26 éve nem látott mélypontra süllyedt a csemegekukorica tervezett vetésterülete hazánkban, a zöldborsóé pedig 13 éves mélyponton lehet idén az AKI tavaszi munkákról szóló tájékoztató jelentése alapján. Az előbbiből mintegy 21 ezer, míg az utóbbiból szűk 13 ezer hektárral terveznek a gazdálkodók. A zöldbab pedig olyan kis kultúra lett, hogy ábrázolni sem tudjuk ezen a grafikonon. Az idei vetésterv 850 hektár: közel harmadával kevesebb, mint 2024-ben volt.
26 és 13 éve nem látott mélypontokra értünk a két növénnyel – Fotó: KSH
A termelő, az aszály és a muszáj
Kurucz Gyula Nagyhegyesen, a debreceni BMW-gyár fizetéseivel versenyezve próbálja fenntartani öntözött gazdaságát. 25 ezer forintos nettó napi bér alatt már nem talál címerezésre, gazolásra fogható munkást. Az áram piaci ára nagyon magas, és hiába támogatott a gázolaj beszerzése, így sem mondható olcsónak, ahogy a műtrágya sem.
Március 15. óta már minden öntözőgépünk teljes kapacitással működik, ami még sosem fordult elő korábban. Úgy számolom, hogy ahol öntözünk, ott nem lesz haszon, ahol meg nem öntözünk, ott semmi nem lesz…”
– utal a tapasztalt cégvezető a rendkívüli aszályra és az ezzel járó költségnövekedésre. Ezzel együtt beszerezne még vízjogi engedélyt, hiszen nincs más választása. Igaz, ma már az is kérdés, hogy volna-e elég víz a Tiszában, ha minden engedélyt megadnának…
A gyárak nem ismerik el a gazdálkodó költségnövekedéseit. Mint mondja,
tavaly 80 forintot fizettek egy kiló beszállított csemegekukoricáért, idén 74-re tudott leszerződni. Tavaly a zöldborsóért 200 forintot fizettek, most csak 180-at ígértek érte. Egyedül a zöldbab tudta tartani a múlt évi, 160 forintos átvételi árat.
„Ez sem mentette meg a termelői csoportunkat, amit több mint egy tucat vállalkozással a zöldbab megtermelésére hoztunk létre. Néhány évvel ezelőtt még egymilliárdos árbevételt értünk el, idén már a 300 millió forint sem jött volna össze. Fel kellett számolni a csoportot” – közli Kurucz Gyula.
A csemegekukorica és a zöldborsó még két évvel ezelőtt is sok száz hektáros kultúra volt a Hegyesi Szövetkezetben. Idén az előbbiből 60–70 hektár maradt, a másikból pedig 150 hektár. De ha ezek a növények nem mennek, akkor mi van most a lineárok alatt?
A takarmánykukoricát, a vetőkukoricát és a vetőmagnak szánt olajretket öntözzük. De hogy jövőre mit fogunk vetni, fogalmam sincs…”
A csemegekukorica termelése csak 18 tonnás termés felett éri meg, a borsótermesztés pedig egyre kockázatosabb. „Hidegek a reggelek, száraz a föld, nehezen kel a borsó, később meg rájön a rekkenő meleg. A vetőmagok minőségével sem vagyok elégedett. Csak egy plusz-nullás eredményt várok tőle.” Kurucz Gyula leírása szerint még a búza is nyomorultul fest: térdig sem ér, és kornyadozik az aszályban.
A terület oroszlánrészét, ezer hektárt most a napraforgó foglalja el. Ez azt jelenti, hogy 2027-ben pontosan ezer hektár felett fog villogni a piros kérdőjel. „Nagyon szenved ez a növény is, hiszen porba vetettük, rosszul kelt, aztán az összes galamb, nyúl és barkó rávetette magát. De még mindig hozhat bevételt. Csak azt nem tudom, jövőre mi kerül a helyére.”
Kurucz Gyula úgy látja, olyan mértékben lecsökkent a profi gazdaságok szerződési hajlandósága a konzervgyárakkal, hogy azok már a kisebb, rosszabb feltételek között termelő gazdaságokkal is lepaktálnak, ami tovább növeli az ellátási kockázataikat és a kapacitáskihasználtságukat. Ennek az ördögi körnek pedig az lesz a vége, hogy Belgiumból fogjuk behozni a késztermékeket.
A gyár sem tudja, merre lépjen
Kovács János, a Kecskeméti Konzerv Kft. vezetője inkább Franciaországra, Lengyelországra és Kínára tippel, ha a késztermékek jövőbeni forrását kell megneveznie. Ennek több oka is van, közrejátszik benne a jobb klíma, a több állami támogatás, valamint a termelők érdekeltté tétele a feldolgozóipar működésében.
„Magyarországon a Master Goodon, a Gyermelyin vagy a Bonafarmon túl kevés az olyan nagyobb méretű, teljes termékláncot átfogó, egységes tulajdonosi szerkezetű vállalkozás, amely kvázi házon belül képes összhangba hozni a nyersanyagtermelés és a feldolgozás érdekeit. Az Alföldi TÉSZ-t nagyon becsülöm, hogy ennyi termelőt összefogva képes elvinni a zöldség-előállítást a kiskereskedelemig. Az etanoliparban, az almalégyártásban vagy a borsókonzerv-készítésben már nem ennyire szoros az együttműködés a felek között.
A beszállítók és a gyárak közötti érdekellentéteket 2020 előtt még el lehetett simítani. Mostanra teljesen felborult a piac, és mindkét fél a másikat hibáztatja”
– sorolja Kovács János. Elmondja, hogy a lengyelek és a franciák egy hektárról több zöldborsót, illetve csemegekukoricát termelnek, mint mi, tehát költséghatékonyabbak, versenyképesebbek is. Emellett a kínai csemegekukoricával még a védővámok mellett is nehéz versenyezni, főként amikor Thaiföldön keresztül exportálva csökkenteni tudják a vámok mértékét. Az EU gazdasága és vásárlóereje is bajban van, ami hátrányba hoz mindenkit, aki nem tud olcsón jót gyártani. Márpedig a magyar mezőgazdaság és feldolgozóipar nem elég hatékony ehhez.
„Ahogy a termelő nem tudja, hogy mit termeljen a zöldborsó helyett, én sem tudom, hogy honnan szerezzek be olyan alapanyagokat, amelyekkel elnyújtható a feldolgozási szezon. Hol van itt fehér- vagy vörösbab, vagy csicseriborsó? Szerintem a teljes kertészeti feldolgozóipar alapanyaghiánnyal küzd.” A Kecskeméti Konzerv Kft. idén 3 ezer tonna zöldborsó felvásárlására készül, míg tavaly csak 1500 tonnát tudott beszerezni. A 2000-es évek elején még 7500 tonnát dolgoztak fel.
A cégvezető szerint a hazai agrárium a 24. órában van. Az első és legfontosabb a folyók vízszintjének megemelése és az öntözővíz biztosítása a termelésnek. A második, hogy a következő agrárminiszternek csökkentenie kell a versenyképességi problémáinkat.
Indexkép: Shutterstock.
