Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Soha nem látott részletességgel és országos összefogással zajlott le pénteken a Magyar Talajtani Társaság idei rendezvénye, ahol közel három tucat helyszínen tárult fel a talajok világa. A Vajdahunyad várból induló közvetítés során Dr. Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke nemcsak a kiállítást mutatta be, hanem végigvezette a nézőket a Kárpát-medence teljes „talajtani keresztmetszetén”, miközben élő kapcsolások, terepi vizsgálatok és szakmai előadások tették kézzelfoghatóvá a talaj működését és jelentőségét.

Egyre szélesebb körben érdekli az embereket a talaj

A rendezvény Dr. Dobos Endre köszöntőjével indult, aki beszédében hangsúlyozta: a program mára messze túlnőtt a szűk szakmai közegen.

Mint elmondta, már az első év után kiderült, hogy a talaj iránti érdeklődés rendkívül sokszínű: faluközösségek, iskolák, egyetemek, civil szervezetek és vállalkozások egyaránt bekapcsolódtak. Külön kiemelte, hogy olyan szereplők is részt vesznek, akikre a szervezők kezdetben nem is gondoltak. A rendezvény harmadik évére egyértelművé vált: a talaj kérdése nem csupán agrár- vagy tudományos ügy, hanem társadalmi szinten is releváns téma.

A kiállítás: a talaj mint rendszer

A „Nem csak por és sár – A titokzatos talaj” kiállítás bejárása során Dr. Dobos Endre részletesen bemutatta a talajképződés folyamatait, és gyakorlatilag egy teljes Kárpát-medencei talajtani „utazásra” vitte a nézőket. A bemutató a Kárpátok talajaival indult, ahol a folyamatos erózió és mállás miatt a talajok állandóan megújulnak. Itt a talajképződés nem jut el olyan előrehaladott állapotba, mint más térségekben, mivel a kőzetek gyors pusztulása miatt sekély, fiatal talajok alakulnak ki.

Ezzel szemben már a középhegységi és dombsági területeken megjelennek a fejlettebb talajok, például az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Ezeknél a csapadék lefelé irányuló mozgása:

kilúgozza a bázikus elemeket,
savanyítja a talajt,
elindítja a mállási folyamatokat,
és létrehozza az agyagásványokat.

A bemutató részletesen kitért az agyagfelhalmozódási szint kialakulására, a vas szerepére a talaj színeződésében, valamint a talajszintek elkülönülésére.

Talajok útja a Kárpátoktól az Alföldig

A „talajtani utazás” során a nézők végigkövethették, hogyan változnak a talajok a hegyvidéktől az Alföldig.

A dombsági átmeneti zónákban megjelennek a csernozjom-barna erdőtalajok, amelyek egyszerre hordozzák:

az erdőtalajokra jellemző agyagbemosódást,
és a mezőségi talajokra jellemző vastag humuszos réteget.

Ezután következnek az Alföld ikonikus talajai, a csernozjomok, amelyek:

mély, humuszban gazdag réteggel rendelkeznek,
kiváló víz- és tápanyagtartó képességűek,
és a mezőgazdaság számára a legértékesebb talajtípusok közé tartoznak.

A bemutató azonban rámutatott arra is, hogy ezek a talajok mára sok helyen jelentősen leromlott állapotba kerültek.

Szélsőséges talajok: víz, só és változatosság

Az Alföldön nemcsak csernozjomok találhatók, hanem rendkívül változatos azonális talajok is.

A szakember külön bemutatta:

a szikes talajokat, ahol a párolgás hatására sók halmozódnak fel,
a réti talajokat, amelyeket a talajvíz időszakos jelenléte formál,
valamint az öntéstalajokat, amelyek tulajdonságait nem a talajképződés, hanem a folyók által lerakott üledék határozza meg.

A bemutatók során részletesen ismertette a vas és mangán vegyértékváltásának szerepét is, amely a talaj színeződésében és vízgazdálkodásában kulcsszerepet játszik.

webinár

A képen Dr. Dobos Endre éppen a azt végtelenül leromlott, rossz állapotú talajszerkezetet mutatja, mely sajnos, a hazai termőföldeket többségében jellemzi – Fotó: Agroinform.hu

Lápok eltűnése: elvesztett szénraktárak

A kiállítás egyik legmegrázóbb része a láptalajok bemutatása volt. Ezek a talajok évezredek alatt felhalmozódott szerves anyagot tartalmaznak, és kulcsszerepet játszanak a szénmegkötésben.

A szakértők rámutattak: Magyarországon a lápok jelentős részét lecsapolták, így:

a talajok kiszáradtak,
a szerves anyag lebomlott,
és a szén a légkörbe került.

Ez a folyamat ma már súlyos környezeti problémának számít.

giliszta

A legnagyobb kárt a rosszul, rosszkor, rossz eszközzel végzett talajműveléssel okozhatjuk – Fotó: pexels.com

Országos körkapcsolás: a talaj a gyakorlatban

A program egyik legfontosabb eleme az országos körkapcsolás volt, amely során az alábbi helyszínek kapcsolódtak be:

Bőszénfa, Hódmezővásárhely, Vigántpetend, Budapest, Kömlőd, Dejtár és Felsőörs.

Minden helyszínen kiásott talajszelvényeket mutattak be, és a szakértők részletesen elemezték a talaj:

szerkezetét,
vízgazdálkodását,
biológiai aktivitását,
és művelési hatásait.

Dejtár: talaj és jövőbeli tervezés

A dejtári helyszínen egy több éve nem művelt terület talaját vizsgálták, ahol permakultúrás erdő telepítését tervezik.

A bemutató rávilágított arra, hogy már kis távolságon belül is jelentős különbségek lehetnek a talajok között, különösen:

a talajképző kőzet,
a domborzat,
és a vízmozgás hatására.

webinár

A Kelenvölgyi Általános Iskola is bekapcsolódott a programba, ahol Prof. Dr. Biró Borbála egyetemi tanár mutatta be a talajszelvényt – Fotó: Agroinform.hu

Talajdegradáció: kritikus helyzet

Dr. Dobos Endre egyik legerősebb üzenete a talajpusztulás volt. Részletesen bemutatta, hogyan:

csökken a humuszos réteg vastagsága,
nő a talaj pH-ja a meszes altalaj keveredése miatt,
romlik a szerkezet,
és végül eltűnik maga a talaj.

Kiemelte:

a legnagyobb probléma az, amikor a talaj teljesen megszűnik létezni – akár erózió, akár beépítés miatt.

Terepi vizsgálatok: konkrét bizonyítékok

A kömlődi vizsgálatok egyértelmű különbséget mutattak a szántott és nem szántott területek között:

több giliszta és aktívabb talajélet a bolygatatlan területen,
jobb szerkezet és vízbefogadó képesség,
kevesebb porfrakció.

Ezek az eredmények alátámasztják a talajkímélő gazdálkodás jelentőségét.

Talaj és víz kapcsolata

A kiállítás látványos kísérletekkel mutatta be a talaj vízgazdálkodását:

a különböző szemcseméretek eltérően emelik és tartják meg a vizet,
a talaj képes kiszűrni a szennyeződéseket,
és kulcsszerepet játszik a vízkörforgásban.

Vízvisszatartás: a jövő kulcsa

A közvetítés zárásaként Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója tartott részletes előadást a vízvisszatartásról. Előadásában rávilágított: a jelenlegi agrárproblémák egyik legfontosabb, mégis alulértékelt eleme a talaj vízmegtartó képessége.

Az OECD vizsgálatai szerint Magyarországon 2000 és 2020 között egyértelműen súlyosbodott az aszályhelyzet, és mára gyakorlatilag az ország teljes területe érintetté vált. Az elmúlt 5–6 év különösen kritikus volt, a szélsőséges időjárási jelenségek pedig már nem kivételnek, hanem rendszeres mintázatnak tekinthetők.

Globális szinten sem kedvezőbb a helyzet: az elmúlt 30 évből 23 év valamilyen mértékben aszályosnak volt tekinthető. Ezek a ciklikusan visszatérő időszakok nemcsak vízhiányt okoznak, hanem:

fokozzák az eróziót,
növelik a talajvesztést,
hőstresszt idéznek elő,
és jelentősen rontják a termésbiztonságot.

A probléma azonban – hangsúlyozta a szakember – nem elsősorban a csapadék mennyiségében keresendő.

Egy gyakorlati példával szemléltette: intenzív eső után a tömörödött talaj nem képes befogadni a vizet, az lefolyik vagy pang a mélyebb részeken, miközben a növények számára gyakorlatilag elérhetetlen marad.

webinár

Daoda Zoltán – Fotó: Agroinform.hu

Szemléletváltás: a talaj mint víztároló rendszer

Daoda Zoltán szerint alapvető szemléletváltásra van szükség. A talajt nem egyszerű termesztő közegként kell kezelni, hanem víztároló rendszerként.

„Nem az a kérdés, hogy mennyi csapadék hullik, hanem az, hogy mennyit tudunk abból megtartani – mondta.”

Hiába fejlesztjük az öntözést, ha a talaj nem képes a vizet befogadni és raktározni. A vízvisszatartás tehát minden vízgazdálkodási megoldás alapja kell, hogy legyen.

A megoldás kulcsa: élő talaj

A vízmegtartás nem pusztán fizikai, hanem alapvetően biológiai folyamat.

A jól működő, „élő” talaj:

morzsás szerkezetű,
képes vizet felvenni és megtartani,
és biztosítja a növények számára a folyamatos hozzáférést.

Ebben kulcsszerepet játszanak a mikroorganizmusok. A baktériumok által termelt úgynevezett „baktériumnyálka” és a gombafonalak:

összeragasztják a talajszemcséket,
stabil talajszerkezetet alakítanak ki,
és létrehozzák a vízmegkötés alapját jelentő talajkolloidokat.

Minél gazdagabb a talajélet, annál nagyobb a vízmegtartó képesség – ez pedig közvetlenül növeli a termésbiztonságot.

Szerves anyag: a rendszer alapja

A talaj biológiai aktivitásának fenntartásához elengedhetetlen a szervesanyag-utánpótlás. Ebben kulcsszerepet játszik a cellulózbontás, amely során a növényi maradványokból egyszerű cukrok képződnek, amelyek:

táplálják a mikroorganizmusokat,
és elősegítik a talajszerkezet kialakulását.

Fontos üzenet, hogy a szármaradvány nem hulladék, hanem „fő termék”: gyakorlatilag természetes zöldtrágyaként működik, amely tápanyagot és szénforrást biztosít a talaj számára.

Gyakorlati lépések a vízmegtartásért

A szakember szerint a hatékony vízvisszatartás több tényező együttes alkalmazásával érhető el:

a talaj bolygatásának csökkentése,
a talaj takarása (mulcsozás),
a szervesanyag visszajuttatása,
a mikrobiológiai aktivitás növelése,
valamint az erózió elleni védekezés.

Kiemelte:

ez nem gyors beavatkozás, hanem tudatos, 2–5 éves folyamat, amely hosszú távú beruházás a termőföldbe.

Innovatív megoldások

Az előadásban konkrét biológiai megoldások is elhangzottak, például:

cellulózbontást segítő baktériumkészítmények,
valamint talajalga-alapú rendszerek, amelyek a talaj felszínén biofilmet képezve:
csökkentik a párolgást,
növelik a szervesanyag-tartalmat,
és javítják a vízmegtartást.

Kísérletek szerint ezek a megoldások akár a víz és a talajveszteség 50 százalékát is képesek visszatartani.

A döntő kérdés

Daoda Zoltán szerint a jövő kulcskérdése egyértelmű: nem az, hogy lesz-e elegendő csapadék, hanem az, hogy a talaj képes lesz-e azt megtartani.

Egyetlen százaléknyi szerves széntartalom-növekedés több ezer liter víz megkötését teszi lehetővé hektáronként – ez pedig döntő lehet a termésbiztonság szempontjából.

Daoda Zoltán prezentációját IDE kattintva éred el.

Talaj és társadalom

A rendezvény egyik fontos célja az volt, hogy a talajtan kilépjen a szűk szakmai keretek közül. A kiállítás művészeti installációkkal és vizuális elemekkel is segítette a megértést.

Az üzenet egyértelmű volt: