A vágótok nyerte a 2026-os „Év hala” szavazást

A Magyar Haltani Társaság 2010-ben indította el az „Év hala” kezdeményezést, amelynek célja a hazai őshonos halfajok ismertségének és megbecsülésének növelése. Az első évben a győztest még a Társaság elnöksége jelölte ki, de 2011-től már három kiválasztott jelölt közül az internetes közönség dönthet.



A 2026-os szavazás során három halfaj – a vágótok (Acipenser gueldenstaedtii), a paduc (Chondrostoma nasus) és a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) – került a választás középpontjába. A voksolás 2025. december 31-én déli 12 órakor zárult, addig összesen 2462 szavazat érkezett.

A voksok több mint 45 százaléka a vágótokot támogatta, ezzel toronymagasan megszerezve az első helyet.

A második legtöbb szavazatot – valamivel több mint 31 százalékot – a szilvaorrú keszeg kapta, míg a paduc a szavazatok 24 százalékával harmadikként zárta a versenyt.


vagotok

Vágótok - Fotó: Sallai Zoltán

Ősi megjelenés, különleges életmód

A vágótok az ősi tokfélék egyik hazai képviselője, megjelenése pedig egyedülálló: rövid, tompa orra, bajuszszálai, valamint oldalán és hátán sorakozó, markáns vértpikkelyei miatt jól megkülönböztethető. Ezek a pikkelyek különösen a fiatal példányokon szembetűnők, és nevét is erről a „vágó” külsőről kapta – óvatlan érintés esetén akár sérülést is okozhatnak.

Ez a halfaj eredetileg a tengerből vándorolt a folyókba ívás céljából, és ikráit a nyílt, sóderes mederfenéken helyezte el. Azonban a Vaskapu vízierőmű megépítése gyakorlatilag elzárta a korábbi vándorlási útvonalát, így természetes szaporodása a térségben lehetetlenné vált.


A vágótok impozáns méretű hal, egyes idős példányok hossza meghaladhatja a két métert is. Magyarországon időszakosan felbukkan ugyan néhány példány, de ezek minden bizonnyal mesterséges telepítések eredményei. Ellentétben a hazai vizekben is szaporodni képes kecsegével, a vágótok esetében nem valószínű, hogy önfenntartó állomány létezik. Ennek ellenére egyes tengerparti országok halászati fogásaiban máig rendszeresen előfordul.



A faj hazai védelme elsősorban a telepített példányok túlélését és megtelepedését szolgálja, remélve, hogy egyszer újra szerves részévé válhat vizeink ökoszisztémájának.

Forrás: haltanitarsasag.hu

Indexkép: Sallai Zoltán