A Föld növényzete folyamatosan változik az év során, és ezek az elmozdulások a mezőgazdasági termelést is befolyásolhatják. Egy friss tudományos kutatás műholdas adatok segítségével elemezte a globális növénynövekedés mintázatait, és kimutatta, hogy a vegetáció eloszlása az elmúlt évtizedekben fokozatosan eltolódott.

A Halle–Jena–Lipcse Integratív Biodiverzitási Kutatóközpont (iDiv), a Helmholtz Környezetkutató Központ (UFZ) és a Lipcsei Egyetem kutatói elemezték a műholdas megfigyelésekből származó adatokat. Az eredményeket a PNAS tudományos folyóiratban tették közzé.



A „zöld hullám” mozgása a bolygón

A kutatók szerint a globális vegetáció fejlődése egyfajta „zöld hullámként” írható le, amely az év során végighalad a bolygón. Ez a jelenség azt mutatja, hogy mikor és hol éri el a növényzet a legintenzívebb növekedési állapotát.

A vizsgálat az 1980-as évektől gyűjtött műholdas adatokat használta fel, amelyek a levélfelület nagyságát, a vegetációs indexeket és a fotoszintetikus aktivitást rögzítik. Ezek alapján a kutatók meg tudták határozni, hogyan vándorol a vegetáció csúcspontja az év folyamán.

A számítások szerint a zöldülés legészakibb pontja általában július közepén, Izland közelében jelenik meg az Észak-Atlanti-óceán térségében, míg a legdélibb pont március környékén, Libéria partjainál található.

Érdekesség, hogy mindkét pont az északi féltekén helyezkedik el. Ennek oka, hogy a Föld szárazföldjeinek nagyobb része az északi féltekén található, ahol a növényzet kiterjedése is jelentősebb.


legelo

illusztráció – Fotó: Shutterstock

Évtizedek óta észak felé tolódik a növényzet

A kutatás azt is kimutatta, hogy a globális vegetációs mintázat az elmúlt évtizedekben folyamatosan észak felé tolódott.

Az elemzések alapján 1983 óta az északi nyári időszakban átlagosan évente mintegy 2 kilométerrel került északabbra a növényzet központja.

A déli félteke nyári időszakában az elmozdulás még gyorsabb volt, évente körülbelül 2,4 kilométerrel. A 2010 és 2020 közötti időszak különösen erőteljes változást mutatott: egyes években a zöld hullám akár 14 kilométerrel is északabbra tolódott.

A kutatók ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy a déli félteke nyarán nem történt hasonló irányú visszatolódás, ami meglepte a szakembereket. A jelenség egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy az enyhébb telek és a hosszabb vegetációs időszak meghosszabbítja a növények aktív időszakát az északi féltekén.

Kelet felé is elmozdul a vegetáció

Az északi irányú eltolódás mellett a kutatás egy másik trendet is feltárt: a vegetáció csúcspontja fokozatosan kelet felé is elmozdul.

A szakemberek feltételezik, hogy ebben szerepet játszanak az olyan nagy vegetációs térségek, mint India, Kína és Oroszország.


Hosszabb vegetációs időszak

A folyamatot gyakran „globális zöldülésként” említik. A jelenség hátterében több tényező állhat, köztük a légkör növekvő szén-dioxid-koncentrációja, amely kedvezhet a fotoszintézisnek, valamint a hőmérséklet emelkedése, amely sok térségben meghosszabbítja a növények növekedési időszakát.

Például Németországban a vegetációs időszak jelenleg mintegy két héttel hosszabb, mint az 1961–1990 közötti referencia-időszakban volt.

Hatások a mezőgazdaságra

A változások a mezőgazdaság számára egyaránt hordozhatnak lehetőségeket és kockázatokat. A magasabb földrajzi szélességeken – például Kanadában, Észak-Európában vagy Oroszországban – a hosszabb tenyészidőszak elméletileg kedvezőbb feltételeket teremthet bizonyos kultúrák, például a nyári gabonafélék, a kukorica, az olajos növények vagy a takarmánynövények termesztéséhez.

Egyes térségekben – például India és Kína egyes részein – a C3-as növények, mint a búza vagy a rizs, szintén profitálhatnak a magasabb szén-dioxid-szint fotoszintézisre gyakorolt hatásából.

A termelékenység alakulását azonban erősen befolyásolja a víz- és tápanyagellátás. Egyes régiókban a növekvő vízhiány korlátozhatja a várható hozamnövekedést, különösen a gyengébb adottságú talajokon.

Több kártevő és gyom is megjelenhet

A hosszabb vegetációs időszak a növénytermesztés számára új kihívásokat is hozhat. Egyes rovarkártevők – például a gabonalevél-bogarak, a pollenbogarak, a levéltetvek vagy az európai kukoricamoly – kedvezőbb körülmények között akár több nemzedéket is létrehozhatnak egy évben, és olyan régiókban is megjelenhetnek, ahol korábban a hűvösebb éghajlat korlátozta a terjedésüket.

A gyomnövények is reagálhatnak a hosszabb növekedési időszakokra és az enyhébb telekre. Emiatt a gazdálkodóknak a jövőben újra kell gondolniuk a mechanikai és kémiai gyomszabályozási módszereket.

Forrás: agrarheute.com

Indexkép: Shutterstock