A köszméte, közismertebb nevén egres, egykor sok magyar kert állandó gyümölcstermő cserjéje volt. Ma már azonban jóval ritkábban találkozhatunk vele, mert érzékenyen reagál a változó időjárásra, a kiszáradó talajra és a szélsőséges környezeti hatásokra.

Ez az évelő növény a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik. Eredetét tekintve Eurázsiához kötődik, Európában pedig széles körben elterjedt. Magyarországon főként az Északi-középhegységben, valamint a Pilisben, a Vértesben és a hozzájuk kapcsolódó dombvidékeken fordul elő.

Hol érzi jól magát az egres?

A köszméte bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, keményfás ártéri erdőkben, száraz tölgyesekben, szurdokerdőkben és törmeléklejtő-erdőkben is megjelenhet. A túl sűrű aljnövényzetet nem kedveli, ezért inkább sekélyebb talajokon, erdőszéleken bukkan fel.

Az üde, tápanyagokban és bázisokban gazdag talajt kedveli. A humuszos, vályogos és agyagos földek kedvezőek számára. Hidegtűrő növény, ugyanakkor a kései fagyok károsíthatják. Félárnyékos helyen fejlődik szépen.

Virágzása áprilisra, esetenként május elejére esik. Virágai többnyire kétivarúak, de előfordulhatnak csak termős virágok is. Termése július végén vagy augusztus elején érik. Vegetatív úton is jól szaporodik, tőről és gyökérről egyaránt képes sarjadni.

egres

A köszméte sokféle hasznos tápanyagot tartalmaz – Fotó: pexels.com

Egrestörténelem röviden

Az egrest feltehetően már a rómaiak is ismerték és fogyasztották, erre utalhat Plinius egyik megjegyzése az éretlen szőlőbogyókról. A középkorban elsősorban gyógynövényként tartották számon.

Nemesítése a 16. század végén Hollandiában kezdődött. A 18. században Angliában különösen kedvelt gyümölccsé vált: 1740 körül nagyjából 100, 1810-re pedig már 400-nál is több nemesített fajtáját ismerték.

Magyarországon a 19. század második felében terjedt el szélesebb körben, különösen a filoxéra pusztítása után. A kipusztult szőlőültetvények helyére sok helyen köszmétét telepítettek, egészen addig, amíg 1908-ban Amerikából meg nem jelent a köszmételisztharmat.

Hazai fajták és felhasználás

Napjainkra számos nemesített változata ismert. Magyarországon gyakran termesztett fajtái közé tartozik a Szentendrei fehér, a Zöld győztes, a Pallagi óriás és a Gyöngyösi piros.

Élelmiszeripari célra, illetve befőzéshez sokszor félérett állapotban szedik. Friss fogyasztáshoz viszont érdemes megvárni, amíg a bogyók teljesen beérnek, mert ekkor lesz harmonikusabb az ízük.

Miért értékes gyümölcs a köszméte?

A köszméte sokféle hasznos tápanyagot tartalmaz. Káliumtartalma és antioxidánsai támogathatják a szív- és érrendszer egészséges működését. Fitonutriensekben, például flavonolokban és antocianinokban is gazdag, amelyek hozzájárulhatnak a vérerek normál állapotának fenntartásához.

A gyümölcs A-, B1- és C-vitamint is tartalmaz, emellett pektin, kálium, kalcium, foszfor és niacin is található benne. Savanykás íze miatt frissítő nyári gyümölcs, amely sokféle formában beilleszthető az étrendbe.

Rostban gazdag, sokoldalú bogyós gyümölcs

Az egres magas rosttartalma miatt lassíthatja a cukrok felszívódását, ezáltal segíthet elkerülni a hirtelen vércukorszint-emelkedést. A kiegyensúlyozott étrend részeként hozzájárulhat a teltségérzet fenntartásához is.

A benne található folát, fenolos vegyületek, valamint C- és E-vitamin szerepet játszhatnak az oxidatív stressz mérséklésében. Ezek az anyagok a gyulladásos folyamatokkal szembeni védekezésben is fontosak lehetnek.

Nyári csemege sokféle formában

A köszméte a nyári hónapok egyik karakteres, savanykás gyümölcse. Fogyasztható nyersen, süteményekben, mártásként, levesként, dzsemként vagy lekvárként is.

A belőle készült lekvár és dzsem a nyári időszak után is megőrizheti a gyümölcs üde ízét. Mivel most van a szezonja, érdemes minél többféle módon felhasználni a konyhában.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: pexels.com