Magyarország fordulóponthoz érkezett a klímapolitikában. A Green Policy Center szakértői szerint a következő kormányzati ciklus döntő lesz: ekkor kell végrehajtani azokat a strukturális változtatásokat, amelyek nélkül a 2030-as kibocsátáscsökkentési célok és a 2050-es klímasemlegesség elérhetetlenné válhatnak. Az elemzés szerint az épületállomány mélyfelújítása, az energiaellátás reformja és a közlekedési rendszer átalakítása egyszerre szolgálhatja a klímavédelmet, a gazdasági modernizációt és Magyarország energiaszuverenitását. A szakértők úgy látják: ha a zöld átállást nem teherként, hanem fejlesztési lehetőségként kezeljük, Magyarország a folyamat egyik nyertese lehet.
A 2030-as uniós és nemzeti célok elérése szempontjából a következő kormányzati ciklus az utolsó esély arra, hogy végrehajtsuk azokat a strukturális változtatásokat, amelyek nélkül az 1990-hez képest a jelen évtized végéig kitűzött nettó 55%-os kibocsátáscsökkentés elérhetetlenné válik. Ez az időszak nemcsak a középtávú vállalásaink, hanem a 2050-es teljes klímasemlegesség megalapozása szempontjából is jelentős.
Jó alapokról elrugaszkodva elhagyhatjuk az „energiagyarmati” létet
Az eddigi eredmények jó alapot nyújtanak a 2030-as célok eléréséhez: hazánk 2023-ban 9%-kal csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását az előző évhez képest, amivel idő előtt kipipálta a korábbi, 1990-hez képest 2030-ra kitűzött 40%-os bruttó célt (a vállalást időközben meg is emeltük). Ebben azonban vastagon közrejátszott az energiaválság miatti gazdasági stagnálás és kényszerű spórolás, illetve a szokatlanul enyhe tél is.
Szerencsére az adatok mögött azért valódi sikereket is találni. A napelemes áramtermelés rekordmértékű bővülése és a megújuló energiaforrások 19,5%-os részaránya a villamosenergia-mixben azt bizonyítja, hogy a magyar gazdaság és a lakosság is készen áll a technológiai váltásra.
A hamarosan felálló új kormánynak éppen az lesz a dolga, hogy ezekből a részleges sikerekből rendszerszintű vívmányokat faragjon, végleg felszámolva hazánk „energiagyarmati” függőségét a fosszilis importtól.
Jó tanács a jövő döntéshozóinak: ne fázzunk az épületkorszerűsítéstől!
A Green Policy Center szerint, ha valódi áttörést akarunk, az épületállományunkkal kell kezdenünk. Hazánkban a 4,5 milliós lakóingatlan-állomány nagy többsége korszerűsítésre szorul, és bár a lakossági épületek ÜHG-kibocsátása 12,5%-kal mérséklődött 2023 során, a jelentős mélyfelújítási hullám még várat magára. Bár a kibocsátás csökkent, ez sokszor nem valódi korszerűsítés eredménye: sokan egyszerűen csak lejjebb tekerték a fűtést, visszatértek a tűzifához, vagy legfeljebb felrakattak egy split klímát – utóbbi ugyan jó irány, de az igazi hatékonyság érdekében a munkát mindenképpen a szigeteléssel kellene kezdeni.
Az igazi áttörést ezért csak a jóval nagyobb falatnak számító mélyfelújítások fogják elhozni. Ez a terület nem csupán mérnöki feladat, hanem a társadalmi igazságosság egyik legfontosabb eszköze is.
Mivel a lakosság közel egyharmada küzd az energiaszegénység kihívásaival, a következő évek klímapolitikájának központi elemévé kellene tenni a rászorultsági alapú, a legszegényebbeket közel 100%-os vissza nem térítendő támogatással, míg a szélesen vett középosztályt akár 30-40%-os vissza nem térítendő támogatás és kamattámogatott hitel kombinációjával segítő felújítási programokat. Ha a szigetelés és a modern fűtés nem a jómódúak privilégiuma marad, hanem mindenki számára elérhetővé válik, azzal nemcsak a környezetet védjük, hanem a magyar családok rezsiterheit és a hazai energiaszegénységet is tartósan csökkentjük.
.jpg "energia")
A napenergia sikertörténete mellé fel kell zárkóznia a szélenergiának – Fotó: Pixabay
Rengeteg szélerőművet a napelemek mellé, fokozatosan kivezetni a fossziliseket
Az épületállomány megújítása mellett a zöld átmenet másik megkerülhetetlen oszlopa a hazai energiaellátás alapjainak strukturális reformja (pl. az elektromos hálózat fejlesztése, energiatárolás), amely egyszerre szolgálja nemzeti szuverenitásunkat, klímavédelmi céljainkat és gazdasági modernizációnkat.
Ami a hazai energiaellátást illeti, a Green Policy Center szerint a jövő egyértelműen a különböző karbonmentes energiatermelési technológiák megfelelő keverékéé. A napenergia sikertörténete mellé fel kell zárkóznia a szélenergiának, ideális esetben 2:1 arányú rendszerszintű integrálással, hiszen ez a két forrás termelési profilja viszonylag ideálisan egészíti ki egymást, segítve ezzel az ellátás folytonosságát éjszaka vagy szélcsendes időben is. A gazdaság zöldítése ma már kőkemény nemzetgazdasági érdek: tiszta haszon és új munkahelyek az építőiparban, a gépészetben és az innovatív technológiák terén.
A valódi sikerhez elengedhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos(!) kivezetése és ezen források átcsoportosítása a tiszta technológiák és az energiahatékonyság felé. A földgáz rezsicsökkentése tekintetében a Green Policy Center javaslata, hogy a jelenlegi kétsávos rendszert úgy változtassák meg, hogy az átlagfogyasztás folyamatos csökkenése (időjárás-korrekció mellett) a felső sáv küszöbértékében is évről évre megmutatkozzon.
Mobilitás: szakadék és nyitottság a társadalomban, előnyt kér a vasút
Bár a mobilitási szokások és az életmód megváltoztatása nehezen megfogható, „puha” dimenzióknak tűnnek, de a szakértők egyetértettek abban, hogy valójában itt igen nagy mozgásterünk van az életminőségünk javítására. Nemzetközi szinten ugyan a középmezőnyben állunk, de a kutatások szerint a magyar társadalom nyitottabb a fenntartható szokások átvételére annál, mint azt sokszor feltételezzük.
Emellett viszont, a jelenlegi szokásokat mutató statisztikák néha becsapósak: a „zöldebb” hazai mutatók mögött sokszor nem a tudatosság, hanem a nagyobb fogyasztás finanszírozására való képtelenség áll. A lakosság jelentős része ugyanis eleve nem engedheti meg magának a repülést vagy egy saját autó fenntartását – míg mások közben a fenntartható szintet messze meghaladva élnek ezekkel. A vasútfejlesztés prioritásként kezelése a közútfejlesztéssel szemben, valamint a mobilitási kényszerek csökkentése olyan szükséges lépések, amik nemcsak az ÜHG-kibocsátást csökkentik, hanem élhetőbbé teszik a városainkat is.
Támaszkodjunk a természetre, és alkossunk erős klímatörvényt
A technológiai válaszok mellett pedig a természetet is szövetségesül kell hívnunk. A nagy léptékű erdőtelepítések és a vizes élőhelyeink, lápjaink újjáélesztése nem csupán ökológiai kívánalom, hanem kőkemény klímapolitikai érdek is. Mindezek pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy megállítsuk a természetes elnyelőkapacitásunk 2023-ban tapasztalt 15%-os romlását. Erdeink és talajaink egészsége a klímasemlegesség elérésének megkerülhetetlen technológiai és biológiai feltétele.
Mindehhez persze erős, átlátható és számonkérhető jogi keretek kellenek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében 2026 közepéig megalkotandó új klímatörvénynek garanciát kell jelentenie a jövő nemzedékek számára, rögzítve az „előrelépés kötelezettségét” és az intézményes szakmai párbeszéd kereteit. A civilek klímatörvény-javaslata szerint például egy független tudományos tanácsadó testület felállítása és a társadalom érdemi bevonása a döntéshozatal támogatására nemcsak szakmai, hanem politikai legitimációt is ad a szükséges változtatásoknak.
Bár az időnk véges, és a globális kihívások súlyosak, Magyarországnak minden oka megvan az optimizmusra. Ha elfogadjuk, hogy véges bolygón nem lehet végtelen fejlődést elérni, és a fejlődést a minőség, a fenntarthatóság és a közösségi jólét mentén definiáljuk újra, akkor hazánk a zöld átállás egyik nyertese és az európai és globális klímapolitika meghatározó szereplője lesz.
Ezek a gondolatok és megoldási javaslatok határozták meg a Jövőálló Magyarország vitasorozat első alkalmát, amelyet Boza-Kiss Benigna (IIASA) moderálása mellett dr. Köböl-Benda Vivien (Energiastratégia Intézet – PPKE), Koczóh Levente András (Green Policy Center) és Vadovics Edina (GreenDependent Intézet) jártak körül. Ahogy Koczóh Levente hangsúlyozta, a klímapolitika valójában nem gazdasági teher, sokkal inkább szuverenitásunk védelme az „energiagyarmati” lét felszámolásával.
Vadovics Edina arra figyelmeztetett, hogy az ökológiai korlátokat nem lehet átlépni: jelenlegi kibocsátásunkat 2050-re drasztikusan a hetedére kell csökkentenünk az energiaszegénység felszámolása mellett. Dr. Köböl-Benda Vivien pedig a jogi és társadalmi igazságosság megkerülhetetlenségére hívta fel a figyelmet, kiemelve a sérülékeny csoportok és a biodiverzitás védelmének prioritását. Ha kíváncsi a vitán résztvevő szakértők további meglátásaira és az átmenet mélyebb összefüggéseire, nézze meg a teljes beszélgetést felvételről is.
Forrás: masfelfok.hu
Szerző: Sipos Vera, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadója
ndexkép: pixabay.com
