókönyvnek van a legkisebb esélye. Hogy ez így is maradjon, tényleg nagyon fontos kordában tartanunk az áramfogyasztást.
Ez a cikk is érdekes lehet: Az energiatárolás néhány éven belül alapjaiban formálhatja át az energiapiacot.
Indexkép: MVM
